Bemutató: Seat Toledo - 2013.

Legalábbis ezt az üzenetet hordozza magán az új Toledo. Ez nem csak erre a modellre, hanem a teljes márkára vonatkozik. Az idei évtől várja a Seat a nagy visszatérést. Jelzésképpen kecsesebbre rajzolták a logo S-betűjét és elbúcsúztak az eddigi, talán nem a legjobban megválasztott Auto Emocion szlogentől. Az új mottó Enjoyneering. A szóösszemosás azt hivatott sugallni, hogy marad ugyan lélek a gép mögött, de nagyobb szerepet kap a mérnökiség és a funkcionalitás.

Az új szemlélet első képviselője a Toledo. Jól csengő név a hazai piacon, ami főleg az 1991-ben bemutatott első generációnak köszönhető. A második elvesztett ugyan egy ajtót, de még az is tisztességesen fogyott. A harmadik, az egyterű csúfos kudarcot vallott. A Seatnál komolyan bíznak az új Toledóban, nemcsak Európában, hanem Kínában, Oroszországban és Dél-Amerikában is forgalmazni fogják.

Az új Toledo az első generációban megismert praktikusságot hivatott felidézni, de nem csak ebben, hanem méreteiben is közel áll az őshöz. Igaz, ami huszonkét éve alsó középkategóriás szedánnak számított, az ma már puttonyos kisautó. Európa nyugatibb részén nem, de nálunk, illetve tőlünk keletebbre ezek az autók sokszor a család egyetlen autója, és ezt tudja a többi gyártó is, ezért erős a mezőny. Itt van a Renault Fluence, a Chevrolet Cruze, a Peugeot 301, és az ő Citroën-alteregója a C-Elysée. És persze az ikertestvér, a Skoda Rapid, amivel csupán az orr- és a farrész kialakításában és az emblémákban különböznek. Ütőkártyájuk, hogy ők kínálják a felsoroltak közül a legnagyobb csomagteret, ami 550 litert jelent, továbbá ötajtósok, azaz messze jobban rakodhatók, mint bármelyik felsorolt szedán.

A Toledo motorválasztéka nem okoz meglepetéseket. Négyféle teljesítményű benzinmotor közül választhatunk. A sort a háromhengeres 1,2-es nyitja 75 lóerővel, ezt a turbós 1,2-es négyhengeres követi kétféle teljesítménnyel, 85 vagy 105 lóerős változatban, a csúcs az 1,4-es turbós TSI 122 lóerővel, hétfokozatú DSG váltóval. A 105 lóerős motor kérhető start/stop rendszerrel is. Dízel fronton csupán egy motort kínál a gyártó, a konszern 1,6-osát, itt épp 105 lóerős kivitelben.

A legolcsóbb változatot, a háromhengerest sajnos nem hozták el a bemutatóra, ezért az 1.2-es TSI 105 lóerős változatát próbáltam ki. Ideális választásnak tűnik a jövőbeli Toledo vásárlóknak. Ha a gázra lépünk, rendesen meg tud indulni a kis turbós benzines, ilyenkor hallatja a hangját, ami be is jön az utastérbe, de abszolút kellemes jelenség, ami a dízelnél esetében valószínűleg nem mondható el. A hatfokozatú kézi váltó is passzolt a motorhoz, a jól eltalált áttételek miatt nem döglött meg az autó feljebb váltás után. A belső kellően tágas elöl és hátul is, a sok feketeség kissé gyászos. Külön szót érdemelnek a pazar külső visszapillantók, mivel a puttonyosok sajátossága, hogy nem sokat lehet hátra kilátni.

A Toledót háromféle felszereltségi szinttel kínálja a gyártó. A belépő, azaz a fapad szint az Entry, ezt követi a Reference és végül a minden földi jóval megpakolt Style. Firtatható döntés, hogy a háromhengeres motor csak Entry klímamentes felszereltséggel vásárolható meg, míg a nagyobbak csak a magasabbakkal. A Reference az autó kategóriájához leginkább passzoló kivitel. Légkondit, első elektromosan mozgatható ablakokat, távirányítós központi zárat és elektromosan állítható és fűthető külső tükröket is kapunk. Felárért választhatunk 16 vagy 17 collos könnyűfém felnik közül, amik kifejezetten szépek.

Ami belépőmodell 2,896 millió forint. Ezzel nem a legolcsóbb; ha egy jól motorizált közepesen felextrázott veszünk alapul, nagyon hamar felkúszik ötmillió forint környékére. A dízel végképp, az 4,33 millióról indul. Akárhogy nézzük, a franciák sokkal olcsóbbak. Emellett ott van házon belül még egy évig az Exeo, ami nem sokkal drágább, de valljuk be, sokkal komolyabb autó. Talán egy jó céges flottakedvezménnyel nem lesz nehéz eladni azt a négyszáz Toledót, aminek idénre tervezik az értékesítését.