Nem rég még amolyan „kemény akarok lenni, de nincs elég pénzem” autó volt, mára, ha az X5-össel nem is, a japán riválisokkal már közel egyenértékű a Kia Sorento.
Kezdjük a legnagyobb változással: ahogy Winkler a bemutató kapcsán is elmondta, az új Sorento már nem alvázas, önhordó karosszériát kapott. Az alvázas konstrukció jobban passzol egy terepjáróhoz, de mivel ez a kocsi nem az, csak egy egyszerű szabadidőautó, sokkal jobb lesz így mindenkinek, hiszen kevésbé rázza majd az utasokat.
Mivel az előző modellt sajnos sosem vezettem, nem tudom, mekkora a különbség, de az biztos, hogy az új Sorento tényleg nagyon kényelmes. A futóműve nem csak a kátyúkat, de a rossz, hepehupás földutakat is szépen kivasalja. Jártam vele többször olyan helyen, ahol személyautóval maximum 20-szal lehetett volna közlekedni, a Sorento viszont akár kétszer ekkora sebességnél sem rázott vagy vonaglott vészesen.
Ugyanilyen fontos azonban az új külső is. Felhasználói szemszögből legalább annyi pluszt ad az új megjelenés, mint a kényelmes futómű. Az előző Sorentót vérmérséklettől függően nevezhettük egyszerűnek vagy csúnyának, nem hiszem, hogy sokak szemében pont ez a modell testesítette volna meg a szépség ideált. Ez az új azonban jól sikerült, a szépen egybefüggő, a fényszórók és a hűtőrács alkotta kombónak köszönhetően vagány és magabiztos arca lett, jók az arányai, van aranyos hátsó szárnya, és a szép formájú hátsó lámpáknak köszönhetően a feneke sem tetszik olyan bumfordinak.
A Sorento egyetlen támadási felülete a belső tere. Az anyagok minőségével nincsen gond. A műanyagok nem kivételesen puhák, de nem is a rideg, kopogós fajtából valók, a bőrülések nagyon kényelmesek, igaz, a varrás nem olyan gondos, mint a prémium kocsikban, de ennek ellenére is élhető, és főleg tágas a Sorento utastere. A dizájn azonban elég gyengécske.
Hatéves kisfiam jutott eszembe, aki nagy sebbel-lobbal jött és rángatott maga után, kipirult arccal akarta megmutatni nekem, milyen szépen bukfencezik, de a mutatvány felénél valahogy megtört a lelkesedés, ő pedig erejét vesztve az oldalára fordult, mint valami őszi bogár.
Ez a műszerfal pont ilyen. Nekiláttak lelkesen, de a felénél rájöttek, hogy nem fog menni, és onnantól nem is erőlködtek tovább. Nem mondanám, hogy csúnya, de egyszerűségében, dísztelenségében sajnos erősen emlékeztet az előző modell kietlen karosszériájára. Remélhetőleg a következő legalább annyit fog fejlődni belül, amennyit a mostani fejlődött dizájn és menetkomfort tekintetében.
