Egyet viszont ez sem tud: ha városban, sok ácsorgással, dugóban használjuk, 10-11 liter befigyel – a dízelek lényegesen kisebb üresjárati fogyasztása egyszerűen verhetetlen. (Megjegyzem, valamelyik fotón látszik egy 11 fölötti átlag, ez a fotózás eredménye, ácsorgás járó motorral, klíma, két méter előre, egy hátra stb.) Mindenesetre én akkor választanám ezt a motort, ha az útjaimnak legalább a fele városon kívül zajlik, méghozzá nem kizárólag autópályán – ha a racionális érvek kellenek. Ettől függetlenül én így is tudnám imádni, lyukastól, mindenestül.
Ha pedig a váltó kapcsolási érzetét sikerülne a Passaté közelébe tornázni, pláne, mert ez a mostani közel sincs ott. Oké, együtt lehet vele élni, de van jobb, sőt, a Mazda6 szintjét nem is várnám el. A futómű normális, de a kerekek keményen zöttyennek a mélyebb lyukakba, mintha túl nehezek lennének. Kirugózáskor viszont lágy a csillapítás, ettől tűnik inkább kényelmesnek, mint sportosnak.
Mivel az 508-as már nem az első volt nálunk, magát az autót nem sokat ragoznám. A Peugeot tényleg feljött a kategória szintjére, igaz, a Passatot nem tudta legyőzni dízelmotorral. Winklerrel ezen jót vitatkoztunk, szerinte ugyanis a Mondeót sem, de szerintem pont ez az erénye is: nem annyira terjengősek a méretei. Viszont pótkerékkel kisebb a csomagtartója a kategóriaátlagnál, mert az elvesz vagy 42 litert az eredeti 515-ből, komoly cuccolásra kombit kell venni az 508-asból.
De legalább az utastér végre olyan és akkora, amilyennek lennie kell. Hátul is tágas, de nem idióta testhelyzetben, összehajtogatva ülve fér el az ember a padlón, hanem normálisan. Az ülések formája jó, bár a nagyon magasaknak az elsők rövidek lehetnek. A minőség nekem bejött, bár a Winklerrel folytatott vitában olyan konszenzusra jutottunk, hogy egy Citroën DS3 jobb minőségi hatást kelt, de hát a DS3 kvázi az Audik szintjén van.
Az 508 inkább a Passat szintjét lőtte be, sajnos néhol alulról. Például slusszkulcslyuk-szépségversenyen ne induljunk vele, mert egészen drámai módon néz ki. A pohártartók sincsenek teljesen a műszerfal síkjában, mondta Winkler, és ez igaz, utána rossz úton megállapítottam, hogy valami nyöszörög a műszerfalban is – viszont a többi dolog valóban rendben van. Még németes szűrőn vizsgálva is szépek az anyagok, az ergonómia pedig szinte tökéletes, nincsenek idióta trükkök, bár ez az, amitől picit elveszett az 508-as latinos bája is.
Bár a galériában tallózva az lehet az érzése az embernek, hogy egy csúcs 508-as járt nálunk, csendben még megjegyzem, hogy egy Active, tehát egy közepes kivitel volt, megspékelve sok extrával, például az inkább a vakítást szolgáló head-up displayjel, ami azért nem nyújtja ugyanazt, mint egy BMW-é, ahol tényleg ott jelennek meg a számok, ahová nézünk: az üvegen.
Mindegy, alaphangon hétmilliót írnak erre az autóra az árlistában, amiben van egy kétzónás digitklíma és az összes létező biztonsági szerelvény, józan költekezéssel jó szintre hozható, ha nincsenek extra kívánalmaink, mint nagy képernyős navi és hasonlók. Szóval nekem tetszik az autó és a motor, az árról meg tudjuk, hogy úgyis annyi, amennyiért a kocsit haza lehet vinni. Konkurense ma még nincs sok, az Insignia 1,6-osánál a Peugeot rugalmasabb és takarékosabb, a C5-öshöz ugyanezt adják, a Mondeót még csak árlistán láttuk az új 1,6-os, turbós benzinesével, a Passatot még úgy sem.
