Teszt: Chevrolet Spark 1.2 LT

Kis autó és kisautó között marginálisak lehetnek a különbségek. Ez hasonlóan olyan bölcs megállapítás, mint a szebb a páva, mint a pulyka: igaz, de ha belegondolunk, hányszor ettünk már pávahúst, rájövünk, hogy hiába mutat jól a gipszoroszlán mellett a gyepen, azért csak egy semmirekellő dög, a pulyka mérföldekkel praktikusabb, hasznosabb. Mégis, mindkettőnek van helye a nap alatt. Jelen esetben a pulykát a Chevrolet Spark képviseli.

A tüncibünci, prémium kisautók (Ypsilon, IQ, Smart, de ha továbbmegyünk, akkor Mini, Fiat 500) léte persze nem véletlen, a jól menő ügyvédnő shoppingolni IQ-val jár, hiszen nem kell neki nagyobb, de a lóvét valahogy el kell költeni. Luxuscikkek, kielégítik a keresletet, csapódjunk inkább a kispénzűek oldalára, ott lényegesen nagyobb a tömeg.

Aygo-C1-107, Panda, Splash, i10, Picanto, mi van még? Hirtelen ezek jutottak eszembe anélkül, hogy belemásznánk a Corsa-Swift-kategóriába. Jellemzőjük, hogy kicsik, maximális térkihasználás mellett igyekeznek minél több autószerűt nyújtani, végtelenül egyszerűek és persze – ami a legfontosabb – olcsók.

Ott pedig a Spark a maga 2 295 000 forintos alapárával (akció nélkül) és hat légzsákjával az über-spori típusoknak is alákínál. Hogy ezek után milyen lehet? Mindjárt mondom.

Az Insignia OPC-ért mentünk az importőrhöz, mikor megláttam a behavazott flottát az udvaron. Csubakka-szerű fájdalmas nyüszítés tört fel a torkomból, mert sikerült pontosan abból az egyetlen előnytelen, oldalról-sréhen-az-orr-irányába szögből észrevennem, amelyikből tényleg zavaróan kaotikusnak tűnik. Aztán pár nap múlva menni kellett érte, én pedig fejben elterveztem a kertek alatti útvonalat, amelyiken majd a lakásom és a munkahelyem között közlekedem. Sötétben.

De nem eszik olyan forrón a kását. A hó alól kikaparva, ebben a zöld almánál is zöldebb színben messze nem rossz. Inkább vicces, mint szép, de legalább valamilyen - főleg, ha a Matiz jogutódjaként tekintünk rá. Emósok kérhetik feketében, oldalán lassan halványodó, szürke életvonalakkal is.

Picit eltúlzott, picit Opel, de messze-messze fiatalosabb, lendületesebb és a maga szögletes-íves módján egyértelműen a pillanatnyi divathullámba illeszkedik. Elhihetik, képeken sokkal rosszabb, mint élőben. Ez a – mondhatni fullextrás – négy villanyablakos, elektromos tükrökkel szerelt, 1,2-es, klímás, sportlökhárítós (nem röhög), alufelnis top Spark 1.2 LT 3 045 000 forintot kóstál. A létező összes extrával. Hárommillió.

A nagy maszk túlzott pofátlanságot sugall, a vulgáris gülüfényszórók nem kevésbé, cserébe remekül világítanak. Valahol az Igmándi pihenőhely környékén véletlenül felkapcsoltam a távolságit és Mosonmagyaróváron olvadni kezdett tőle a hó. Erre nem lesz panasz, az biztos.

Egy trükköt azonban gyakoroljon be minden leendő Spark-tulajdonos. Alapvetően rézsút hátulról közelítsen mindig az autóhoz. Onnan néz ki legjobban a hátsó ajtó és a küszöbvonal párhuzamos, hullámos íveivel, amelyek körbeölelik a kerékjárati ívet és a csomagtartón folytatódnak. Egyáltalán nem néz ki úgy, mint egy olcsó autó. Az oldalablakok vonala hátulról előre meredeken esik, ezért hátul ülve erős a klausztrofóbia, cserébe elöl remek a kilátás oldalirányban: bevásárlókocsi, Demszky-karó nem marad látatlanul. Az ötcsillagos törésteszt azonban megköveteli az öles A oszlopokat, ezek bizony kellemetlenül kitakarják a szűk kanyarban szembejövőket.

– Hárommillió – dünnyögöm magamban.

A rejtett hátsó kilincsben már nincs semmi új, de ebben a kategóriában még nem találkoztam vele, köszönjünk rá bátran olaszul. Összefoglalva az eddig látottakat: fiatalos, vicces forma, öt ajtó, szokjuk meg lassan, hogy nem ciki koreai autóval közlekedni. Még pöttöm alufelniken sem.

Na, majd odabent aztán sírunk-rívunk minden bizonnyal, tudjuk jól, milyen egy kisautó-bél ni, az ajtó is már milyen vékony. Hé, árulás történt, vagy mégsem? Becsapós a beltér, de nagyon, ugyanis adott mennyiségű gyermekbili-plasztikból egész pofás műszerfalat és középkonzolt rittyentettek. A GM fő formatervezője, Dave Lyons hosszú percekig tud róla beszélni.

Csodák azonban nincsenek, egyedül a négy ülés puha. A nagyobb tekerőgombok gumiborítást kaptak, és a kormányt fogatlan csecsemőkkel rágatták hetekig, hogy valamennyire puha legyen. Hárommillióért lehet kemény a műanyag, ezen a szinten ez rendben is van, már ha semmi nem zörög (csupán a kalaptartó önállósítja magát néha).