Megvolt: Peugeot 2008 Active 1,2 VTi - 2013

Mivel a 2008-ba egy sötét garázs szűk szegletébe ültem be, majd zuhogó esőben vezettem hazáig, a külsejéről szinte semmi benyomásom nem volt reggelig. Az utastérben ülve viszont egyáltalán nem a rajongást éreztem a kocsi iránt. Mert mégis, hogy gondolták ezt a műszerfalat, ezt a kormányt? Mikor Tannisbyben a 308-ast vezethettem, találkoztam élőben először a Peugeot kiskormányos, műszerfal tetején csöcsülő műszercsoportos belterével. Már akkor sem tetszett, most meg, különösen így sötétben vezetve az autót, kimondottan idegesített, hogy a kormányt nem tudom elég magasra állítani, ugyanakkor a legmagasabb állásában is beletakar a felette látható műszercsoport aljába. A kormánykerék akkora, mint egy gyerekjáték gokartban, ami eleinte kicsit zavaró, de megszokható, sőt, városi manőverezgetéskor kimondottan jól jön. De nagyobb nem is lehetne, hiszen már így sem fér el rendesen a műszerek alatt. És a tempomat/tempolimiter kapcsolóit is tökéletesen kitakarja.

Miközben a műszercsoport-kormány kombó dizájnján puffogtam, és próbáltam elkerülni, hogy ne kapjak szemtengelyferdülést az egymástól távolra rakott fordulatszámmérő és kilométeróra nézegetésétől, a zuhogó eső úgy dobolt a tetőlemezen, hogy a kiforgatott  háromhengeres motor zajával együtt tökéletes volt a Wartburg-retró. Ennél a pontnál egy kicsit sajnálkozni szeretnék, hogy nekünk, magyaroknak csak Wartburg és Barkas jutott, hiszen a világban voltak még DKW-k, Saabok, sőt az ős Suzuki Jimnyk is háromhengeres motorokkal futottak. De sajnos ezekhez mi, magyarok nem nagyon tudunk hasonlítani semmit, nem voltak autós történelmünk részei.  A lengyel újságírók, gondolom folyton a Syrenát veszik elő (ami a korábban említettekhez hasonlóan háromhengeres, kétütemű volt), mikor a modern négyütemű, háromhengeres motorok hangját próbálják valamihez hasonlítani.

Hiába is ráncolja az ember a homlokát az extravagáns megoldások miatt, a kis 1,2-es, szívó benzines motor nagyon kellemesen viselkedik. Városban nyugodt stílusban is jól lehet vele autózni, ha kiforgatjuk, a motor hangja inkább fickósan sportos, mint zavaró, és lendületesen lehet együtt úszni a forgalommal. Autópályán már az előbbi állítások egyike sem igaz, mert természetesen 82 lóerő nem fogja szétcincálni a kasznit, a motor zaja ugyanakkor kimondottan kellemetlen, mikor 130 körül utazunk vele.

Mivel a 82 lóerős motor 5750 fordulat/percél adja le a maximális teljesítményét, nincs ellenére, ha forgatják, de ilyenkor tényleg nem valami csendes. 2750-nél már tudja a maximális nyomatékát, csak 118 Nm-rel nem lehet hegyeket mozgatni, még ha viszonylag könnyű, 1045 kilós hegyről is beszélünk. Ezért a váltó úgy van áttételezve, hogy városban jól lehessen haladni vele, 13,5 másodperc alatt van százon, de 169 km/óránál nincs tovább. Ráadásul százharmincnál négyezer körül forog, szóval egyértelműen nem egy granturismo. Vegyes használatban 7-8 liter között el lehet lenni vele, ami egy ekkora autótól nem rossz, a gyári adatokat meg ne tessék nézegetni. Mondjuk, aki azért vesz meg egy ilyen kis benzinest, mert elhiszi, hogy négy és fél literből elautózik vele, az meg is érdemli. 

Mivel érdemes gyakran váltogatni, sokat van az ember kezében a váltókar, ami sajnos sorjás. Nem nagyon, csak annyira, hogy zavaró legyen, ráadásul a látványelemnek jópofa plexi alkatrészek sem illeszkednek szépen, folyton karistolja valami a sofőr tenyerét. Elég csúnyán lötyög is a kar, igaz a fokozatokat szépen veszi, de több centi átmérőjű kört lehet rajzolni a váltóval, még akkor is, ha valamelyik fokozatban van. A kézifékkar csak szimplán furcsa, kicsit talán modoros jópofáskodásnak tűnhet, de könnyen megszokható.

