2,7 és 4,3 liter, azt hiszem, úgyis csak ez a két szám érdekel mindenkit. Előbbi a Prius Plug-in fogyasztása, amikor a bennünk élő ökonáci győz, és mindent a fogyasztásnak rendelünk alá. A második akkor jön ki, amikor autóként használjuk, és nem képzünk vele mozgó forgalmi akadályt. Sok autószerű ilyenkor sincs benne, de mint problémamegoldó eszköz, így is jobb, mint valaha.
A Prius nem a vidéki suttyó gépe, a popkultúra szerint Priust az önelégült, magát értelmiséginek gondoló, inkább liberális elveket valló városlakó vesz. Megvan a Family Guy? Ez egy évek óta futó sitcom, sokban hasonlít a Simpson családra, csak több benne a szex és az erőszak. Ebben szerepel a család kutyája, Brian, aki egyszerre visel emberi és kutya személyiségjegyeket – na, ő jár Prius-szal. A kocsi visszatérő humorforrás, a poén mindig arra fut ki, hogy ilyen hibridet csak képmutató sznobok vesznek, akik a többi képmutató sznobbal mindig jól megbeszélik, hogy mennyire sokat tesznek a környezetért. Mellesleg Brian lusta, felszínesen művelt, önmagát liberálisnak valló, alkoholista munkanélküli sznob.
A Prius-jelenség a rivális csatornán futó South Parkot is megihlette. Itt Kyle ügyvéd apja vesz egy kettes Priust, amitől olyan önelégült tuskó lesz, akinek a saját fingja sem büdös. Az egész család San Franciscóba költözik, ahol a többi rémesen környezettudatos sznobbal lelkesen priusoznak, de az általuk okozott sznobriadó veszélyeztetni kezdi a környéket. Legutóbb a Förtelmes Főnökök című felejthető vígjátékban szórakoztak egy kört a Priuson:
Viszont az autó ritkán tehet arról, milyen sztereotípia nő köré, legalábbis a gyártóknak ritkán érdeke, hogy hülyékkel kapcsolják össze a terméket. Nálunk még nem alakult ki a sznob Prius-tulaj kaszt, de ez érthető, hiszen itthon nem azért vesznek hibrid Toyotát, mert sajnálják a bébifókákat, hanem mert olcsó fenntartani. Csak tavaly több mint ezer használt Prius érkezett az országba, ami még mindig nem vethető össze a tizenéves dízel Volkswagenek és BMW-k mennyiségével, de jól látszik, egyre komolyabb az érdeklődés. Lopják is őket, amit megint csak a megnövekedett alkatrészigény magyaráz.
A Prius Plug-in bemutatójánál mindent a zöldről, a fenntarthatóról és a gazdaságosról szólt, de annyira, hogy a tesztkör egy Barcelona-széli, vágott virágokat ipari menyiségben áruló cég egyik csarnokából indult. Ott állt a sok Plug-in Prius a virágok közt, szívták magukba a valahol máshol ásványok elégetésével megtermelt áramot, talán még egy olvadó jégsapka is visszadermedt volna egy pillanatra a látványtól.
Kell is a díszítés, mert az európai ízlésvilág számára a Prius az érdekes arcú lány, igaz, a Plug-in valamennyire finomodott, már nem csak az éjfél utáni, de az este kilences műsorsávban is leadható lenne. A lámpák kiképzése a sok, kisebb foncsorral már-már az új Honda NSX-et idézi, és a csomagtér ajtóba komponált hosszanti hullám is érdekes, vélhetően aerodinamikai megfontolásból került oda. Érdekes, hogy a konnektoros Prius alaktényezője 0,25, szemben a sima 0,24-ével. Ezt azzal magyarázzák, hogy a nagyobb akkupakk nehezebb, így komolyabb fékek kellenek, melyek hűtése ennyit ront légellenállási együtthatón.
Az akkupakk kapacitása megduplázódott, a Plug-inben már 8,8 kWh, miközben a csomag térfogata csak 66%-kal lett nagyobb, a súlya pedig 50%-kal nőtt, így már 50 kilométer is kihozható belőle, ha tisztán elektromos üzemben használjuk. Ezt demonstrálandó átvágtunk Barcelonán csak a villanyhajtásra hagyatkozva, hibridre csak az autópályán kapcsoltuk az autót. Nagy meglepetés nem volt, a városon csendesen áthajtottunk, 40 kilométer után még 27% felett volt az akkumulátor töltöttsége. Nagyobb gázra, vagy emelkedőn ez a Prius is béget, de sokkal halkabban, mint a korábbi modellek, viszont fix tempóra beállva a csend szinte felfoghatatlan, csak a gumik surrogása hallatszik.
