Chevrolet Camaro - 2012.

De ez az autó alapjaiban rengette meg hitemet. A kulcsot nézve még akár egy Aveo is lehetne. A Chevrolet parkolójában néha hosszú percekig keresgéljük a tesztautót, de most nehéz lett volna eltéveszteni. Kicsit gyanakodva néztem a hatalmasnak látszó sárga tepsit, ahogy gonoszul az aszfalthoz simulva csíkszemeivel várta a prédát. És a préda önmagától besétál a torkába, ahonnan már nincs menekvés.

Vad hörrenéssel kel életre a rendszer, a műszerek kékes fényben fürösztik arcomat. Miközben egyesbe teszem, már a váltás érzete is azt sugallja, igen, ez egy komoly, erős gépezet, nem lehet félvállról venni. Erőteljes mozdulatokkal kell kapcsolni, nem ám csak pár ujjal lökdösni. Kiérve az autópályára az óvatos mormogás vad üvöltésre váltott, pillanatok alatt elérve a hatóság által engedélyezett maximális sebességet. A városban viszont barátságos kiscicaként dorombol, csak egy-egy gázfröccsre mutatja ki, hogy igazából nagymacska.

A pár nap alatt, amíg barátkoztunk, érdekes dolgokat tapasztaltam. Például rájöttem, hogy nem is olyan nagy. A dizájn erősen rádolgozik, és mindenki azt mondaná, biztosan van vagy öt méter, valójában nem hosszabb egy Insignánál.

Nem kötelező vele megdönteni az összes trafipaxrekordot, hogy jól érezd magad. Mert az is fülig érő vigyort csalt a fejemre, amikor a zöld lámpától való indulás után elértem az 50-et, elvégre nincs előírva, mennyi idő alatt lehet elérni. Persze vigyázni kell a kihúzatással, hiszen már egyesben is elérhetjük a 70-et. Amúgy városban szinte elég lenne a 3-as, az 569 Nm nyomaték sok mindent megold. És közben azok a hangok... Tulajdonképpen ebben az autóban értettem meg a Winklert, mit eszik a Cougaron. Vezettem már jó néhány erős, nagy motoros autót, de az az érzést, amikor egy amerikai autónak adunk egy gázfröccsöt, az európai gyártók sose fogják megadni.

Érdekes, hogy ha valami extrább BMW-vel, Mercedessel vagyok, az utca embere inkább félve, távolságtartóan néz. Ebben a kocsira mosolyognak, bátrabban jönnek érdeklődni a szokásos dolgok iránt, mint például a mennyibe kerül, meg sokat eszik-e. Hogy a fenébe ne enne sokat?! Ha keveset fogyasztó kocsit akarnék, egy AX-ből szállnék ki. Egyébként ha csak úgy autókázunk az országúton, nem is eszik olyan sokat, akár 10-12 literre is leeshet a fogyasztás.

Persze lehet így menni vele, de minek. Kis ideig mindennapi autónak használva arra a megállapításra jutottam, hogy megfelel, ha a városban való közlekedéssel járó 17 litereres fogyasztást nem nézzük. De ezt az autót nem lehet rendesen vezetni, mert a rendes vezetésbe nem igazán fér bele, hogy menet közben óhatatlanul játszadozik az ember a gázpedállal. Ez az autó a legvisszahúzódottabb emberből is kihozza a feltűnősködő jampecet.

A belsőségekre sajnos nem adtak annyira, bár az élmény ezt gyorsan feledteti. A Camaróban nem csak a kulcs utal a kevésbé amerikai rokonokra, a kormánnyal konkrétan a Cruze-ban találkozhattunk utoljára. A sebesség- és fordulatszámmérő együttesnél visszaköszön a hátsó lámpák szögletessége.

Ellentétben egyes konkurens márkákkal, ahol lassan még a hűtővíz hőfokát is titkolják, itt számtalan kis kijelzőn láthatjuk a fontosabb adatokat a középkonzol alján, így talán a jövőbeli tulajdonos nehezebben teszi tönkre a motort. A hátsó ülésen többé-kevésbé el lehet férni, bár klausztrofóboknak nem ajánlanám. Az kocsi legnagyobb hibája a csomagtér. Mivel ugyan belül rengeteg a hely, viszont a bejáraton egy standard gurulós kis bőröndöt se tudunk beszuszakolni.

Az ára alig több mint 14 millió forint, ami a sportkocsiknál abszolút nem sok. Stílusban nem is nagyon van nálunk versenytársa, hiszen a Mustangot nem forgalmazza a Ford. Ebben az árban az európai sportautók közül kaphatunk 370Z-t (12 999 000) 100 lóval gyengébben, de 300 kilóval könnyebben, a Hyundai Genesis pedig még olcsóbb (10 590 000). Bár a Camaro kapható nálunk is, de azért ne rontsunk be az első szembejövő kereskedésbe, kivéve, ha a 17. kerületi Pesti úton járunk és Chevrolet Gyulai van ráírva.