De ezek apróságok. Mert a C3 bódéja az 1,6 literes dízelmotorral pont jó párosítás. És tessék elhinni, nem ugyanaz, ha egy 1,3-1,4 literes vagy egy 1,6-os dízelmotor 92 lóerős. A nagy spontán tud elindulni, sosem süllyed olyan mélyre a turbólyukban, hogy onnan ne tudna kikeveredni, legfeljebb vibrál egy icipicit. Ha meg jól megforgatjuk, képes rendesen megindulni, a nagy magyar átlagnál messze jobb a gyorsítóképessége. Ráadásul nem is túl hangos: kifele ugyan hallatszik a dízelhang, de bent egész normális a zajszint. Ezt az Opel Corsa Ecoflex után megtanultam értékelni.
Most egyébként azért kaptuk meg ezzel a motorral a C3-ast, mert már az e-HDI változat volt, vagyis stop-start rendszerrel látták el. Azaz, amikor megállunk, a motor leáll, sőt, picit előbb: ha kilökjük üresbe, már 15 km/h táján a motor elhallgat, és akkor indul újra, amikor kinyomjuk a kuplungot.
Mit mondjak, ilyen rendszerből láttunk már égbekiáltóan csapnivalókat is, még japánoktól is. Ehhez képest a Citroëné tényleg olyan, amilyennek lennie kell, semmi köszörülés, csak vramm! – mire fokozatban a váltó, engedhetjük fel a kuplungot, és mehetünk. Ezért aztán nem is kapcsoltam ki rögtön, ahogy szoktam a vacakabbaknál. A jó zajszigetelés ezért is hasznos, az ember nem kap szívbajt, amikor a dízel újra beindul.
A C3 e-HDI másik nagy áldása, hogy nem büntet minket robotváltóval, pláne nem olyannal, amelyet mindenáron keveset fogyasztásra programoztak fel. Így viszont akkor váltasz, amikor akarsz, öt gang van, nehéz eltévedni közöttük, a kar pontossága sem rossz. Az ökoterror is mérsékelt, alapból nem szuggerálja az autó, hogy kapcsolj fel, mint ahogy a Honda Accord, amely 1500-nál még hátramenetben is jelezte, hogy váltsunk feljebb. A C3-ban csak akkor gyullad fel a jelzés, ha az egekbe forgatjuk a dízelt.
„Hibrid rendszernek azt a megoldást nevezzük, melynek során a meghajtáshoz szükséges energiát két vagy több, különböző elven működő erőforrásból nyerik.” (Forrás: Wikipédia)
Abba már én is belefáradtam, hogy a gyári fogyasztási adatokat számon kérjem az autókon. A C3 e-HDi nem bánik pazarlóan a gázolajjal, országúti tempónál könnyedén 5 liter alatt marad, és ebben semmi szerepe sincs a motorleállítgatásnak. Városban már inkább, itt pár decivel 5 liter fölött megáll, viszont autópályán már visszaüt a homlokfelület: a közel Meriva-magasságú autónak itt már meg kell küzdenie a levegővel, gondolom ezért ugrik 6 liter tájára a fogyasztása. Ez teljesen jó egy ilyen autótól, pláne, ha én vezetem. A végén 5,6-ra jöttem ki a tankolás szerint, ami nem rossz, de az látszik, hogy ezt a C3-ast főleg városi-elővárosi használatra lőtték be, ott tud igazán fogni a fogyasztáson.
Hogy ez megéri-e majd, amikor 400 forint fölött lesz a gázolaj ára? Hát, nem tudom, ezt mindenki döntse el. Szerintem a 4,2 milliós vételár amolyan biztonsági összeg, amivel olyan sokat nem lehet bukni, ha netán mégse. Végül is minden benne van, és a C3 ezzel a motorral nem rossz autó, sőt, annyira jó start-stop rendszert adnak mellé, hogy még azzal sem tudták elrontani.
Persze ezt barokkos túlzás mikrohibridnek hívni, ilyen alapon minden autó hibrid, amikor áll. Teccik tudni, olyat sem mondunk, hogy Gizike kicsit szűz, a hibridség pedig még egyértelműbben eldönthető dolog: az e-HDi csak egy jó dízel. Az nem elég?
