Csajozógép, traktorhanggal?

A Corsa nem mai gyerek, bő öt éve mutatták be, de még biztosan marad egy darabig. Erre utal, hogy az elmúlt két év során kétszer is átalakították: tavaly a motorválasztékot korszerűsítették, az idén pedig a formáin igazítottak egy keveset. Nem mintha a beavatkozás igazán komoly lenne, csak az autó elejét szabták át alig észlelhetően, de ez talán nem is baj: így sikerült megőrizni az autó egységes karakterét, ami más típusoknál gyakran sérül egy ilyen beavatkozás során. Korábban is szerettem a Corsa formáját, és ma sem érzem elavultnak, ahogy sok más típusét az életciklusa vége felé, sőt, ezt a háromajtós változatot kifejezetten dögösnek látom a rövid hátsó túlnyúlással és az oldalsó ablakok lendületes vonalaival.

A tesztautó erre jócskán rá is játszott a metálzöld fényezéssel, a nagy fehér felnikkel és a fehér tükrökkel. Csak a két go-fast csíkot éreztem túlzásnak - így harminc felett ennyi magamutogatás már soknak tűnik. Ezzel együtt szívesen nézegettem, és mások is: az utcán többen utánafordultak, a benzinkútnál is elismerő megjegyzéseket kaptam. És az összkép nem csak messziről pozitív. A külső részletek kidolgozására láthatóan odafigyeltek az Opelnél, így a Corsa jó minőségű kisautó benyomását kelti.

A típusnak persze eddig sem a fellépése volt a gyengéje, és belül már nem is tűnik igazán igényesnek. A konkrét példány legnagyobb baja az volt, hogy akik összeállították, úgy vélték, a vidám külsőt szürke belső térrel kell ellensúlyozni. Ugyan a szürkének mindenféle árnyalata megtalálható itt, de legalább néhány részlet, mondjuk a középkonzol díszbetétje lehetett volna más színű, hogy belülre is jusson valami az élénk karakterből. Egyedül az áttetsző, világító ablakemelő-gombok hoztak belülre némi színt, ezek viszont határozottan idegesítőek esti vezetésnél. Itt már az anyagokon is érezni a spórolást: nem igazán találni puha felületeket, az ülések felületeit pedig vállalhatatlanul rémes tapintású nejlonszerű kárpit borítja, amihez az első találkozás után igyekeztem szabad bőrfelülettel nem hozzáérni.

Az összeszerelés és a kidolgozás egész precíz, viszont a kényelem és a célszerűség nem épp erős oldala a Corsának. És itt nem csak a háromajtósok szokásos nyűgjeire gondolok, amelyek a hosszú ajtókból és a hátsó üléssor nehéz megközelíthetőségéből adódnak. Elöl még el lehet férni - bár az ülések többünk számára sem voltak igazán kényelmesek - hátul azonban kevés a hely egy átlagos felnőttnek, és az ülések is a fapados kategória alját képviselik. Egy négy méter hosszú autótól sokkal több is kitelne. Ugyanez a hátsó üléspad az, amely az amúgy használható méretű, 285 literes csomagtartó bővítésének értelmét is megkérdőjelezi. Ugyan 2:3 arányban két részletben dönthető a támla, de ilyenkor jókora lépcső keletkezik a raktérben.

Mindezek azonban apró kellemetlenségek a sofőr számára a Corsa tervezőinek ergonómiai baklövései mellett. A feltűnőbbik a kezelőfelületek átgondolatlansága. Az autó a szokvány műszereken túl két kijezlőn keresztül próbál kommunikálni. Ez eleve marhaság, hisz az összes funkció kerülhetett volna egyetlen képernyőre, de ráadásul a régimódi fekete-narancssárga kijelző, amelyen a fogyasztás, átlagsebesség, és más, menet közben nem feltétlen hasznos adatok látszanak, került felülre, a vezető látóterébe, míg a navigációt és a hifit vezérlő színes képernyő térdmagasságban van. Elképzelni is meredek, mi lehet belőle, ha valaki az út helyett a navigációt nézi. Pedig ezt jól kitalálni még csak nem is került volna semmibe.

A másik bosszantó hülyeség talán ki sem derült volna, ha nem nedves időben zajlik a teszt. Az még hagyján, hogy a bajuszkapcsoló a pöcögtethető fajta, azaz soha nem tudjuk, épp melyik üzemmódba kapcsolunk, de a szakaszos ablaktörlés funkció teljesen hiányzik róla. Helyette van esőérzékelős állás, ami viszont teljesen véletlenszerűen működik: szárazon töröl hármat-négyet, de sokszor nem mozdul, ha már csurom víz a szélvédő. Apró kényelmetlenség, de mérgesítő, és nem is teljesen veszélytelen.

A Corsa mégis szerethető autó. Hogy miért? Lapozzon, és megtudja.