Ha 2008-ban már létezik, ebből az Insigniából fogy a legtöbb, lehetett volna ő akár a kínálat alappillére is. De sajnos most nem 2008-at írunk, hanem 2011-et, ezért az új verzió a miénktől kitérő egyenesen halad tovább az űrben.
Közeleg már annak a 712i BMW-nek az ideje, amiről egyszer régebben írtunk az újságban, ez most már tényként kezelhető. Igaz, a gyomorszorító downsizing áldozata most nem egy BMW, hanem az Opel Insigniát érte utol.
Mert ha nekem valaki öt évvel ezelőtt azt mondja, hogy az Opel-kínálat legnagyobb, bő másfél tonnás autóját - amit, nem mellékesen, az eleganciája miatt vesznek majd sokan - borsónyi, 1,4 literes motor is hajthatja majd, hát kiröhögöm. Azt még csak-csak elhittem volna, hogy egy ilyen motor elviszi azt a nagy testet, hiszen a turbófeltöltés csodákra volt képes már huszonöt évvel ezelőtt is. Azt viszont kevésbé magyarázták volna el nekem, hogy egy ilyen torzszülöttet meg is vesz majd bárki. Elegancia, komfort, presztízs - és egy aprócska négyhengeres? Összeegyeztethetetlen fogalmaknak tűntek 2006-ban.
De a világ, azon belül a vásárlási szokások nagyot változtak azóta. A környezetszennyezési pánik magasra hágott, népszerűek lettek a hibrid autók, sőt, már a méregdrága elektromos kocsik is vevőre találnak. Ebben a légkörben egy gyűszűnyi négyhengeressel hajtott nagy limuzin bevezetése már nem korántsem akkora badarság. Volt már nálunk egyhatos dízelmotorral szerelt Volvo S80-as is, pedig az egy mérettel nagyobb, de ismerünk négyhengeres, szupertiszta, szupergazdaságos S-Mercit is.
Persze azért az Insignia 1.4 Ecoflexet még szoknunk kell. Nézzék csak, mennyire elveszetten kuporog az az apró négyhengeres a gépteremben – akár egy két napja munkába lépett kéregető a Nyugati pu. várótermében. Viszont, látják, ebben a motorban ez a legjobb: hogy nem kéreget ő.
Szinte hihetetlen, amit a sajtóanyag ír a fogyasztásáról: 4,7 l/100 km országúton, 7,5 városban, 5,7 vegyes üzemben. Az EU-ban elfogadott, hivatalos ciklus furcsaságai miatt ezeket az értékeket természetesen valamilyen egynél nagyobb számmal kell szoroznunk, hogy valós számokat kapjunk, de akkor is - a javulás csaknem két liter az eddigi Insignia-belépőmotorhoz, a szívó egynyolcashoz képest. Amelyet, ha nem mondtam volna, megjelenésével ez az új 1,4-es, turbós le is vált. De nemcsak a fogyasztás, hanem természetesen az emisszió is óriásit javult: 134 g/km-es szén-dioxid kibocsátásról beszélünk, ami a kisautók szintje.
E csodás előrelépéshez persze nemcsak a motor kicsi, hanem aprólékos műgonddal a karosszéria alját is beburkolták, a gumik csekély gördülési ellenállású, 225/50 R17-esek, és egyben e négyhengeressel megjelent az Insignia-kínálatban a start/stop automatika is.
