Szidni nem ér

Na ja, eltelt a három év, kellett már a modellfrissítés. Mondjuk csak majdnem három, és válság van. Ebből az én, talán túlságosan is a rögvalóhoz kötődő agyam azt szűri le, hogy a Kia tömve van steksszel, dől befele a della, nincs hiány zsozsóból. Azaz elég a pénz, mert válság idején a kötelező hároméves facelift-ciklust úgy tartani, hogy hangyányit rövidítünk is rajta, nos, ez már az erőfitogtatás kategóriájába tartozik.

Mondjuk a Cee'd elég szépen fogy, a hosszú garancia, a számtalan helyen leírt műszaki korrektség, valamint a széles néprétegek számára megnyugtató formai semmilyenség mind ösztönzőleg hatott eddig az eladásokra. Tisztességes autó, tisztességes marketing, nem fog irigykedni rá a köszörült kulcsot és gumiszúró schnitzert markolászó garázda, ergo szinte adva van a tisztességes forgalom.

Még mielőtt azt hinné valaki, hogy tökéletes kocsi, sietek leszögezni, hogy korántsem az. Voltak gondok a rugózással, az anyagokkal, és az ennyire jellegtelen forma már az egyforma, hullámzóan elterülő, szürke pixelekből álló tömegeknek is fáj, emlékezzenek csak a Brian élete című filmre – „Mi mindannyian egyéniségek vagyunk!”. Ha óvatosan is, de elő kellett hát venni a tűreszelőt.

Az új orr karakteresebb. Állítólag. Én egyelőre nem tudom eldönteni, ezeket a dolgokat fél-egy évvel a bevezetésük után látom csak, most annyi jön le, hogy cifrább. Az eddigi kicsit kopár volt, de az a néhány elem jobban látszott rajta. A mostani, krómkeretes maszkos (vicsorgó tigrisszájra hasonlít, állítja a Kia, ám ez európai közegben borzalmasan rossz, felejtsék is el gyorsan) talán elegánsabb, de mivel nem szoktam még meg, inkább csak összevisszábbnak tűnik. Régi-új: Fiat-design kontra Ford-design, így első blikkre. Majd döntsék el önök, milyen.

Belül jobb lett. Nem az a rokokó, persze, az új Astrához képest egész más síkon mozog, de lesznek, akiknek ez az egyszerűség bejön. Csőműszerek. És ahol kell, és hozzáér a kéz, puha minden, de azért deréktól lefelé spóroltak, ott kemény, karcolódós. Elsőre sallangmentes, minőségi, de használat közben a különféle tervezetlen zajok emlékeztetnek arra, hogy olcsó kocsiban ülünk: az ajtóbecsapás zörren, az elengedett öv csatja koppan, majd kong. Hát ne tessenek dúvadkodni kérem, akkor megmarad az illúzió.

Hang ide, koppanás oda, a Cee'd emberbarát közeg. Mivel csak frissítés történt, nem modellváltás, ezért a hely ugyanolyan – tehát igen tágas – mint eddig, akár az elölt, akár a hátult nézzük. A raktér alapban 535 liter, ledöntve 1665, a csomagok élvezhetik a tihanyi visszhangot. Nem kell első ülést tologatni a hátsók variálásához, és az alsó-közepes kocsik többségével ellentétben az ülőlap alulról fém, nem szivacs, ezért furgonná alakítva sem tesz kárt bennük semmi. És van egy csomó kicsi rekesz, kampó, mindennek a funkciója egyértelmű, azonnal használható, tartósnak tűnik.

Nekem egyébként a tervezők gondosságáról általában sokat elmond, ha van ülésfűtés. A legtöbb kocsiban ez a funkció huzamosabb használatban tojássütésre való, becsüljük hát meg, ahol tartósan bekapcsolva is kellemesnek bizonyul. A Cee'dnél ez a funkció háromfokozatú. Maximumon gyorsan begyújt, minimumon pedig ép csak langyosan leheli a zacsit, petefészket, isiászos hátat, kinek mije kívánja a meleget. Szuper. A legjobb helyen simogatnak a designerek.

Néhány extra, kicsit vezetjük, aztán vége is mindjárt a cikknek. Lapozzon, kérem.