Használtteszt: Mitsubishi Lancer 1.6 Wagon - 2006.

Több mint tíz éve az auto motor und sport című német lapban összehasonlították a VW Golf GTi-t a dízel VW Golf GT-vel. Természetesen a fenntartási költségek szempontjából a dízel vitte a pálmát, a GTi az élményt adta – holott a dízel sem ment rosszul. A konklúzió szerint az értelmes ember a dízelt veszi, viszont a cikk csattanója az volt, hogy ezen a gondolati úton mindig vissza lehet fogni az igényeket, mert akkor már a dízel se legyen GT, csak fapad, úgy még olcsóbb, vagy ne is legyen Volkswagen csak Skoda, de abból is inkább a Fabia, mert azt még olcsóbb fenntartani. Messzire juthatunk a Golf GTi-álomtól a túlzott ésszerűséggel.

Úgy tűnik, hogy most Magyarországon egy 2006-os Mitsubishi Lancer az egymillió forintos kategóriában amolyan jó középút. Ugyan nem GTi, de nem is dízel Fabia. Tulajdonosa is aláírja ezt. Nem rég döntötték el az autócserét, ősz végén még emiatt diskuráltunk. Amikor elmondta, hogy pár éves Toyota Auris hibridben gondolkoznak, rögtön felvetettem, hogy annyi pénzért biztos forrásból származó Audi A4 1.8 TFSi-t is találnak, és alternatívaként biztos akad 2.0 TFSi is. Nem kéne egyszer valami ilyesféle fiúsabb, macsósabb, lépősebb autót használni? 

Láttam Csabán a pillanatnyi megingást. És azt is, hogy beindul a számítógép a fejében. És a válasz: nem. Hiszen 2010 nyarán sem véletlenül választotta az akkor még garanciális, két és fél éves, 27 000 km-t futott, egyhatos, benzines Lancert. És ezúttal sem választotta az Audikat, hanem további elemezgetésünk után egy új Vitara lett az új családi autó. Teljesen jó döntés, az új Vitarát jó autónak tartom. Ha van is vele szemben konstrukciós kifogásom, az mind megvan a konkurenseinél, mint korjellemző autóépítési eljárás.

Szóval így került eladósorba most a Lancer, ami kicsit fura formatervű kocsi. A karcsú, klasszikusan japán jellegű kasznit egy kifejezetten formás, vagány kombifarral zárták, na de mivel kezdték? Egy nagyon konfekció orral, amin a bambácska lámpákat összeköti egy hangsúlyozott hűtőmaszk, mintha a „Verdák” c. filmből jött volna elő a suta autó. A következő Lancer visszakapta a jellegzetes mitsubishis, vagány arcot, tudták a japánok, hogy félreléptek.

Ennél az orrnál jobbat érdemelne ez a Lancer-generáció, mert igazán semmi más rosszat nem tudok elmondani róla. Az utóbbi években kiderült, hogy a konstrukció is nagyon rendben van, az autó használhatósága is oké, a szervizigénye szintén. A Népítéletben is jókat olvasni a típus túlélőképességéről. A Mitsubishit nem kapta el a láz, hogy németesebb, masszívabb hatású autókat gyártson, így adott egy jól átlátható kaszni vékony tetőoszlopokkal, illetve olyan futóművel és kezelőszervekkel, melyeken át minden érezhető, és minden azonnal történik: nincs windows-késés.

Vagyonszerzési illeték	32 400 Ft
Forgalmi	6000 Ft
Törzskönyv	6000 Ft
Eredetiségvizsgálat	18 500 Ft
Regadó	102 000 Ft
Rendszám	8500 Ft

Körbejárva az autót más is feltűnik, persze hogy a mindennapi használat városi nyomai. Egy meghúzás jobb elöl, egy meghúzás bal hátul a lökhárító sarkán és a kerékjárati ív fölött is. Nem vészesek, csak jelzésértékkel viseli őket a kocsi. És Csaba elmesélte, és a mellékelt fotókon is követhető, hogy a jobb hátsó sárvédő volt fújva, hasonló városi sérülés okán. „És még mi gond volt?” – kérdeztem tőle. A válasz statisztikája: egy futóműkopogás, amit még garanciában javítottak, az alapjárati léptetőmotor cseréje, és egy hátsó ablaktörlőhiba - a kiégett izzóktól most tekintsünk el. Ez nem rossz majdnem 130 000 km-re leosztva, hiszen most 155 000 km van a kocsiban, és ez meg is látszik az általános állapotán.

