Német minőség vagy német minőség?

Összehasonlító: Opel Corsa 1.0 Ecotec - Škoda Fabia 1.2 TSI

2014.12.02. 06:21

Annyira felnőttesek lettek mára a kisautók, hogy néha tényleg azon gondolkodom, egyáltalán minek van szükség nagyobbra, ha nincs népes család, vagy vagonnyi szállítandó cucc. Ezen a pályán ketten is nagyot gurítottak idén, az Opel teljesen átöltöztette a Corsát, a Škoda pedig kihúzott a fiókból egy új Fabiát. Pokoli közel kerültek egymáshoz, nehéz lesz igazságot tenni.

Az Opelnél elég zűrösen teltek az elmúlt évek, volt nagy variálás a GM-anyával, rendesen megkeverték a paklit. Megsínylette ezt a fejlesztés is, sokan arra számítottak, hogy végre leváltják az egyszer már frissített, egyébként nyolc év alatt nem sokat változott D Corsát. Lehet vitatkozni, hogy az E-nek keresztelt 2015-ös Corsa egy nagyon erős fészlift vagy valódi új modell, de minek? A tengelytáv, a méretek és a tetővonal lényegében megmaradt, de a régi technikát rendesen átgyúrták, és új csuhát is kapott. Kívül-belül alig lehet ráismerni, de van egy friss, ezres háromhengeresük is, amelyből a 115 lóerős csúcsváltozatot próbáltuk ki Dániában, az Év Autója zsűritagok számára rendezett Tannistesten.

Bár kisautóból ritkán viszik az extrákkal teletömött, nagymotoros verziókat, a Škoda is úgy gondolta, az lesz a jó, ha a legerősebb benzinest vetik prédának az újságíró-sáskahad elé. Az erősebb 1,2-es TSI a Fabiában 110 lóerőt tud, viszont négyhengeres. A VW-konszernnél, amely a válság alatt csak erősödött, szemlátomást nem azzal vannak elfoglalva, hogy a másodmárkájuk kisautója mindenkit lenyomjon a piacon, hanem úgy zsonglőrködnek a felszereltségekkel, anyagokkal, technikával, hogy a VW-nek, Seatnak, Audinak is maradjon élettere. Édes gondok.

Külső

Nem volt könnyű dolga az opeles formatervezőknek, amikor megkapták a feladatot, hogy húzzanak le még egy bőrt a régi Corsáról. Az adottságokhoz képest – lapos szélvédő, magas homlok, hosszú első túlnyúlás – tisztességes munkát végeztek: első blikkre egyáltalán nem tűnik elavultnak, bár a bugyután vigyorgó Adam-száj nem mindenkinek imponál. Az oldala a két opeles törésvonallal teljesen rendben van, és az Astrára emlékeztető hátsó lámpa is jól áll neki, barátságos, csajos kis bumszli lett.

Ha félretesszük a dizájnkérdést, a kis Opelnek egyértelműen javult a perceived quality, vagyis minőségérzet-mutatója. Jó helyeken, mértékkel húzták meg rajta a krómcsíkokat, a maszk részletgazdag, érdekes formákkal vonzza a tekintetet, és ha hihetünk a tesztautónak, az illesztések, az ajtócsapódás-hang, az összeszerelés mind nagyon rendben van. Kár, hogy tudjuk, mennyire alaposan készítik fel a zsűritagok megpuhítására szánt termékmintákat.

A Škoda a Corsánál is jobban meglepett mindenkit a Fabiával, amely a magas építésű elődhöz képest határozottan csinosabb lett. Testvéreihez hasonlóan megkapta a sarkos, szigorú német vonalakat, de talán ennél is többet számít, hogy megint kellemesek lettek az arányai. Laposabb és szélesebb lett, kifelé dülledő kerékíveivel egészséges, sportos alkatnak mutatja magát. Büszke orrát nem lógatja, meredekebb szélvédője és a határozott C oszlop optikailag előrébb húzza a kabint – férfiasabb benyomást kelt, mint az Opel.

A Škodánál dizájncsomagokkal ügyeskednek. Króm ugyan csak a maszkon van a Fabián, viszont az extraként rendelhető sötét, illetve fehér felnik, valamint a kétszínű fényezés legalább olyan mutatós. Az alapváltozat Hilti-pirosban, műanyag dísztárcsákkal, egyszerű fényszóróval tuti tenyeres-talpasabb lesz, úgy érzem, teszkósabb benyomást kelt majd, mint egy alap-Corsa, de a formaterv nekem akkor is jobban bejön. Itt, a puccos fiúk viaskodásában inkább csak az ízlés dönt: az Opel csajosabb, elegánsabb, a Škoda viszont vagányabb, vaskosabb.

