A Meriva spéci hátsó ajtói sok műszaki óvintézkedést igényeltek. A Kapitän-végzet elkerülése érdekében elektronika felügyeli az ajtókat: ha a hátsó ajtó nincs becsukva, a vezető figyelmeztetést kap. Elindulás után, már 4 km/óra fölött az ajtó bezár. Még arra is figyeltek, hogy ilyenkor az ablakot letekerve, a külső kilinccsel sem nyitható. Vagyis, hagyományos gyerekzárral kiegészítve rabomobilként is remekül beválna a Meriva. Az utas egyébként onnan tudja, hogy nyitható az ajtó, hogy ilyenkor a kilincs mögötti üreget zöld fény világítja meg.
A kedvencem egyébként az a videó volt, ahol az ajtó tesztelését mutatták be. Aki járt már az Ikeában, az láthatott hasonlót a szekrényajtóknál, csak ez kicsit szofisztikáltabb. Például rendesen benyúl egy műujj a belső kilincshez, hogy a kéz-érzékelő elektronikája se pihenjen. Amúgy meg ajtó ki-be csapkodás, a végtelenségig. A zsanérok átkozottul masszívak, 140 kilót is elbírnak, ezt demonstrálandó a kétméteres formatervező rákapaszkodott az ajtóra.
Az látszik, hogy a marketing alaposan belekapaszkodott az új ajtókba. Lehetett egy ötletverseny, miért előnyös még a Meriva. Előadták például, hogy a fárasztó tenisz után milyen gyötrelem vár egy normál autó tulajára. Hátsó ajtó nyit, táska az ülésre dob, ajtó becsuk, előrelép, ajtó nyit, beszáll – ez a folyamat mennyire borzalmas, bezzeg ezt a Merivánál előrelépés nélkül is meg lehet csinálni. Hát, szerintem ezért senki se vegyen Merivát, bár az utcánkban szerzett tapasztalatok alapján a teniszezők tényleg lusták, azt sem bírják, ha két lépésnél messzebb parkolnak a bejárattól. További érv volt, hogy a kisgyerekek szerint nagyon cool dolog kiszállni egy olyan kocsiból az ovi előtt, ami olyan, mint egy Rolls.
Abban viszont van valami, hogy a két kinyitott ajtó egyfajta szaladgálás-gátló biztonsági zónát hoz létre, amikor a gyerekeket kiszállítja a szülő. Az ajtók egyébként is hatalmasra tárhatók, gyakorlatilag derékszögben nyílnak. Itt aztán könnyű a kölköket kézen, vagy fülön fogni, és bevinni az oviba.
Miután mindezt megtanultuk, ki is próbálhattuk, milyen bemászni, és belül tartózkodni a Merivában. A belső elég astrás-insigniás, ahogy a külső is, sőt, az első ülések mechanizmusát is az Insignia adta, ezért aztán óriásiak az állítási lehetőségek, előre-hátra, le-föl. A műszerfalon nincsenek betétek, hanem a felső rész színével kölcsönöznek hangulatot neki, leszámítva persze az alapkivitelt.
Hátul is minden nagyon flex, ha már bemásztunk a FlexDooron keresztül. Az ülés, mint az előző Merivában, három darabból áll, a középső, keskenyebb szelvény lehajtható, és a két szélső darab hátrébb és beljebb csúszik. Így két embernek kellemesebb, nincsenek annyira az oldalablakra tolva. Ezt hívják FlexSpace-nek, persze a rendszerben benne van, hogy a teljes sort előrehajtsuk, hogy nőjön a csomagtér. Kérhető még egy flex, a FlexFix biciklitartó, ami a Corsából már ismerünk, de az Astrában is benne van. Negyven kilót bír ki, külön rendszámtartóval, világítással, ahogy kell, használaton kívül pedig visszacsúsztatható a lökhárítóba, mint egy fiók.
A statikus rugalmassággal intenzíven ismerkedve néhány részletre nem derült fény, így például sem a Meriva méretei, sem a motorparkja nem került szóba. Az egyetlen kapaszkodót az adta, hogy a szekrényajtókat parkolási szituációban is ki tudtuk próbálni. Itt egy Astra H kombi mellé állították, és a két kocsi gyakorlatilag ugyanolyan hosszú volt, vagyis kábé 4,5 fél méter. Ami az előző, négyméteres Meriva után óriási növekedés.
Ez is megerősített abban a benyomásomban, hogy míg a régi Meriva egy magasra nőtt Corsa volt, az új inkább egy rövid Zafira, kisebb csomagtartóval és öt üléssel. Azaz saccra közelebb érzem a C4 Picassóhoz, vagy egy Ford C-Maxhoz mint a C3 Picassóhoz.
Ez nem is lenne baj, ha megtartanák a régi Meriva árát, amely a végére egészen olcsó kis egyterű lett, de erre kevés esélyt látok. Már csak azért is, mert a nehezebb autóhoz valószínűleg erősebb motor is kell. Erre utalt a Turbo felirat a mintapéldány fenekén – ez gondolom az 1,4-es turbót jelenti.
Minden kiderül a nyár végén, amikor árulni kezdik. Egy dolog azonban már most biztos, lakni, illetve ki-beszállni, variálni tényleg jó dolog egy Merivát. És azoknak, akik ilyet vennének, ez jó hír, csupán egyetlen kérdőjellel. Ha egy nagyobb autó áráért nyújtja ugyanazt a funkcionalitást, az már nem is akkora poén.
