Lépjünk túl azon, hogy néz ki. Egy Subaru sosem volt szép, legalábbis nem a szó alfai értelmében. A Subaru inkább ordas, legalábbis egy bogárszemű Impreza kombi nekem mindig a vadállatot juttatja eszembe, ami túl van már pár harcon, de van még benne akarat. Az új Forester viszont mintha nem tudná, mi akar lenni.
Egy nagy krumpli, persze, de a Range Rover Evoque is az, aztán mégis mennyire mutatós. A Foresteren van pár jó részlet, a baj csak az, hogy ezek bármilyen autón lehetnének, épp úgy készülhetne KIA vagy Nissan emblémával, ahogy Fiastyúkkal. Szerencsére a Subaru vásárlót nem tévesztik meg ilyen földi hívságok, mint esztétikum vagy karakter, hiszen neki már az előző három autója is Subaru volt, a következő három is az lesz. A baj csak az, hogy az új vevők nehézkes bevonzása a vásárlóközönség elöregedéséhez vezet, és ez olyan probléma, amivel a Subaru jó ideje szembenéz. Érdemes megnézni például a leszbikus közösségeket célzó kampányukat a 2000-es évek elejéről.
Felénk persze nehéz megítélni autóként a Subarut, hiszen a hazai reprezentáció jelentős részét a szolidabb vagy keményebb utcai raliautók alakítják. Pár éve egy közepesen okosított Impreza WRX STI-vel könnyen lehetett az ember az éjszaka királya, meg aztán pörgött a rali világbajnokság, és Playstationon a Colin McRae Rallye. Az impulzusok alapján ez volt a Subaru, nekem is csak valamikor 16 éves korom után lett meg, hogy gyártanak rendes, polgári autókat is.
Ezek a kánon szerint megbízhatóságuk tekintetében vetekszenek a Suzukival, strapabíróak, és az általánosan jó összkerékhajtás miatt mindenhová elvisznek. Hogy mindebből mi igaz, évi 4-5 stabilan havas hónap nélkül nem fog kiderülni, de az biztos, hogy a márkaimidzs ralitlan részét körbelengi egyfajta erdész-túrázó romantika. A Foresternek még a neve is erre játszik, holott szabvány hobbiterepjárónál több az autó: ez úgy hobbiterepjáró, hogy közben autó.
Nyilván ez azért is van, mert már az első generáció is az Impreza technikájára épült, épp csak megemelték. A korabeli SUV-k fokozottan hajlamosak voltak a borulásra, viszont a Subaru a bokszerrel jó alacsonyra tudta tenni a súlypontot, meg a futómű is rendes, többlengőkaros rendszerű. Az amerikai közlekedési hatóság, az IIHS a Forestert ítélte a legstabilabb hobbiterepjárónak a kilencvenes évek közepén, még a vigyázz, könnyebben borul matricát sem kellett felrakni a napellenzőre. Meg persze voltak szerényebben felhúzott turbós változatok Európában, meg brutális STI-k Japánban: a 6 másodperc alatti gyorsulás akkoriban még utcai autó szinten is erős volt, nem hogy egy hobbiterepjárótól.
A tömegek számára viszont egy biztonságos, praktikus, megfizethető autó volt, mígnem 2009-ben megérkezett a harmadik generációs Fori. Ez már nagy volt, elengedték a kedvesen kretén dizájnt, kezdett belesimulni az egyre nagyobb hobbiterepjáró mezőnybe, nagyjából innen datálható a jellegtelen Foresterek kora. A mostani, ötödik generáció még 2018-ban mutatkozott be, de csak az idei Tannistesten sikerült beleülni. Amellett, hogy nem néz ki döbbenetesen, azért vannak itt meredek megoldások: nincs hozzá többé dízelmotor, és ez az első hibrid Subaru.
A dízelt persze nem sokan fogják visszasírni, bár a Boxer Diesel sokat fejlődött a főtengelyeket ropi módjára fogyasztó korai darabok óta. Mégis, a korszellem már az SUV-kbe sem preferálja a gázolajat, hiába lenne indokolt. A súly és légellenállás ellen nyomaték kell (más kérdés, hogy sem súly, sem légellenállás nem kell), ezt most a dízel helyett egy elektromotorral kiegészített szelíd hibrid adná meg. Csak nem adja.