Utastér

A Corsa fülkéjét igen szépen kidekorálták. Mindenféle csillogó és selyemfényű felületek váltják egymást, középen nagy érintőképernyő trónol, bár kicsit mélyen, így kiesik a látómezőből. A teljesen újragondolt műszerfal teteje olyan puha anyagból készült, hogy a fejünket is szívesen pihentetnénk rajta, és úgy általában mindenütt kisautóhoz mérten finom, igényes kidolgozású holmikat találunk, még az ajtópanelre is jutott bőven a puha szövetből, nem bántja a könyököt. Arra, hogy ez már egy tízéves konstrukció, csak a messze előre nyúló, kettéágazó A oszlop emlékeztet, ami rendesen szűkíti a látóteret.

A dizájn olyan, amilyen, nekem kicsit kusza, de igazi bajom a funkcionalitással van. A fűtésállítást ugyanis hiába tették három külön gombra, ezek csak az óriáskijelző alatt kaptak helyet, és vezetés közben virtuóznak kell lenni a kezelésükhöz. Ember legyen a talpán, aki a végtelenül körbeforgó gombok piktogramjait mozgó autóban le tudja olvasni, és hiába írja ki őket az érintőképernyőre is, ott érthetetlen módon kábé tíz pixelt kaptak. A kijelző egyébként elviekben tudja azt a valóban zseniális funkciót is, hogy megjeleníti a felcsatlakoztatott okostelefonunk képernyőjét, de ezen még van mit csiszolni, ahogy aztmegállapítottuk a bemutatón. Szerencse, hogy a szoftveres dolgokon még akár az átadás után is lehet frissítgetni.

Amúgy az ötajtós Corsa kaszni alig négy méteren teljesen emberi léptékű teret ad akár négy személynek is, és a 285 literes csomagtartó se kicsi. Igaz, a két hátsó ajtóért az Opelnél felárat kell fizetni, de megéri, mert így tényleg teljes értékű autó a kis Corsa.

Úgy érzem, a Fabia belsejét biztosabb kéz rajzolta, talán németebb is. Határozott, egyenes vonalak tagolják a műszerfalat, az ergonómia példás. Itt magasan van a képernyő, ami szintén tud okostelefon-kijelzőt játszani, és a klíma kezelése is magától értetődő, ráadásul itt még egy formai poén is belefért: a fűtés úgy néz ki, mint egy hetvenesévek-beli kazettás autórádió. Ha máris beleszeretett, azért előtte nézzen meg egy alapváltozatot, mert egy átlagos Škoda nálunk nagyon nem így fog kinézni.

Van egy olyan sejtésem, hogy a Konszern mostanában nem sajnálja a jó dizájnt a másodmárkáitól, de az anyagoknál meghúzták a gyeplőt. A Fabia műszerfala kongósabb, mint bármelyik eddigi, az ajtópanel rideg, sprőd, karcolódós plasztik, az üléskárpit filléres gyöngyvászonra emlékeztet. A prospektusban jól mutat, de bármerre kalandozik a kezünk, tapintóérzékünk turistaosztályon érzi magát. Az összbenyomást a bajuszkapcsolók mentik meg: a Golfból átvett precíz, aprólékosan kimunkált elemek mellett a Corsa indexkarja olcsó vacaknak tűnik; apróság, de gyakrabban fogdossuk az indexkart, mint az ülőlapot.

Helykínálatban nincs sok különbség, legfeljebb hátul térdben kicsit szűkebb a Fabia, cserébe a csomagtartója papíron majdnem ötven literrel nagyobb, de ember legyen a talpán, aki ezt szemre megmondja.

Felszereltség

Kormányfűtés, esőérzékelő, táblafelismerő? Nem is olyan rég ezek még csak luxusautókban voltak elérhetők, most már minden rendelhető a Corsába, és ez még nem minden: sávelhagyás- és holttérfigyelő, automata beparkoló rendszer, ülésfűtés, és még ki tudja, mi mindennel lehet könnyedén megduplázni az alapmodell árát.

Ezeket a biztonsági és kényelmi rendszereket sok pénzért se kaphatjuk meg a Fabiához, viszont van üvegtető, kétszínű fényezés és színes alufelnik. Egyértelmű, a Škoda ráment a látványelemekre, a legtöbb, amit a biztonságért tehetünk, az álmosságfigyelő. Nem mintha jellemző volna a habzsolás a kisautóvevőkre, de az extraversenyt magasan nyeri a Corsa.

