Alfa Romeo Spider 3.0 V6 – 1999.

A formaterv a Pininfarinánál készült, úgy tűnik, arrafelé is divat a kiszervezés, csak ott jól kell elvégezni a munkát. A GTV maga a legékebb ék alakú autó, ami valaha készült, furcsa, ferdén lecsapott fenékkel, és az első kerekektől körbefutó, erősen emelkedő övvonallal, amely szabályosan megkerüli az utasfülkét. A Spidernek kicsit bénán áll a vászontető, ezért kell azonnal lenyitni, amint lehet. Az egészen pici, szigorú Alfa-maszk és a dupla lámpa akkoriban komoly tekintélyt adtak a GTV-nek/Spidernek, ha feltűntek a tükörben. Amúgy a két körlámpa valójában egyetlen lámpatest, a műanyag motorházfedélen van a két luk, amitől osztottnak tűnik.

A műkörmöt viselő nőkkel eléggé kibabrált a dizájner, mert egy süllyesztett gomb erőteljes megnyomásával lehet bejutni a Spider-világba, egy elképesztően vaskos küszöbön átlépve, persze rajta a kötelező cirkalmas Alfa Romeo felirat. Tizennégy év nagy idő, és úgy tűnik, ezt a darabot nem igazán simogatták a legutóbbi tulajai. Az új korában káprázatos szépségű bőr felszíne már kopott, főleg a vezető ülésén, és az autó világos szőnyegezése sem előnyös ennyi idősen.

Az utaslégzsák fedelére gondos kezek két extra körműszert (olajnyomás és -hőmérséklet) gányoltak, akarom mondani integráltak. De nem kell aggódni, egy baleset esetén nem nyomódik az utas agyába, mert a fedél mögött nincs légzsák, és ha jól kukucskáltam a kormányközép alá, ott sem. Az ember ámíthatja magát azzal, hogy talán kilopták, bár nem kell különösebben jó színlátás ahhoz, hogy a motorházfedél fújását észrevegyem.

A Spidert/GTV-t ugyanarra a platformra építették, mint az Alfa 155-öst és a Fiat Tipót, ennek köszönhetjük a kissé hülye testhelyzetet. Az ülések egy puklin vannak, a pedálok meg a mélyben, fura szögben. Szerencse, hogy az ülés amúgy jó, de ettől még van egy kis feszengés. Ja, és a tető elég alacsony, én az átlagos magasságommal még épp elférek alatta, Winkler haja már dörzsöli a ponyvát, bár most kicsit punkosra vette a figurát – mindenesetre én 190 centi fölött nem reménykednék, hogy beférek. Akkoriban még nem volt divat a ponyvatetőben az üveg ablak, helyette  hajlékony műanyagot használtak, ami az évek során diszkrét bemattulással védi a spideresek intim szféráját.

Úgy tűnik, ennyi időt már a tetőmozgatás sem vészel át. A vásznat hordozó vázat hidraulika mozgatja, amit elektromos szivattyú táplál. Hajjaj, rögtön két hibaforrás, nem is tudjuk eldönteni, mi nem működik. Végül lenyitottuk valahogy kézzel, de vissza már nem csuktuk. Ezzel egyébként az utastér iszonyatos zörgése is enyhült, talán azért, mert a karosszéria végre felszabadultan csavarodhatott.

A V6 hangja még mindig gyönyörű, ha nem is olyan szép, mint új korában. Úgy nézem, nyomokban még vannak eredeti elemei a kipufogórendszernek, bár egy része vagy hiányzik, vagy nem oda való darabbal helyettesítették, mindenesetre alul kissé erőlködik a hang, míg leküzdi a furán áthangolt rendszert. A direktszűrő egy sípoló hangot visz a szívásba – a beavatkozásoktól csak hangosabb lett a Spider, jobb nem.

Viszont még mindig jól megy, bár az ifjúi hév mintha megkopott volna. A kétliteres, 165 lovas, romos Xsara VTS-t, amit vele egy időben próbáltunk, még simán lenyomta, bár érezhetően nem volt meg a 7,3-as gyorsulás százra. Féke persze új korában sem volt, most sincs, a bukkanók kirugózásához sincsenek meg a rugóútjai. Viszont sima úton csodálatos a futóműve, nem hiába terveztek hozzá hátulra egy klassz, kompakt többlengőkaros futóművet: a fronthajtásosok között sokáig a legjobb élményt adta, feltéve, hogy előtte lézerrel egyengették az utat. A váltóban az ötös már nem nagyon akar meglenni, de ekkora erőhöz minek is a sok fokozat?

Eredetileg egyébként azt a címet akartam adni ennek a cikknek, hogy Reménytelen, szerelem – ami mindössze egy vesszőben tér el a mostanitól. Hogy nem ez lett, az annak köszönhető, hogy az Alfa Spider a Népítéletben egészen hihetetlenül kiváló átlagot mutat: sok japán autó büszke lehetne a 8,30-as eredményére. Csakhogy a statisztika hat ítéleten alapul, ami öt személy értékelése, mert az egyikük kettőt is vett. Egyértelmű, hogy őrültek, ahogy én is az leszek, amikor veszek egy ilyen Spidert. Mert a szerelem vak. (De ha kérhetném, akkor nem ebben a színben.)

A testvér GTV 6,5-ös átlaga már elgondolkodtatóbb, bár abban benne volt az intenzíven pusztuló, kétliteres, V6-os turbómotor is, a Spiderben nem. Állítólag az ablakemelők szoktak megmakkanni, a pesti utak meg kajálják a lengőkarokat, amúgy nagy baj nincs a Spiderrel, de mondom, mindez nem számít. Egyszer egy Spidert birtokolni kell, lehetőleg egy ilyen V6-osat. Igaz, a normális példányok egymillió fölött indulnak, de akinek nagyon messzire gurult a gyógyszere, akár 3,5 millióért is vehet magának újszerűt. Ehhez képest Csontitól végül ezért a 790 ért vették meg ezt a példányt, amely az adott pillanatban Magyarország legolcsóbb Spidere volt, legalábbis bal kormánnyal.

Ja, és ne feledkezzünk meg a kis rejtvényünkről! Szóval hol a hiba a hirdetésben? Íme az inkriminált rész: „HA ELÉG EGYENESEN ÜLÜNK EGY SPIDERBEN, AKKOR NEM LEHETETLEN, HOGY FELTÁMASSZUK VELE MARILYN MONROE-T, MIKÖZBEN A HÁTSÓ ÜLÉSRŐL A 20 ÉVES ANGELINA JOLIE FILMEZ MINKET.” Arról nem nyitnék vitát, hogy mit vagy kit támaszt fel egy Alfa, de nézzék csak a képeket! A Spiderben nincs hátul ülés, ahonnan az ifjú Angelina filmezhetne bármit is – csak egy tárolódoboz, ami kulccsal zárható. Felmerül a gyanú, hogy Csonti egy GTV hirdetését reciklálta a Spiderhez, de az igazán nagy művészek megtehetik, hogy saját maguktól nyúljanak, nem?