Aranyapám, te meg hogy nézel ki?! – szakadt ki belőlem a bemutatóra szóló meghívóhoz csatolt kép láttán. Nézegettem, hunyorogtam, mi nem stimmel. Mert valami nem stimmel. A Chevrolet Trax az Opel Mokka közeli rokona, de a gének kutyulódása egészen más autót adott ki.
Élőben aztán világossá vált: a Trax a kompakt SUV-ok Keresztes Ildikója. Míg a bömbölő zsűritag énekesnőnek évtizedek kellettek a megvilágosodáshoz, a Trax-et élőben megnézve pár perc alatt rájöhet a szemlélő: eluralkodik az arcán a saját orra. Bizonyos nézeteiben kimondottan zavarba ejtőek meglepő arányai. Hogy ezt valaki csúnyának gondolja, vagy a szexepil részének, döntse el maga. Mindenesetre határozott, messziről felismerhető egyéniséggé teszi gazdáját.
A Trax és az Opel Mokka egy tőről fakadnak. Azonos a padlólemezük, de még a magasságuk és az oszlopok vonala is kísértetiesen hasonlít. Minél tovább nézegetem a két autó képét, egyre inkább az az érzésem, hogy ugyanazt az első ajtót használják. Ezektől függetlenül soha, senki nem keverné össze őket egy parkolóban. A Chevy markáns orr-része, oldalablakainak íve és az oldallemezek együtt egészen más karaktert adnak ki.
Érdekes, hogy a Chevrolet a bemutatón nagyon domborította, hogy ők találták fel 78 évvel ezelőtt a SUV kategóriát, ugyanakkor egyetlen retrós dizájnutalást sem tettek. Pedig akárhogy is nézem, a Trax sárvédő domborításai és a gépháztető formája, az előrenyúló maszk nagyon is emlékeztet a negyvenes-ötvenes évek Suburbanjeire. Más lapra tartozik, hogy a Trax elférne azok tetején, annyival kisebb. Viszont annyival modernebb is, hogy bármelyik régi Suburbant a bent ülők életének veszélyeztetése nélkül rápakolhassuk – a Trax karosszériája olyan erős és merev, hogy a tető nagyjából 6 tonnát bír.
Ha valakit nem zavar a gyalogosvédelmi- és egyéb biztonsági okokból irdatlanra rajzolt orr, kimondottan csinosnak találhatja. Ha annak nem is, praktikusnak mindenképp. Hogy ekkora járművet SUV-nak neveznek, nekem még megszokást igényel – olyan, mintha egy Ignist, vagy Wagon R-t SUV-oznánk. Ráadásul ezt mások már megtették korábban, fogadjuk el, hogy ami magas, jó helykihasználású, az rögtön SUV. Ezeket a kis SUV-okat pedig szeretik a vevők, ezért szeretik a gyártók is. 2008 és 2012 között megduplázódott a forgalmuk, tehát pénzt lehet velük keresni. A siker érthető: nem túl nagy külső mellett praktikusan alakítható beltérrel rendelkeznek, kényelmes a ki-beszállás, a nagy hasmagasság és az opciós összkerékhajtás miatt még enyhén terepképesek is.
A Trax tud mindent, amit egy sokcélú kisautónak tudnia kell. Alapból 356 literes a csomagtartó, de a hátsó támlákat lehajtogatva, plafonig rakva 1370 literből gazdálkodhatunk. Aki szörfdeszkát, lapra szerelt szekrényt, vagy merev részeg kosarast szállítana, csak előrehajtja az utasülés támláját, és 2,3 méter hosszú rakományt is berakhat. Bőven van rakodóhely az utastérben is: fiók az utasülés alatt, pohártartók a középkonzolban, napszemüvegtartó a sofőr feje mellett, fedeles kesztyű- és egyébtartók, szellőzőrostélyra hasonlító kis rekeszek a műszerfalon. Nagyon praktikus a középkonzol hátuljába szerelt 230 voltos aljzat, amiről hűtőtáskát, laptopot, telefontöltőt lehet üzemeltetni.
A beltér formái és anyagai is inkább a praktikumról, mint a különlegesen igényes kivitelezésről szólnak. A műszercsoport hatvanas évekbeli sci-fi filmek monitorjait idéző formájú, krómozott keretbe van foglalva, de szálcsiszolt fém betéteket és a fedélzeti multimédia kezeléséhez szükséges gomberdőt hiába keresnénk. A fordulatszámmérő az egyetlen analóg műszer, a többi információt egy folyadékkristályos kijelzőről olvashatjuk le. Még azt is, hogy éppen északi, vagy déli irányban haladunk-e.
A műszerfal legfontosabb részlete az LT és LT+ felszereltségi szinthez járó MyLink rendszer érintőképernyője. Ezt már korábban az Opel Adamban megismerhettük (a Mokka egész más rendszert használ), így senkit nem lepett meg, hogy androidos telefonokkal vezeték nélkül, iPhone-nal viszont csakis madzagon keresztül tud csatlakozni. Előremutató és hasznos megoldás a MyLink, bár vannak még csiszolni valók.
Azért nagyon jó, mert számos feladatra az okostelefonunkat használja. Az érintőképernyőn tudjuk kezelni a készülékünket, amiről zenét, videókat játszhatunk le, és az okostelefonok számos egyéb funkcióit is kihasználhatjuk, például az új iPhone operációs rendszerek Siri Eyes Free asszisztensével hangvezérléssel telefonálhatnak, böngészhetik a lejátszási listáikat, küldhetnek szöveges üzeneteket. A telefonra telepített navigációs szoftver segítségével villanytérképen tervezhetjük meg útvonalunkat. Talán mondani sem kell, hogy az internetkapcsolattal rendelkező okostelefonokkal több tízezer webrádió műsorát is hallgathatjuk a kocsiban.
Csak az a fontos, hogy ne akarjunk egyszerre zenét hallgatni a telefonunkról és nem eltévedni, mert egy időben a kettő nem megy (legalábbis a kocsikhoz adott iPhone-ok hisztériás rohamot kaptak, ha zenelejátszás közben el akartuk indítani a navigációt). Kevéssé felhasználóbarát, hogy bár a telefonon beállítható, hogy a navigációs app magyarul fusson, a kocsi kijelzőjén már csak angolul jelenít meg mindent, semmilyen más nyelvre nem bírtunk átállítani.
A kisebb kellemetlenségek ellenére ez a jövő. Az autók fedélzeti szórakoztató elektronikáját nem érdemes olyan iramban fejleszteni, mint ahogy a telefonok és egyéb eszközök tudása nő. Lassan mindenkinek lesz valamilyen multifunkciós okostelefonja, sokkal inkább érdemes ezek agyát és tudását használni, a kocsiba beépített rendszereket csak ezek kezelésére használni. Nem nehéz belátni, hogy ami ma friss, ropogós újdonság, néhány éven belül elavult, sokszorosan meghaladott dolog lesz. Két-háromévente (vagy még ennél is gyakrabban) sokan cserélnek telefont, de egy kimondottan az autóhoz fejlesztett és illesztett rendszert nem lehet, és nem is lenne gazdaságos ilyen sűrűn leváltani.