Menés

Egyetlen motorral ismerjük egyelőre az új Corsát, de az jó. Az új háromhengeres nagyon finoman jár, brummogós, mély hangja van, alul-felül jól megy, és a turbólyuka se zavaró. Ha még jól is fogyasztana, tökéletes motor lenne egy kisautóba, de ezt majd csak később tudjuk meg, ha megkapjuk tesztre. Az a kár, hogy ezt csúcsmotornak szánja az Opel, egyedül a dízelek drágábbak nála. Persze a régi 1,2-essel és az 1,4-esekkel is lehet jó ez a kaszni, de azokat még nem próbálhattuk ki.

Menet közben azért kibújik a szög a zsákból, az apró jelekből meg lehet érezni, hogy a szavatosság vége felé közeledik ez a technika. Akármilyen szépen felöltöztették, a messze előrenyúló szélvédő a megduplázott tetőoszloppal rémesen rontja a kilátást, kereszteződésekben illik előrehajolni, nehogy megbújjon egy óvodáscsoport a kitakart területen.

A váltó jól veszi a fokozatokat, de hatgangos létére elég rövidre vették: 130-nál 3000 fölött forog a motor. Igaz, a háromhengeres hangja mélyebb, ezért nem bántó, de nagyobb tempónál még így is zajosabbnak érezni a Corsát. Noha sokat finomodott az elődhöz képest, még mindig keményebb a futóműve az átlagnál – tagadhatatlanul kisautósan bukdácsol az úthibákon. A kényelmetlenebb rugózásért cserébe viszont egész sportos viselkedést kapunk: az életteli, röviden áttételezett kormánnyal élvezetesen lehet rádobálni a kis Opelt a kanyarokra, és egész ügyesen ki is jön belőlük.

Hozzá képest a Fabia úgy mozog, mint egy limuzin. Felnőttesen nyeli az úthibákat, úgy tudja kirugózni az egyenetlenségeket, hogy közben nem válik billegőssé. Kényelmes a hangolása, és a kormánya is lustább, egyszerűen andalgósabb karakter. Kibírja, ha megrángatják, de nem kívánja. Jól passzol hozzá az átdolgozott, selymesen surrogó 1,2-es, négyhengeres TSI, amely szintén csúcsmotornak számít a Fabiában. Ehhez is hatfokozatú váltó jár, ez se rosszabb, csak hosszabb, mint a Corsáé, ezért jobban fekszik neki a pályázás, és feltételezem, hogy jobban is fog fogyasztani.

Ha a fenekünkre és a fülünkre hallgatunk, nagyobb, jobb autónak érezni a Fabiát, egyszerűen minden kimértebben történik benne. Bármilyen jó a Corsa új motorja, a Škoda 1,2-ese négyhengeres, ami nem csak a számháborúban, de járáskultúrában is plusz. Igaz, a Fabiánál nem válogathatunk annyi motor közül, és a belépő benzinese, valamint a dízel ek is háromhengeresek, de mind viszonylag friss konstrukció.

Melyiket vegyem?

Egy kisautó mindig kompromisszum, de ma már egyáltalán nem fáj. Ha a két fullextrás, csúcsmotoros gép közül kellene választani, én a Škodát vinném, mert nekem kívül-belül jobban bejön, és jobb benne utazni. De akinek más ízlése van, jobban szereti a kemény futóművet, esetleg nagyra értékeli a kényelmesebb hátsó ülést, simán boldog lehet a Corsával.

Könnyen átbillenhet a mérleg akkor is, ha két alapmodellt versenyeztetünk meg – a Škoda beltere még így, felextrázva is súrolja a proliság határát, dekorbetétek, sallangok nélkül félek, rém lehangoló lenne. A Corsa anyagminőségben fölényesen veri, és ha kütyükre vágyunk, beikszelhetünk egy-két olyan extrát, amit máshol nemigen kapunk meg.

Végül úgyis az fog dönteni, hogy hol kapunk többet a pénzünkért, és azt még pontosan nem lehet tudni – a Corsa magyar konfigurátora még nem éles. A jelenlegi infók alapján mindenesetre a Skoda tűnik olcsóbbnak: a 60 lóerős, mezítlábas Fabia 2,7-től indul, míg Corsából hárommillió alatt akciósan is csak egy 1,2-es óriásplakát-modell létezik. Rendelni már most lehet őket, egy-két hónap múlva érkeznek hozzánk az első darabok.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.