Használtteszt: Audi 80 1,6 TD (1982.) - Peugeot 205 1,8 GRD (1988.) - VW Golf 1,6 D (1988.)

Volkswagen Golf II. 1,6 D Rabbit - 1988.

A harmadik autó nagy meglepetést okozott. Emlékeim szerint az ismerősömnek egy kissé elhasznált, fehér Golf II-ese van, erre a találkozó napján megjelent egy majdnem gyári állapotú autóval, amely alig 220 ezer kilométert futott. Szinte mindene a helyén volt, apróbb hibákat lehetett csak észrevenni. A Rabbit felszereltség nagyablakos első ajtókat, tetőablakot, fordulatszámmérőt is magában foglalt 25 évvel ezelőtt. Ötfokozatú váltója elég hosszú áttételezésű, ezért városi használathoz nem az igazi. Tulajdonosa tízévesen vette 850 ezer forintért, azóta nem sokat kellett rákölteni, ideje nagy részét garázsban töltötte, mindössze egy kicsi rozsdafolt van rajta, az egyik első sárvédő sarkánál.

A korrózió általában a tankbetöltőnél jelentkezik a kettes Golfoknál, nehéz kitisztítani innen a felverődő sarat, és nem is sokan teszik ezt meg. A műanyag díszlécek alatt is hajlamos rozsdásodni, de ez a Golf itt pont nem rohad. A tulajdonos szerint a Golf II-re jellemző a hátsó ajtónál valamiféle tömítőanyag szivárgása is. Inkább apróságok tűnnek fel, az ülés előredöntésére szolgáló műanyag letört, az öv nehezen mozog. Cserélni csak féltengely-gumiharangot kellett, lengéscsillapítót újítottak fel, és a szokásos szervizeket csinálták meg rajta. Anomália a minden ilyen autóban előforduló, alacsony fordulatnál jelentkező, műszerfalból jövő zaj. A fagydugók estek ki, így elfolyt a hűtővíz, meséli a tulaj, aki alaposan magyarázza az autó legkisebb hibáit is. Ilyen a nem megoldott levegőkivezetés az utastérből, ezért néha nehéz becsukni az utolsó ajtót.

Az 1,6 literes szívódízel blokk azonos az Audiéval, de a Golfban feltöltés nélkül kicsit erőtlenebb, igaz a kis kasztnihoz elegendő az ereje. A sportkormány kicsit ront a manőverezhetőségen, de ez már csak ízlés kérdése. Az ülések szivacsa itt is kicsit furcsa, de a huzat nem szakadt, tartja magát. Egyedül a tetőkárpit lóg egy kicsit, de ez még simán elnézhető.

Mindhárom autó nagyjából egyidős, és ugyanazt tudja; elvisz bárhová, keveset fogyaszt, kis odafigyeléssel és ráfordítással sokáig fenntartható, emellett nagyon olcsók. Szépen kirajzolódik rajtuk sorstársaik jövője. Az Audi fillérekért cserélt gazdát, használják, amíg megy, majd olcsón vesznek egy hasonlót. A Peugeot nem titkolja, hogy sokat mentek vele, de cserélgették, amit épp kellett, azonban ez sem akadályozza meg, hogy idővel darabokra hulljon. A Volkswagent babusgatták, motorterét is gyakran moshatták, talán ezért ilyen rozsdás. Minden törődést megkapott, így egy kis ráfordítással valószínűleg még nagyon sokáig menni fog.

Mindegyik autón jó mutató a műanyagok állapota, mind kezd fáradni. Először elvetemednek, majd szépen elkezdenek repedezni, a végső stádium a törés vagy lógás. A piros és a fehér autók műszerfala pontosan ebben az állapotban van. A csövek kirepedeznek, eresztik a bennük áramló dolgokat. Mindhárom puruttyadízel különböző mértékben fogyott el. Azonos az ülések, kéderek, műanyagalkatrészek halála, és az is, hogy a motorok olajcsere nélkül, rossz üzemanyaggal sem fognak úgy hisztizni mindenféle érzékelőkön keresztül, mint modern társaik. Mindhárom autó kormol kissé, azonban még teljes terhelésen sem produkálják a nagycsúcsos, nagy adagolós, csippelt autók füstpamacsait.

A fenntartás kötélidegeket igényel, tökéletes állapot nem létezik. Mindig lesz egy zörgő műanyag, egy beszakadt csavar, esetleg egy kis olajfestmény az aszfalton. De ezekben az autókban még beteges fétist érzünk, visszarepítenek minket két évtizedet, 60 lóerővel mi vagyunk a világ urai és közben mámorban úszunk az olajpárában, és a vezetési élményben is. Hogy ezekből makulátlan autók legyenek, legalább a piaci értékükkel azonos alkatrészmennyiségre lenne szükség. Ezt nem sokan fogják megvenni, ezért mindig találnak olyan állapotot, amikor még a végstádium előtti autó még használható egy-két műszaki vizsgányit.

Arra a kérdésre, hogy a három típusból miért nincsenek gyári állapotú példányok tucatszám, nem tudnék pontos magyarázatot adni. Viszont biztos, hogy ezek az autók elérték a vízválasztójukat. Innen két út létezik (persze a Golf kivétel): a bontó vagy egy donor. Okmányok nélkül féláron kapható bármelyik - ha a motor-kasztni-beltér hármasból csak kettő használható, már megérte. Ennyi pénz talán senkinek sem fáj. Azonban ez a megoldás is csak pár évvel hátráltatja a letérdelést. És bizony nem árt, ha van otthon egy szerelőakna, vagy épp emelő a napi tíz perc berheléshez. Másképp ezek az autók nem tartanának itt.