A motor, ami miatt a C5-öst megkaptuk, elég érdekes eset. Pár éve még 170 lóerős volt a PSA 2,2 literes dízele, két turbóval. Ma ugyanez 204 lóerős. Nem tudom, mi a trükk, mindenesetre működik. Amúgy a hajtáslánc gyakorlatilag azonos a Peugeot 508 GT-ével – persze, annak a rugózása a C5-éhez képest egy szekéré.
Ezek után nem csodálkoztam rajta, hogy az életben beválik a dolog. A 2,2 HDI rettenetesen erős. Ez még az automata váltón át is érződik, pedig az eszi ám az erőt. Mondjuk 450 newtonméterből van mit megenni, és még marad is. Nem is kell sokat törődni a motorral, mert a hatos automata villámgyors és egy visszagangolással hamar kimenekíti a motort a turbólyukból – ha netán lenne ilyen. De túl nagy nem lehet.
Sokszor csak azért eresztettem le az ablakot, hogy a turbó fütyülését hallgassam, mert a motor hangját irtózatosan leszigetelték. Amint gázt adtam, szinte azonnal megérkezett a magas hang. Ez nyilván a kisebb turbó lehet, amitől aztán fokozatosan átveszi a munkát a nagyobbik (ez a kétlépcsős feltöltés), amiből semmit sem lehet érezni. Azt leszámítva, hogy a C5 megy, mint a golyó, cirka 8,3 alatt van százon. Ez nem rossz egy 1,7 tonnás, automata váltós kocsitól, azt hiszem.
A legszebb az, hogy a 240 lóerős, V6-os dízel nyomatéka sem több, mint a 2,2-esé, igaz, az cirka kétszer olyan széles tartományban adja le. Vagyis, a V6-osnak tökmindegy, hogy melyik fokozatban van a váltó, a 2,2-nek meg csak majdnem mindegy – gyakran nem is éri meg lepadlózni a gázt, mert csak hangosabb lesz. Elég félig nyomni, és az automata nem vált vissza és így is borzalmasat tol.
Persze, ahogy telik az idő, azért egyre jobban látjuk, hogy a C5-nek van pár beépített hibája, igaz, ezek apróságok. Viszont tény, hogy a Peugeot 508-asnál már nem követték el ezeket, például látható helyre rakták az ülésfűtés tekerőgombját, van rendes dudagombja, kicsit nagyobb csomagtartót csináltak, és több a tárolóhely is. A C5 azonban mindezzel együtt kezd a középkategória csodabogarává válni. Nemcsak azért, mert fura dolgai vannak, mint a hidraulika és a fix agyú kormánykerék, hanem azért is, mert gyakorlatilag ez az egyetlen olyan autó, amely a kényelemmel adja el magát. Méghozzá elég jól.
