Megizzadnak a vevők, mire a felszereltség összevetésével kiszámolják, hogy (nagyjából) ugyanazt az autót VW Sharan vagy Seat Alhambra emblémával érdemesebb-e megvásárolni. Na, de erre mondják mifelénk, hogy nagyobb bajunk sose legyen.
Tágas, kényelmes és visszafogottan elegáns – nagyjából így minősítettem a menetpróba után a VW nagyobbik egyterűjét, az új Sharant. Ezek után nehéz lenne mást mondani a Seat Alhambráról, hiszen némi formai fazonra nyírástól eltekintve ugyanaz a két autó. Csoda-e, hogy erős késztetést éreztem, hogy némi kopi-pészttel letudjam a melót, és a barcelonai gyorstesztet elbliccelve valami kellemes teraszról tanulmányozzam behatóan az idő múlását? Azonban győzött a munka iránti szenvedély – és főképpen az eső, ami szinte folyamatosan esett a katalán fővárosban. Így mégiscsak bemenekültem egy Alhambrába, jöjjön, aminek jönnie kell, illetve menjünk, ahová az autónak mennie kell: Sitgesbe.
A magyar házigazdák nagyon szorgalmazták, hogy egy bekamerázott, gps nélküli verzióban egyedül tegyem meg a 84 kilométeres utat, de szerencsére másként alakultak a dolgok, különben kábé most érnék oda a sitgesi dizájncenterbe, igaz, egy jó kis filmre való nyersanyaggal. A filmben mulatságos jelenetek sorjáznának egy kicsi, szemüveges emberről, amint kétségbeesetten próbál eljutni A-ból B-be, egyik kezével a volánt markolva, a másikkal a sebváltót toszogatva, a harmadik kezével meg azt a kurva itinert tartva, amin mind a négy szemével egyszerre próbál eligazodni, miközben balról és jobbról kamionok előzik. Semmi baj, következő alkalommal leforgatjuk!
Na de végül hárman lettünk a 140 lóerős dízelmotorral szerelt, ezüstmetál színű hintóban, amiről nyomban kiderült, hogy hétüléses, mert hajnali tíz órakor, félálomban próbáltam betenni a csomagtartóba a gurulós táskámat, de nem ment az istennek se. Akkor láttam, hogy a két hátsó ülés ki van hajtva a padlóból, fel van állítva, ha így jobban tetszik, és így hosszában nem megy be a bőrönd, csak lapjával. Persze, ez a 267 liternyi hely még mindig nagyobb, mint az Ignisem csomagtartója, és ha a két pótülést dulván a padlóla lökjük le, mindjárt 711 literrel gazdálkodhatunk. Ha a három középső ülést is összecsukjuk, 2,3 köbméteres teret kapunk, én akkora helyen el is tudnék lakni, feltéve, hogy lenne benne internetkapcsolat, kávéfőző és egy kis kandalló, csak az otthon melege miatt. A budi lehet kint az udvaron, szittya magyar vagyok én, a puszta mindent tűrő, tüskés kis virága. A berendezés nagyjából maradhatna is, a középső üléssor bőven megfelel egy kényelmes kanapénak, az anyósülés előrehajtott támláját kinevezném íróasztalnak, és ha rám borítaná fekete szárnyát az est, ez a nagy madár, öt mozdulattal egy perc alatt franciaágyat hajtogatnék, hála az EasyFold rendszernek, ami az új Sharan/Alhambra párosnak az egyik leghasznosabb és legkényelmesebb újítása.
A másik ilyen a tolóajtó, amiből ráadásul mindkét oldalra jutott. Keskeny parkolóhelyeken, szűk garázsokban nem jelent így problémát a ki- és beszállás, és ha mindkét tolóajtót kinyitjuk, akkora nyílást kapunk, amin simán keresztül lehet vetődni egy tigrisbukfenccel. Lennék csak húsz évvel fiatalabb, már meg is tettem volna, mikor senki nem látja. Rendelhető természetesen motoros mozgatás is a tolóajtókhoz – akárcsak a csomagtér ajtajához –, amit távirányítóval vagy a kilincs megmozdításával vezérelhetünk.
Ugyancsak opciós a parkasszisztens, ami egészen meggyőzően dolgozik: kiméri, hogy elegendő-e a parkolóhely, majd félautomata üzemmódban (ő kormányoz, mi pedig nyomjuk a gázt és a féket) benavigálja az autót – párhuzamosan, rézsút vagy derékszögben, mindegy neki, megoldja mindegyik variációt. Mivel az Alhambra egy 4,85 méteres batár, ez az extra valóban hasznos lehet, de sokat segíthet a már hagyományosnak mondható, kamerával kombinált tolatóradar is.
Kicsi különbségek
Az Alhambra és a Sharan egy gyárban, sőt, gyaníthatóan ugyanazon a soron készül, a portugáliai Palmela városa mellett működő komplexumban. Mivel termelésszervezési, logisztikai okokból valószínűleg drágább lenne egy rendkívül hasonló autóhoz eltérő minőségű és árú alkatrészeket használni, a VW és a Seat valószínűleg csak az orrmaszkjában, a hátsó lámpák kialakításában, no és természetesen a logóban különbözik. De még a márkaarculathoz való igazítást sem vitték túlzásba az Alhambrán a formatervezők: az orra például sokkal szögletesebb, mint mondjuk az Ibizáé vagy pláne a Leoné, a faron meg tényleg minimálisak a különbségek. A beltérben egyetlen eltérést fedeztem fel: a multifunkciós volán közepén természetesen más az embléma. A mintegy háromszázalékos árkülönbségre tehát azt mondhatjuk, hogy a márkák zsibogó piacán ennyivel ér többet a VW emblémája vagy ennyivel kevesebbet a Seat S betűje. Ez vagy a Seat malmára hajtja a vizet, vagy nem – mert az emberi lélek bonyolult.
