Dolgozik a két turbófeltöltő, és az Insignia nagyon jól viseli a hegyet. Nem küzd vele, vállat vonva teljesíti. Gond nélkül veszi egyik-másik emelkedőt, a futómű jó partnerként asszisztál. A tükörsima aszfalton persze nincs is gondja, de akkor is jól vizsgázott, amikor korábban, a tesztút elején levittük az apály alatt fölszabadult fövenyre. Az összkerékhajtású változatról van szó, amely olyan könnyedséggel mókázott a puha, süllyedős talajon, hogy azt némely SUV is megirigyelhetné; igaz, még órákkal később is köpte az apró kavicsot egy-egy kanyarban. Az összkerékhajtású változatok egyébiránt tavasztól SuperSport futóművel is rendelhetők, elöl az Insignia OPC nagy teljesítményű rugóstagjával.
A szerpentinről a falvakba érve újfent elönt a vágy, szeretnék kicsit többet látni legalább a járdából, nehogy a német rendszámos szépség legyen egy ártatlan portugál járókelő végzete. Az oszlop persze egy millimétert sem karcsúsodott és gondosan takarja ki a gyalogosokat. A tükörtől tükörig 2084 milliméter széles Insignia mindettől függetlenül nagyon kezes, a néhol éppen csak 2,5 méter széles, egysávos falusi sikátorokban is megtalálja a helyét, de hogy a tolatóradar nélkül még egy áruházi parkolóból sem áll ki vele torokgombóc nélkül az ember, az biztos. Hátrafelé szinte semmit nem látni, a tükrök sem veszik ki kellően a szerepüket a munkából. És ott van még a navi, mint gyenge pont. Sosem értettem, miért jó keverni az érintőképernyőt a nyomógombokkal, pláne, ha mindenféle finomkodás, tekergetés és gyűrűtologatás szükséges egy olyan egyszerű művelethez, mint az útvonalbetöltés.
Mint kiderült, az Insignia vevőinek döntő hányadára jellemző, hogy több extrát választanak. Az Opel ezt úgy fogalmazta meg, hogy különösen igényesek a modell vásárlói. Ezt kiszolgálva bővítettek a prémiumopciók kínálatán, így került be például a radartámogatottságú ACC követési távolság szabályzó, és bővült a frontkamera funkcióköre is. Persze ott vannak a korábbról hozott extrák, mint az elektromos rögzítőfék, az ütközési figyelmeztetés (FCA), a parkolóasszisztens, a továbbfejlesztett jelzőtábla-felismerő vagy az adaptív sebességszabályozás – ezek mind elérhetőek maradnak a biturbós változatban is.
A célcsoportot, ahogy az árat is, csak sejthetjük. Az viszont könnyen lehet, hogy a következő egy-két évben tovább szaporodnak majd az Insigniák az autópályák belső sávjában, néhányan a bátrak közül pedig majd versenyre kelnek vele, és legyorsulnak néhányat a kategória más szereplői közül. Nem lesz nehéz dolguk, bár erre a célra még mindig a 2,8-as, V6-os OPC a legmegfelelőbb eszköz.
Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!
