Használtteszt: Opel Corsa B 1.2 (2000)

A motortérben egy kis ártatlan olajfolyás a szelepfedél alól fájdalmasabb, mint gondolnánk, mivel minden tömítésből csak a gyárit érdemes betenni, mondják a szerelők, és a deklitömítés például kilencezer magyar forintba kerül. Egy másik alkatrész, ami a szokásosnál drágább, a hátsó fékdob, mivel egybe van építve a kerékcsapággyal. Utóbbit ráadásul rendszeres időközönként állítgatni is kell, különben hamar elkopik.

A legkellemetlenebb jelenség mégis a kiszopósodásra hajlamos váltórudazat, ami főleg a 97 előtti modellekre jellemző. Itt, ha a megfizethető perselykészlet nem segít a problémán, csak a komplett rudazat cseréjével lehet megszüntetni a lötyögést, ami már zsebbenyúlós tétel. Elő szokott még fordulni, hogy berohad a kézifékkötél, de ez nem róható fel a típusnak, ilyen korban ez már általános tünet.

Az a jó az Opelben, hogy fillérekért van hozzá alkatrész, szokták mondani, de hadd egészítsem ki ezt a bölcsességet azzal, hogy ez addig jó, amíg nem kell sok alkatrész. Egy szervizcsomag minden szűrővel és jó minőségű motorolajjal tényleg baráti 15 ezer forintért, de ha az Ecotec-motor három betegsége, az EGR-szelep, a trafósor vagy a légtömegmérő közül egynél több jelentkezik nálunk, szívni fogjuk a fogunkat, hiszen egy három kilós autóra még rádobni a vételár harmadát-felét nem olyan vicces.

Opel Corsa B 1.2 alkatrészárak	gyári	jó minőségű utángyártott
szerviz csomag (olaj-, levegő-, benzin-, pollenszűrő, 5W-30-as motorolaj)		15,000 Ft
fékbetét	12,000 Ft	6,000 Ft
féktárcsa		10,000 Ft
trafósor	71,000 Ft	43,000 Ft
EGR-szelep	61,000 Ft	58,000 Ft
légtömegmérő	98,000 Ft	41,000 Ft
vezérműlánc szett	77,000 Ft	38,000 Ft
főtengely jeladó	27,000 Ft
hátsó kipufogódob		11,000 Ft
váltórudazat javítókészlet	10,000 Ft
váltórudazat komplett	78,000 Ft
első lökhárító (fekete)		12,500 Ft
első lámpatest	32,000 Ft	5,600 Ft

forrás: Csergő Kft.

Bő hét évig gyártották a B Corsát, félúton, 97-ben kapott egy fészliftet. Ahogy Opeléknél szokás, csillió motorváltozatot raktak bele, de a nagy törés egybeesik a fészlifttel, amikor lecserélték a régi, szíjas, nyolcszelepes motorokat a láncos, hengerenként négyszelepes, Euro 2-es Ecotecekre. A corsások titkos tippje az 1,4 Si: ez még szíjas, vagyis nem zabálja a láncot, 82 lóerejénél erősebbnek érezni, és nincs vele sok baj. Alapvetően a régebbi motorok kevésbé kockázatosak, viszont a kék matricát a hátsó rendszámra csak az újak kapják meg - nehéz döntés, ha valaki budapesti használatra keres autót. Idén ugyan még megúsztuk, de bármikor bevezethetik a környezetvédelmi zónákat, és akkor annyi lehet a fekete, piros matricás versenyzőknek.

Ideje zörgetni egy kört a Corsával, ha már mindent tudunk a technikáról, hiszen nem mindenki dönt a szeme vagy a szíve alapján. Eddig is tudtam, hogy a B Corsa nem egy ínyencautó, de talán egy sorozat végi, fullos, szervokormányos példány meggyőzőbb lesz. Utóbbi extra az átlagosnál nagyobb jelentőséggel bír, mivel a rásegítés nélküli kormányzás kisautóhoz méltatlan erőkifejtést követel, ráadásul lehetetlenül hosszú az áttétele.

Ilyen városi rohangászósnál talán nem is szabad többre számítani, mint hogy üzembiztosan elvigyen A-ból B-be, feltéve, hogy A és B nincs egymástól túl messze. Az viszont elgondolkodtató, hogy ez a Corsa sok szempontból kiéltebb benyomást keltett, mint az előző nap kipróbált hétszázezret futott Focus. Igaz, a 127 ezret mutató órának a tulajdonos sem hisz, és a kisautót élete során feltehetően senki sem kímélte.

Nem vagyok háklis az ülésekre, de a kis Opelben már percek után feltűnt, hogy gubbasztó pózra kényszerít a kicsike a kissé megereszkedett üléstámla miatt. Az elektromos szervokormány tényleg megváltás a szervótlanhoz képest, viszont ennél a rozsdaszínű gombócnál balra jobban segít, mint jobbra. Mint megtudtam, ez sem egyedi eset, el szokott kalibrálódni a kormányoszlopra szerelt szerkezet, aminek a javítását van, aki vállalja, de nem mindig sikerül.

A váltórudazat-probléma is azonnal beugrik, amikor nehezen találom meg a rükverc után az egyest, de nyilván meg lehet szokni ezt a lezser kulisszát is, akadni nem akad. A műszerfal zörgése feltehetően annak tudható be, hogy a klíma hőcserélőjének meghibásodása miatt egyszer ki kellett szerelni, és a patentok második bepattintásra már nem tartanak úgy, mint új korukban, de máshonnan is hallhatók random zörejek az utastérben. A futómű meg olyan billegős, amilyen valószínűleg új korában is volt - nem kívánja a menést. Attól tartok, nem tudom megfejteni a B Corsa sikerének titkát.

Mert a Népítéletben is szereti a többség, az átlaga 6,73-dal ugyan nem túl magas, viszont a 246 véleményből csak tíz az egycsillagos szitkozódás. Egy félmillió alatti áron kapható törpétől végülis mit várunk? Kategóriájához képest sok benne a hely, viszonylag csendes, és ez az 1,2-es motor nem kínlódik a kis bódéval városban, enni sem kér sokat. Sokkal többet a konkurensei sem tudnak.

Valamiért mégis autószerűbb élményt nyújt egy korabeli Fiesta. A Polót sem írnám le az ellenfelek közül, sőt, igazából a régi Swiftnek is vannak elévülhetetlen erényei. Igaz, a Corsa mellett szól a kettő, később három csillagos NCAP törésteszt, amit a Suzuki nem biztos, hogy teljesítene, de a bakancs Micra például megkapta a két csillagot 1997-ben, és bár az sem problémamentes, előrébb lenne a listámon.

Egy megkímélt Corsával ettől függetlenül jól lehet járni, hiszen tényleg olcsó hozzá az alkatrész. Az egykettes motor meg például hat liter alatti fogyasztásra is képes, ami 2012-ben egyre nagyobb jelentőséggel bír. Ha már valaki kicserélte a kritikus alkatrészeket, csak nem jön elő még egyszer a hiba az alatt a pár év alatt, ami még hátra van a gombóc életéből. Aki nem az autóban keresi az élményt, boldog éveket tölthet el vele. Hiszen tudjuk, úgyis mindent megbocsátunk neki, ha szeretjük az autót.