Toyota Avensis 2.0 D-4D Travel Edition

Már ez önmagában is elég volt nekem, hogy az eddigi legszimpatikusabb Avensis legyen a 125 lóerős dízel. Pedig ennyi karcsúnak tűnik egy kétliteres dízeltől. Mostanság egy átlagos manager szemében 140 lóerő tekinthető a standardnak. Mégis ez a legjobb.

Nyilván nem annyira tiszta, mint az erősebb D-CAT változatok, de ennek van egy másik oldala is. Az elégetlen gázolajat gázolajjal elégetni nem feltétlenül takarékos megoldás, és ezt az összehasonlító tesztünk is igazolta: a legerősebb D-CAT fogyasztott a legtöbbet, miközben elég álmosan mozdult rá a gázadásra.

Ehhez képest itt ez a gyengének tűnő kétliteres, potom 310 newtonméteres nyomatékkal, és úgy megy, mint a mérgezett egér. A gázadásra már 1300-tól jól ugrik, noha a váltást segítő nyilacskák azt szeretik, ha 1500 körül tartjuk a fordulatot. Efölött elképesztően megindul, 2500 táján pedig a gyengébb idegzetű utasok elkezdenek sziszegni és vizet facsarni a kapaszkodóból. Ami egyértelműen a jó váltóáttételek jele. A hatos váltó egyébként jól kapcsolható, egyedül azt nem szereti, ha akkor akarjuk visszarakni egyesbe, amikor még mozgásban van a kocsi.

Amúgy 9,7 alatt van százon, elképzelni sem tudom, hogyan csinálja. Azon sem lepődnék meg, ha suttyomban lenne egy kis túltöltés (népiesen szólva overboost) a háttérben, de erre semmi sem utal a műszaki specifikációban.

Amellett, hogy a motor autópályán tökéletes, városban sem nyűglődés vele közlekedni. Nem akar állandóan lefulladni, nem túl hosszúak az áttételei, nem lavinaszerűen érkezik az ereje.

Amikor átvettem, 5,7-es fogyasztást mutatott a fedélzeti számítógép. Gondoltam, valaki vidékre ment vele, ezért. A hidegindítás után szépen fel is ment a fogyasztás 6,2-6,3 környékére, de utána kitartóan csökkenni kezdett. Aztán Budára érve beleálltam az alsó rakpart forgalmába, elmentem az irodáig és… 5,7. Aztán többször mentem erre-arra a városban, és ugyanez történt. Először fel, majd vissza, 5,7-re. Egyszer lement 5,5-ig, de ezt már nem tűrhettem. Addig toltam neki, míg fel nem ment két decit.

Aztán jött egy romániai túra, kinulláztam. Autópályán sikerült rövid időre akár 6,3-ig feltolni a fogyasztást, hogy megnyugodjak, de aztán jött az országúti rész, és ismét kikötöttem 5,7-5,8 táján. Igaz, tankoláskor kiderült, hogy a valóságban inkább 6,3, ellenben, másodszor hatot mutatott a gép és 5,8 volt a valós érték. Véletlenül ugyanezt az utat megtettem már Priussal is, és az többet fogyasztott. Egyszerűen ez a fránya kis dízel nem kajál, viszont annál inkább megy.

Ahhoz képest, hogy dízel, nem is hangos. Igaz, kifelé jól hallatszik, de bent alig zavaró a dízelhang, és ez a lényeg. Autópályán a motor elhalkul, inkább a menetzaj kerül előtérbe, de az sem túl erős. A végtelenségig el lehet viselni a megnyugtató mormogását.

Aki ismer, tudja, mennyire nem kifejezetten szeretem a dízeleket. Az Avensis kategóriájában van talán három-négy olyan, amelyik kéne. És az eddigi dízel Avensisek közül egy sincs köztük. Nos, ez a 125 lóerős igen. Úgy tűnik, hogy hiába turbózzák szénné a kis dízelmotorokat, azért nincs jobb a kis teljesítményű, ám nagy dízelmotornál.