Szépen csomagolt Priusból van jobb

Teszt: Lexus CT200h Prestige - 2018.

2018.08.08. 06:30

Hét évvel a bemutató után a legtöbb típus esetén a modellváltáshoz készülődik a gyártó. Ezzel szemben a Lexus CT200h egy nem túl mélyreható frissítést kapott csupán.

Pedig a műszaki alapok adottak a modellváltáshoz, hiszen a CT200h technikáját adó harmadik generációs hibrid Toyota utóda, a Prius IV egy ideje már kapható. Ráadásul ez az aktuális Prius az európai szemnek kifejezetten csúnya autó, ami további indok lehetne a szebb köntösbe csomagolt, prémium Lexus-változatra.

Yoshihiro Sawa, a márka igazgatója azonban tavaly ősszel még azt nyilatkozta, hogy a Compact Tourer, a legkisebb Lexus utódlása egyáltalán nem biztos. Nem csoda, ebből az aktuális szériából alig 300 ezer darabot adtak el, és SUV-trendek erősödése pedig nem kedvez a ötajtós, ferde hátú típusnak.

Addig azonban, amíg eldől a kérdés, hogy utódja vagy temetése lesz a CT200h-nak, az aktuális változat kapott egy félkomoly ráncfelvarrást. A legfrissebb Lexus modellekhez igazított arc, átrajzolt lökhárítók és lámpák, jobb felszereltség és a manapság elvárható vezetési segédletek megjelenése – ennyi az újdonság a CT200h-nál, amivel nem fordítja ki a sarkából a kompakt kategóriát.

Az utastérben még ennyi újítással sem találkozunk, sőt, akadnak részletek, ahol kifejezetten old-school a CT200h. A lábpedálos rögzítőfék az egyik ilyen, ókori leletnek számító megoldás, de a klíma kijelzőpaneljébe rejtett szent kvarcóra, vagy a külső tükörállítás '90-es évekből ránk maradt gombjai is mind olyan részleteket, amik ma már nemhogy egy prémium, de bármilyen kompakt autón furán hatnának.

Cserébe legalább az összeszerelési és az anyagminőség rendben van. Gyanús nyikkanás nincs, igényes az ülés Alcantara-kárpitozása, a kormány és a műszerfal bőr huzata és a műanyagok nagy része is. A műszerfal tetejének közepére tett, nem túl nagy kijelzőnél viszont láttunk már elegánsabb megoldást, sőt. Ha erre pillant, kifejezetten olyan érzése támad az embernek, mintha utólag jutott volna a designerek eszébe: hoppá, egy infotaiment kijelző is kéne még, hova tegyük?

Ahogy beülök a kormányhoz, úgy tűnik, egy másik fontos dologról is elfelejtkeztek a tervezők – a helyről. Elől sem igazán tágas a CT, de a hátsó üléssor vagy a csomagtartó már kifejezetten szűkös. Kompakt mércével 375 liter persze nem kevés, de érzetre sokkal kisebb a tér, amire magyarázat lehet, hogy a pótkerék helyén kialakított üreget is beleszámolták a katalógusadatba.

Kezelhetőség és ergonómia terén japános a CT, az alapfunkciók nagyon jól kitaláltak, a gombok csoportosítása és működése kiváló. Az infotaiment menürendszere viszont nem mai fejlesztés, nem tud Android Auto vagy Apple CarPlay módban párosodni a telefonnal és a kezelése sem magától értetődő. Grafikája kicsi olyan, mintha egy Atari számítógépre írt játékprogramot néznénk, viszont a Priusokból ismert energia-monitor ebben is benne van, így folyamatosan nyomon követhetjük, hogy melyik motor dolgozik és éppen merre tart az energia.

Kicsit szűk, itt-ott idejétmúlt, másutt pedig kifejezetten kellemes és igényes: a CT200h átlagos kompaktként elmarad a kategória élmezőnyétől. Hibrid hajtáslánca azonban még ma is különleges, igaz, az elektromos Golfok, Nissan Leafek vagy méginkább az i3-as BMW korában már közel sem annyira, mint megjelenésekor.

A hibrid rendszer összeteljesítménye 136 lóerő, amit egy 1,8 literes, Atkinson-ciklusú, benzines, négyhengeres és önmagában 99 lóerős szívómotor és egy önmagában 82 lóerős és 207 Nm nyomatékú villanymotor ad össze. Az akkucsomag még nem líthiumos, hanem nikkel-fémhidrid, a nyomatékot CVT váltó módosítja és az egész rendszer finoman, észrevétlenül és nagyon hatékonyan dolgozik.

A gyorsulás 10 másodperc feletti, a végsebesség viszont csupán 180 km/óra, de a Prius és testvérmodelljei soha nem a száguldozásról szóltak. Inkább a fogyasztásról, ami 6-7 liter körül alakul száz kilométeren, annak függvényében, hogy az autópályás és városi használat hogyan aránylik egymáshoz.

Menet közben a CT200h a nagytestű, modern és kellemesen motorizált robogókat idézi. Nagy gázzal 80-100 km/órás tempóig gyorsítva szépen meglódul, már-már fickósan ugrik, és a CVT által optimálisan tartott, állandó motorfordulatszámmal éri el a kívánt sebességet. 100 felett, autópályára érve azonban már bevérzik a szeme, a motor bőgése egyre inkább erőlködésnek tűnik, a kisebb tempónál tapasztalt ugrándozás komótos gyorsulássá szelídül.

Ebből az is kiderül, hogy a robogókhoz hasonlóan inkább városban érzi jól magát. A gyakori fékezések miatt sok energiát tölt vissza az akkumulátorokba, csendesen és viszonylag kényelmesen rugózva és jó dinamikával lehet vele autózni. Autópályán a fogyasztási előnye szinte teljesen eltűnik egy modern benzineshez képest, megjön a gördülési zaj a 17 collos gumik és a szélzaj a 0,29-es alaktényezőjű, de azért elég szögletes karosszéria sarkai felől. Nem fárasztó vele az autópályázás, de nem is az a kellemesen zen állapot, ahogy a városi forgalomban áramlik a flow-val.

A CT200h-ban is megtalálható a Lexusok üzemmódkapcsolója, de az Eco, Normal, Sport és Sport Plus állások között váltogatni éppoly értelmetlen, mint a két üzemmódban is hirdetett sportosságot számon kérni rajta. Normalban kell hagyni, mert ott a legjobb, aki pedig sportolni szeretne, annak irány az edzőterem. Mert a feszesre hangolt rugózással és a viszonylag közvetlen kormánnyal tud ugyan gyorsan kanyarodni a kis Lexus, de talán nem véletlen, hogy a MotoGP-t nem robogóknak rendezik.

Nehéz kitotózni, hogy 10 millió forint körüli vételárával kinek lehet jó választás a Lexus CT200h. Aki szeretné a hibrid technikát, de elijeszti az új Prius formája, aki szebb, igényesebb, modernebb és divatosabb köntösben csomagolva venné a Toyota kompakt hibridjét, az a Toyota C-HR-rel sokkal jobban jár. Egymillióval olcsóbb a Lexusnál, az újabb hajtáslánc van alatta, tágasabb, funkybb, minden szempontból jobb és szerethetőbb autó.