Ez az autó nagy, 4,6 méter hosszú, és 1,8 széles, amihez több mint 1,6 tonna tartozik. Nem kirívó számok ezek, de ha onnan nézzük, hogy a kétliteres, szívó benzines és a villanymotor összteljesítménye mindössze 145 lóerő és 188 newtonméter, elég kétségbeejtő a helyzet. Ja, és az egyetlen váltó opció a fokozatmentes automata (CVT), ami tovább rontja a helyzetet, hiszen tulajdonképpen kapunk egy autót, ami úgy megy, mint egy Prius, olyan a hangja, mint egy Priusnak, a fogyasztása meg mint négy Priusnak egyszerre. Elmentünk egy próbakörre, ahol Csík egy Toyota Rav4 hibriddel diktálta a tempót, én meg kergettem a Foresterrel. Az egyik lelombozó tanulság az volt, hogy a pedált az első futóműbe taposva sem értem utol, a másik meg hogy nekem a Fori 15 litert evett, míg Csík alatt a Rav4 10-et.
Persze, mild hibrid, de a Toyota gyorsabb, takarékosabb, és nem kevésbé tágas, így miért is kéne Subarut vennem? Beszélhetnénk a sportos vezetési élményről, ami mindig picit megkülönböztette a Forestereket, de ebben a generációban teljesen eltűnt, kényelmes, puhán terjedő ködfolt ez is. Utóbbi ellen egy rossz szavam nem lehet, csak műszaki szempontból nem nyújt olyat, amit a rivális ne adna meg jobban.
Persze lehet a hibriddel szelíden is menni, de ez tényleg egy óvatos rendszer, a kétórás autózás alatt egyszer sikerült olyan finoman elindulni, hogy csak villanyról menjen, és a vitorlázás is ritka pillanat volt. A villanymotor mindössze 13 lóerős, nyomatéka pedig 65 newtonméter, tehát tényleg csak segít a benzinmotornak. El tudom képzeni, hogy tud 9 liter alatti értékeket, de ez még mindig a másfélszerese a Rav4 6 literének. Ráadásul az 9,9 másodpercet gyorsul, a Subaru 11,9-et, ami SUV ide vagy oda, érezhető.
Pedig kifejezetten kellemes közeg a Forester belseje, kényelmes, ráadásul már nem érezni azt, hogy egy tíz éve menő beltérben ülünk, ez simán elmegy egy 2015 környéki autóbelsőnek. És van pár érdekes ötlet. Tolatásnál a felső kis kijelzőn megjelenik egy-egy kamerakép a kerékről felülnézetben, ami rengeteget segít a padka mellé parkolásban. A sávelhagyás-figyelő nemcsak rezeg és pittyeg, de a megfelelő oldalon felvillanó leddel figyelmeztet, merre készülünk leszédülni az útról. Szintén érdekes ötlet a vezető monitorozása: egy kamera feltérképezi az arcot beülés után, és ehhez igazítja a memóriában tárolt beállításokat.
Az indok, ami szól a Forester mellett, azok a jó terepképességek, amiket csak vélek, hiszen a pingpongasztal simaságú Dániában pont ennek nehéz utánajárni. Más tekintetben viszont a hajtás ehhez a konkrét autóhoz elég vékony: vagy kéne bele egy legalább turbós benzines, vagy egy rendes dízel, esetleg hagyni kéne a fenébe végre a hobbiterepjárókat, és rendes személyautóval járni, mert simán elhiszem, hogy ugyanez a hajtáslánc egy Imprezában teljesen jó. Némi reménysugarat jelent, hogy létezik egy 2,5 literes bokszer is, igaz, azt nem párosítják a hibrid rendszerrel, és csak Amerikában elérhető.
Ha valaki már csak az imidzse miatt Forestert akar venni, tegye, csak mindig mindenhová induljon kicsit korábban, és tartsa számon az útba eső benzinkutakat. Viszont a lomhaságért és a fogyasztásért cserébe sem a beltér, sem a praktikum nem nyújt olyat, amit a riválisok ne tudnának, a subarus sportosság, ami a korai generációkban olyan szerethető volt, már nyomokban sincs meg. Lennék én favágó-szexuális Foresterrel, csak nem ezzel, mert ebben már nincs meg az a karcos báj, meg úgy általában a karakter.
