Használtteszt: Dacia Logan MCV 1.6 2007

A Loganból nagyjából kétféle van a piacon. Az egyiket olyanok vették, akiknek valójában lenne pénze jobbra – beleértve a cégeket is –, de meg akarták ismerni közelebbről a szarrágás ízét, és magát a Daciát amúgy is üsd-vágd, nem apád használatra szánták. Ezek katasztrofálisak tudnak lenni, mint minden így használt autó, legalábbis ránézésre. Erről persze nem tehet az autó, de viszonylag jól tűri ezt, egyszerűen azért, mert az utasterében a műanyagokban szándékosan is lehetetlen kárt tenni. A kárpitok kopnak és koszolódnak, egy-két csavar lelazul, néhány műanyag darab leesik, de valójában semmilyen komoly kár nem következik be.

A másik alfaj a kispénzű vevő ex-Loganja, kis futásteljesítménnyel, vasárnaponként lemosva és visszatolva a garázsba. Némelyikük sajnos túlvállalta magát a hitellel, de ne gondolják, hogy túl sokan vannak így. Valószínűleg az az embertípus, amely ha meggebed, akkor is kinyögi a törlesztőt. És megbecsüli, amije van.

A piac már kevésbé becsüli meg ezeket a Loganokat: a fullfapad kivitelű négyajtósok már nyolcszázezer forint környékén megkaphatók. És itt hangsúlyoznám: ezek tényleg fapadosak, épphogy nem lesz szálkás az ember ülepe, ha beszáll. Se szervó, se utaslégzsák, se semmi. Az ajtók nyílnak, a kormány forog, oszt' vannak benne ülések. Ennyi az autó, kérem szépen.

Tulajdonképpen igaza volt a Renault-nak, amikor ezt az emberszállító készüléket megalkotta: egy alap Logan mindent tud, amire az iráni törzsi elit vagy egy káeurópai vidéki tanár vágyhat – és amennyit meg bír fizetni. Ám semmi többet. A lépcsős hátú Logan részleges bukása nálunk talán annak köszönhető, hogy itthon valahogy az emberek jobban igénylik a praktikumnál a státusszimbólum jelleget. És ehhez a limuzin dizájnja sokkal gyengébb, mint a kombié. Ezek után nem is csoda, hogy az MCV sokkal népszerűbb az alap dákónál.

A használttesztre megszerzett Logan is ilyen volt. Céges autó, egy használóval – ő Máté, aki azt mondja, a hét ülés és az olcsóság volt a fő szempont. Amúgy egy Transitot cseréltek le erre. Mivel arra vették, hogy rövid utakon szállítsák az embereket, a klímát, de még a villanyablakot sem látták fontosnak. Rádiót csak utólag raktak bele – a vicc az, hogy egy Hyundai márkájút. Azt kicsit furcsállotta Máté, hogy amíg a rács mögé nem kerültek be a hangszórók, ott erősen süvített befelé a szél, de hát ilyen egyszerű technika a Dacia. Ennyiért senki sem várja el egy Merci életminőségét a fedélzeten.

A tesztjármű valamivel több mint 46 ezer kilométert tett meg eddigi élete során, és a munkaidőben szállított utasai mellett további három gyermek gyötörte. Ezt már onnan is tudhattuk, hogy a legváratlanabb helyekről kerültek elő Matchboxok és mi tagadás, az utastere is megkopott. Leszámítva a műanyag paneleket, amelyeket valószínűleg valamiféle kerámiabevonat tesz sérthetetlenné. Cserébe az apróbb darabok viszont innen-onnan lepotyognak. Ami kifejezetten jó hír: a 2007 óta eltelt időben az utastér jellegzetes Dacia-bűze teljesen kiszellőzött.

Lapozzon a megfejtésért, továbbá a használt Loganok esetleges bajaiért. Meg hogy megtudja, akar-e ilyet.