A gyors legyen, szép legyen és még közlekedni is lehessen vele háromszögből mind a háromnak megfelel valamennyire az Astra GTC a 180 lóerős turbómotorral. Megéri-e? Már hogy érné meg! Legalábbis pénzben nem.
Nincs ezen mit rugózni: aki az évszázad üzletét keresi, hagyja a francba az Astra GTC-t. Elvileg egy háromajtós Astra, de nemcsak a normál Astránál, hanem még a kombinál is drágább, ha hasonló technikát és felszereltséget feltételezünk. A tesztelt 1,6-os turbót meg hatmilliótól árulják, ez pár extrával könnyen feltornázható olyan összegre, amiért két Astra Classic kombit kap az ember. Azaz: irracionalitás a köbön.
Tudom, akadékoskodásnak tűnik, de ez a kupé jellegű háromajtós kocsi amúgy is okozhat kellemetlen pillanatokat, akár előre, akár hátrafelé közlekedünk vele , mert mindenhová raktak egy-egy olyan vastag tetőoszlopot, hogy semmit se lehessen tőle látni. Hogy ne végezzenek félmunkát, jól meg is döntötték őket, hogy még többet takarjanak. Ja, és elöl csináltak alibi háromszög-ablakokat is, ez picit ront még a helyzeten. Vagyis menet közben észnél kell lenni, mert bárhonnan előttünk terem egy gyalogos, látszólag a semmiből. Tolatáshoz kötelező a parkradar, annak ellenére hogy feleslegesen túlérzékeny oldalirányba, nem értem, miért. Egy tolatóradar hátrafelé nézzen, nem?
De mindegy, tudjuk: ma ilyen egy kupészerűség. Oké, hogy ez egy Astra, de gyakorlatilag semelyik karosszériaeleme nem azonos az ötajtóséval, még az sem, ami annak tűnik.
És nagyon szép. Ritkán szoktam lelkendezni, de az Opel még olyan mélyponton is tudott jót csinálni Astra GTC címen, amikor valamilyen okból a legtöbb autójának formaterve tévedés volt (én ezt C-Vectra időszaknak hívom). Ez ritkán fordul elő a márkával, a formaterveik mindig is rohadt jók voltak, néha sokkal jobbak, mint maga az autó autónak.
Az új GTC mégis ritka telitalálat: az Astra eleve jó alap, kicsit lelapították, kicsit még jobban kihangsúlyozták a gigantikus kerekeket, aztán a végén fogtak egy jó puha grafitot, satíroztak az oldalára pár ívet, és csókolom. Jó lett, káprázatosak az arányai. Tényleg az a fajta autó, amihez örömmel megy oda az ember reggel, mert jó ránézni, és nagy ívben tesz rá, hogyan fog parkolni, hogyan fogja kitárni szűk helyen a böhöm ajtót, és hogyan fog betuszkolni kerti bútorokat a csomagtartó nyílásába.
Még azokat sem nevetném ki, aki 1,4-es szívómotorral veszi meg. Pont ezért. Egyébként aki nyitott szemmel jár, az láthatja, az előző Astra GTC-k többsége is 1,4-es, hátul dobfékekkel. Az ember szereti a szépet, nem bűn ez – és az Astra GTC kívülről már-már olyan, mint egy jól megcsinált Alfa.