Az utóbbi nyolc évben lényegében csak a szokásos olajcsereszervizekre látott műhelyt, de ezek is dokumentáltak, szépen ott a pecsétsor a szervizkönyvében. Ettől lehet félig boldog minden használtautó-vásárló. Meg az utastér állapotától. Mintha nem is két srác lenne a családban, hanem két angyalka. Semmi nem szakadt, nem törött, minden megvan és minden működik. Jók az ablakemelők, a manuális klíma, az ülésmagasságállítás. És az utólagos holmik is jók autóban, mint a tolatóradar, meg a szabályos fóliázás, amit még az első tulajdonos rakatott a kocsira.

Extrákba hasznos a csomagteret leválasztó csomagfogó háló, és működik a csomagtérroló is. És adott a két garnitúra gumi, mind rendes futózási mélységgel, amolyan plug-and-play kocsi ez. Megvenni, átiratni, használni. Nem olyanok, amiket referenciaként megnéztem élőben autópiacokon. Hasonló kor, de csak 800 000-es ár, megkopva, megnyúlva, sok-sok kilométerrel, hiányzó rolóval. Szóval ez nem az az autó, amelynek a célcsoportja a végfelhasználó kajakihordó futár.

Alkatrész	Ár	Gyártó
Levegőszűrő	3412	Japanparts
Olajszűrő	2602	Mann
Lengéscsillapító (első)	19 948	Japanparts
Fékbetét (első)	9073	Japanparts
Féktárcsa (első)	10724	Japanparts
Vezérműszíj készlet	19616	Japanparts
Kormányösszekötő gömbfej	3149	Monroe
Egy garnitúra gumi (165/60 R15)	46 208	Kormoran

Mindezt igazolta a próbakör is. Bár a kormányerőigény meglepően nagy az autó méretéhez, jellegéhez képest. Tény, hogy éppen a fura műszerfal megemelés miatt kiskormányos Peugeot tesztautókban élek két hete, amelyeknél hipernagy a rásegítőerő, így kisujjal tekerhető a kormány, tehát emiatt is érezhettem így.

A Lancerban az üléshelyzet klasszikusan mélyen ülős, a kezelőszervek a japán iskola szerintiek, és azzal a precizitással működnek. Ebben a nem mai kompakt autóban a burkolatanyagok egy szinttel jobbak, mint a mai belépőkategóriás új olcsó autókban. Pedig eltelt bő tíz év. A Wagon kivitel csomagtere alaphelyzetben 344 liter, mely az üléstámlákat ledöntve 1079-ig bővíthető. 

Kicsit hosszú a karja, de pontos a váltó, jól érezhető a kuplung, kicsi a fordulókör. Az autó orrában egy egyhatos, 98 lóerős szívó benzinmotor van, mely élénken viszi az 1,2 tonnás autót, és jó érzés, hogy a gázpedál mozdításra azonnal reagál, nem gondolkozik, és épp ilyen élénken is ejti a fordulatszámot.

Ezzel még nem lesz sportos autó a Lancer, csak korrekt családszállító eszköz. Induláskor érdemes kihúzatni, nem szeret alacsony fordulatról gyorsítani. Akinek több erőre van szüksége, az kereshet kétliteres szívó benzinest 135 lóerővel, melyen kívül itthon még 1,3-asokat látni a kínálatban. Utóbbinak már nagyon kevés lehet a nyomatéka egy ekkora autó mozgatásához, így inkább kerüljék.

A megtett kilométerszám jót tett a rugózási komfortnak is, már nem pattog a Lancer, lett egy érett komfortzónája, de még messze nem billegős. A könnyű karosszéria stabil maradt menet közben, két pillanat alatt bele lehet szokni. A futómű elől a szokásos MacPherson rendszerű, hátul viszont nem a kompakt kategóriában akkoriban általános csatolt lengőkaros megoldás, hanem multilink, így az autó agilis, de komfortos is.

Úgy gondolom, aki megbízható használós járművet keres az egymillió forint körüli kategóriában, annak a Lancer kerek választás. És azt is demonstrálja mennyire számít a nem egeket rugdosó futásteljesítmény, és az is, hogy normálisan javítsanak ki egy karosszériahibát: mert amit itt javítottak, ez nem rozsdás. Ha trehány lenne a javítás, már enné a vékony japán lemezeket a rozsda a műanyag lökhárítóig a hátsó javított sárvédőn, lefelé meg lehet már a küszöbnél tartana a barna nyavalya.

A tulajdonosnak azt javasoltam 1,2 millió forintra tegye fel az hirdetést, az autó állapotát, futásteljesítményét, illetve a piaci kínálatot áttekintve indokolt ez az árszint. Még egy kis alku is belefér, így se vásárló, se eladó nem rossz szájízzel írhatja alá az adásvételit.