A csendhez hozzátesz a merev kaszni is, recsegés akkor sem hallatszott, amikor meredek felhajtóra kaptattam fel, vagy padkára álltam a Priusszal. A beltérnek jót tett a fekete műanyagok használata, így a középkonzol már nem emlékeztet fajanszra. Múlt héten Volvóban éreztem azt, hogy félelmetesen leszedál menet közben, de az inkább a beltér színeivel és anyagaival érte el a hatást, míg a Prius egész lénye azt sugallja, hogy nem akarok gyorsan menni. Az ember feje félrebillen, a szája sarkában megjelenik egy nyálcsepp, majd egyszer csak megérkezik.
Az első 160 kilométeres etapon mindent a környezetvédelemnek rendeltünk alá, így 2,7 literes fogyasztás jött össze, ehhez városon kívül 70-80, az autópályán 90-100 közti tempó kellett, olyan óvatos gyorsításokkal, hogy az NEDC-ciklus kitalálója is megkönnyezte volna. Nap végén kiértékelték a tesztautók mentett adatait, és a fillérbaszó verseny megosztott első helyét csíptük meg.
Ez a hibrid rendszer a Toyota negyedik generációs hibrid hajtásláncán alapul. A trükk az, hogy a Plug-inben a rendes villanymotor mellett a generátorként és önindítóként használt kisebb villanymotor is képes beszállni a hajtásba. A két villanymotor és a benzinmotor között egy bolygóművel közösítik a hajtást, ennek a vezérlése annyira gyors és hatékony, hogy sokszor csak a folyamatábrából derül ki, hogy éppen hogy is megyünk.
A műszerek ötletesen mutatják az energiafelhasználást, látjuk mikor, mire váltunk, mikortól termelünk vissza. Idővel egészen rákattantam az akku helyzeti energiával való töltögetésére, de a többi közlekedő nem feltétlen partner az efféle környezetvédelemben. Néha tényleg a haladás rovására megy, hogy közlekedés közben véletlen se menjen a felső harmadba a sáv, mert akkor már indul a benzinmotor és belerondít az addig gyűjtögetett eco-pontjainkba.
A Priusban tényleg minden arról szól, hogy az utolsó csepp benzinből, az utolsó ampernyi áramból is mozgási energia legyen. A tetőn például van egy napelem, amely a gyártó szerint akár napi 5 kilométernyi áramot is összeszedhet, de tartok tőle, hogy ehhez minimum a marokkói sivatag peremén kell élni. A panel teljesítménye annyira kicsi, hogy nem is képes a fő akkumulátort tölteni, ezért egy kisebb, pufferakkuba gyűjti az áramot, ahonnan aztán felhasználja a rendszer. A napelem menet közben a szellőzést is elláthatja árammal, a fűtésért pedig hőszivattyú felel, ami gyorsan melegszik és háromszor hatékonyabb, mint a hagyományos radiátor.
Másnap ugyanaz a 160 kilométer várt ránk, csak ellenkező irányba. Töltés nélkül indultunk, arra voltunk kíváncsiak, hogy mi történik, ha autóként használjuk a Priust, így 120-130-as autópályázással, tempós országutazással 4-4,3 liter között ingadozott az átlagfogyasztás. Egyszer tekertem az üzemmódválasztót Power módba, és toltam neki egy szerpentinen, de annak ellenére, hogy mintha valamivel élesebb lett volna a gázreakció, biztos vagyok benne, hogy az önök lakásában is van olyan bútor, ami alkalmasabb a csapatásra.
Amint leadtuk a kocsit, töltőre rakták a következő turnusnak. 3,3 kW a legnagyobb töltési teljesítmény, 65%-os töltöttség akár két óra alatt is elérhető, ha az ember Type II-es Mennekes töltőt használ, hagyományos, házi csatlakozóval 3 óra 10 perc, míg elég delejt magába szív. A csatlakozó mellett egy vakdugó is van, ez majd a csak japánban elérhető gyorstöltőnek készíti elő a helyet.
Kitamura szan, a fejlesztés vezetője elmondta, hogy hamarosan a Toyota minden szegmensbe kínálni fog hibrideket, a legnagyobb kihívást a rendszer adott autóhoz való méretezése jelenti. Simán elképzelhetőnek tartja, hogy a nemsokára érkező Supra-utód, vagy a következő GT-86 már kapható lesz hibrid hajtáslánccal. Főleg a dízelek kétes megítélését emelte ki, ami lökést adhat a terjedésnek. Vacsora közben folytattuk a beszélgetést és érdeklődött a magyar piacról, de amikor elkezdtem neki mesélni az akku-cellák nem márkaszervizben történő cseréjét, megértette, hogy itthon a használtpiac természetes késésével ér el a hullám.
Azt, hogy mekkora jövője van a hibrideknek, nehéz megjósolni, de a Prius Plug-in zseniális eszköz. Mert az ember nem lehet 0-24-ben autóbuzi, néha csak pusztán közlekedni akar, könnyen, gyorsan, gazdaságosan, erre pedig nem hiszem, hogy van jobb módszer, mint egy hibrid Toyota. Nincsenek ingerek, sem zaj, sem rettenetes oldalgyorsulások, az érzést csak annyi választja el egy modern vonattól, hogy a kormány még a mi kezünkben van.