A magam 185 centijével nem sikerült ideális üléspozíciót találni, csak jó kompromisszumot. A kormány ugye hülye pozícióban, szinte az ölemben volt,  a háttámla nem ott támasztott, ahol kellett volna, igaz az oldaltartásra nem lehetett panasz. Az így beállított ülés mögött már nem sok hely maradt hátul. Pontosabban egy másik 185 centisnek lett volna kevés a lábtér, gyerekek egy nyikkot sem fognak szólni, felfelé pedig tökéletes volt a térérzet. A korábban tesztelt 2008-nak az üvegteteje miatt más volt a tetőkárpit kialakítása, de a sima fémtetős változatnál a tető nem csak kívül, de belül is hullámzik, így nyerve a kritikus pontokon további centiket. 

A 2008 műfaji besorolását tekintve crossover, vagy mini SUV, de mivel az alapjául szolgáló 208-nak nincs kombi verziója, az sem nagy szentségtörés, ha úgy tekintünk rá, mint a 208 család kombi tagja. Hiszen összkerekes nincs belőle, nem is gyúrtak rá a nagyon macsós kinézetre. Ha valami utal a crossoverségre, a szobaterepjáróságra, az a fekete küszöbvédők, illetve a lökhárítók matt fekete betétei. Nincs sárvédőszélesítés, látványos kiegészítő fényszórók, ami van, az a 208-hoz képest nagyobb hasmagasság: valamivel több, mint három centivel van nagyobb hely a talaj és a 2008 alja közt. A teljes szabad magasság 16,5 centi, ami lényegesen kevesebb, mint más hasonló crossovernél. Sőt, a vicc az, hogy az öreg ezerkettes Zsigulik 17 centis hasmagassága is nagyobb ennél, ráadásul a már emlegetett Wartburg 353-asnak a maga 15,5 centijével sem nagyon lenne miért szégyenkeznie, ha szabad magasságban ki lehetne fejezni egy autó használati értékét. De azok az idők már elmúltak, amikor minden autót úgy terveztek, hogy bakhátas földúton is kényelmes legyen. A 2008 semmi esetre sem terepjáró, még a feláras elektronikus segédlettel, a "Grip Control"-lal sem, de a z ember manapság már annak is örül, ha a járdaszegély nem tépi le a lökhárítót.

Van, aki szerint a külseje túlságosan nőies, én semmi cicásat nem találtam benne, sőt, igazából az alapforma olyan, hogy barkochbában csak annyit mondanék: „nem jellemző”. A részletmegoldások viszont szépek: a krómozott díszítőelem a hátsó ablaknál, a tetősín, a hűtőmaszk mind kimondottan csinos. Ezekkel a csillogó alkatrészekkel együtt sem mondható valami nagyon villantósnak a 2008, de ez nem is biztos, hogy baj. Az Active felszereltségű autót tizenhatos acél felnivel adják, de a dísztárcsa annyira szép, hogy ez egyáltalán nem fáj. Sőt, a 195/60 R16-os, egész magas oldalfalú gumik miatt az útegyenetlenségek sem fájnak, magyar utakra ideális választás.

A kombiszerű karosszéria természetesen jól pakolható, az 1/3-2/3 arányban dönthető hátsó üléstámláknak, meg a velük együtt süllyedő ülőlapoknak köszönhetően a már alapból 360 literes csomagtér 782 literesre növelhető, ráadásul közel teljesen sík felületre pakolhatunk. A hátsó ajtó nem nyit valami nagy lyukat a kocsi oldalában: könnyen elakad az ember válla és a cipője is, ezért a hátsó sorba egy magasabb felnőttnek valamivel kisebb kihívás a bejutás, mint a kikászálódás. De legalább az utasoknak is jut 12 voltos aljzat, nem kell üresre járatni a mobiltelefont, tabletet egy hosszabb úton.

A vezetőt nem csak az érintőképernyős hifi szórakoztatja, de néha vörös démonok támadják meg hátulról. Esős estéken a legváratlanabb pillanatokban képes egy lángoló árnyék megjelenni a tükörben, de amilyen gyorsan felbukkan, el is tűnik. A harmadik féklámpa ugyanis pont olyan szögben világít hátrafelé, hogy a hátsó ablaktörlőre vetül a fénye, ami aztán, ha fékezés közben lendül munkára, ráhozza a frászt az emberre. Én legalábbis többször kaptam fel a fejemet a visszapillantóban megjelenő vörös árnyékra.

Azon el lehet morfondírozni, hogy mennyire jó vétel a 2008 1,2 VTi 4,4 milliós listaáron, a 208 Active 1,2 VT-hez képest több mint félmillával drágább. Egy hasonló Nissan Juke-hoz vagy Chevrolet Traxhoz képest is magasabb az ára, de az Opel Mokka és a Skoda Yeti listaára viszont lényegesen magasabb. Dacia Dusterrel nem érdemes összehasonlítani, aki a Peugeot stílusára, formáira és minőségérzetére vágyik, annak a Duster nem opció. Mindenesetre még nyáron felrepült a hír, hogy az előzetesen becsültnél jóval nagyobb lesz az igény a 2008-ra, és a francia, kinai és dél-amerikai üzemek kapacitását növelni kellett. Ezek szerint elég sokan gondoljá k jó vételnek.