Magyarországon is egyre népszerűbb a lakóautózás, de az új modellekből azért nem vásároltak tucatszámra. A kis 7-8 személyes buszokra épülő lakóautókból pedig még annyit se vettek, ebben a szegmensben inkább a retró a divat a T2-T3 Westfalia-vonalon.
A Mercedes és a Volkswagen is odaadta a lakóautóját, alapvetően mindkettővel két gondom volt. Az első az áruk, amiből már vadonatúj Hymercar campervant vesz az ember. A másik, hogy mindkettőből kimaradtak az igazi lakós kiegészítők, mint a konyha és vizes modulok. Ettől ugyan az átlagembernek jobban eladható, hiszen alapvetően hétszemélyes kisbusz, de lakóbuszként nem az igazi.
Amikor Tibi megkérdezte, érdekel-e minket a Ford Nugget, mindjárt érdeklődtem, hogy milyen felszereltség. Kiderült, hogy egy teljesen felszerelt Nugget Plus, így nem mondhattam nemet. Bár a modellt 2019-ben mutatták be, a Ford lakóautója már több mint 30 éves múltra tekinthet vissza: 1985-ben építették az első Transit-alapú járművet. A Nugget a Ford válasza a Marco Polóra és a Californiára – és ugyanúgy a Westfalia építi.
Több variáció létezik, van a sima Nugget, ami a szokásos felhajtható ponyvás tetős megoldás. A következő szint a magastetős, ami szigetelt műanyag felépítménnyel púpozza meg a járművet. És végül a Nugget Plus, ami nálam is volt. Ez nem csak magastetős, de 30 centivel hosszabb is, mint a többi.
Külsőleg elég fura lett ez a felépítmény, mintha fejre állított csónakot vinne az ember. A fura forma ellenére nem okozott különösebb szélzajt a korábban tesztelt Customhoz képest, és átlagos üzemben nem is fogyasztott sokkal többet. Autópályán persze elindult felfelé, olyan 12-13 literes átlaggal lehetett pályatempóban menni, de kényelmesen autókázva már 9 literes átlagok, sőt, nyugis országúton 9 alatti értékek tűntek fel a kijelzőn.
A korábban megismert, kissé lassú automata váltó volt a kocsiban, amit azért szokni kell, így lehet, hogy kézi váltóval még jobb értékeket el lehet érni, de ekkora toronyháztól ez se rossz. Utóbbi tulajdonsága miatt kicsit aggódtam, hogy nagyon billegős lesz, de mivel fent gyakorlatilag nincs súly, így nem volt, legfeljebb az erős oldalszél okozhat meglepetéseket.
Az oldalajtót kinyitva a dupla - illetve elvileg tripla, de ezt elég nehéz a való életben kivitelezni - ülőpad néz szembe velünk. Az ülőlapot felhajtva tisztességes méretű tárolókat találunk, míg előrecsúsztatva, és a hátlapot lehajtva (kb. úgy, mint egy otthoni kihajtható heverőt) egy „kétszemélyes” (191x131 cm) ágyat kapunk. Hosszában kényelmesen elfértem a 178 centimmel, apró furcsaság, hogy ekkor a lábunk (vagy a fejünk) a konyhapult alá lóg.
A konyhapult alatti térben találunk szinte minden lényeges vezérlést és biztosítékot. A 12 voltos rendszert egy nagy piros kapcsolóval aktiválhatjuk, ekkor sziget üzemben 2 darab 95 Ah-s AGM (AGM: Felitatott üvegszálas rendszerű akku, kevésbé szulfátosodik és nem tud kifolyni az akkusav. Cserébe spéci töltő kell hozzájuk és jó drágák.) akku adja az áramot, ami sokáig elég tud lenni ekkora lakóban, pláne ha napközben még mozgunk is a kocsival, amikor visszatöltünk.
A konyhapult L alakú, a rövidebbik oldalában, keresztben az autóban egy kétállásos, kézi szikráztatós gázfőző és egy mosogató kapott helyet, a hosszabbik oldalába pedig egy egész csendes, kompresszoros(!), 40 literes hűtőláda került. A rendszert a nagy piros kapcsolóval bekapcsolva éled fel a vezető feletti kezelőpanel is, ahonnan a hűtőládát is tudjuk vezérelni. A kijelző alapból az akkufeszültséget, töltöttséget, a bekapcsolás óta eltelt időt (max 24 óráig) és a külső hőmérsékletet mutatja, bár ez utóbbi mindig pár fokkal több volt, mint a valóság. A körkapcsolóval még megnézhetjük víztartályok állapotát, állíthatjuk a hűtőláda hűtési fokozatát, és természetesen a fűtést is.
A méretéhez képest egész komoly vízrendszer került a kocsiba. A csapok mikrokapcsolósak, vagyis a beléjük épített kapcsoló indítja a szivattyút. A pult alatt, az autó padlójához rögzítve a 42 literes frissvíz- és ugyanekkora szürkevíz-tartályt találtam. Úgy tűnik, a Westfáliánál sokat tetriszeztek, szépen össze van forgatva a két tartály. Sőt a frissvíz-tartályban alakították ki a gázpalack helyét is.
Mivel a kocsiban gázról csak a főzőlapok mennek, így elegendő egy kisebb palack is, így a fedelet levéve a Campingaz R907-es, 2,75 kg-os modellje nézett vissza rám. Ennek előnye, hogy viszonylag elterjedt szabvány, tölthető, viszont cserébe elég drága a palack és a csatlakozó semmivel se kompatibilis. Palackból szerencsére vannak alternatívák ekkora méretben is, és ha már úgyis benne van a kocsiban a rendszer, a csatlakozó se zavaró tényező, más típusú palack úgyse fér be.
A konyhapult alá felszerelve egy hengeres test lakik: minibojler, ami 3 liter melegvizet tud elkészíteni 12 vagy 230 volt segítségével. Apró kellemetlenség, hogy a két betáphoz tartozó szabályozókat pont úgy helyezték el, hogy nem látszanak, így nem tudjuk, épp milyen állásban vannak, csak vakon tekergethetjük.
A vízmelegítővel kapcsolatban ébredtem rá a kézikönyv elolvasásának fontosságára. A gáztartály fedelében zörgött egy kósza rézcsavar, aminek nem találtam a helyét. Végül némi keresgélés után kiderült, hogy ez a bojler leeresztő csavarja, szerencsére még vízfeltöltés előtt. Az autó még annyira új volt, hogy én csomagoltam ki, gondolom, kicsit rohamtempóban helyezték üzembe (a németeknél), na meg a hazai kereskedők se nagyon találkoznak ilyen modellel.
Kicsit mintha a bojler a berendezés megtervezése után jutott volna eszükbe (amúgy feláras exta, 560 euróért), mert maga a bojlertest eléggé rátakar a vízszivattyú kapcsolójára és a tűzhely gázcsapjára, míg maga a bojler főkapcsolója furcsa módon a bal oldali ablak felett kapott helyet. Igaz, így legalább látjuk, mikor van bekapcsolva, ami 12 voltos üzemben nem mindegy. A 3 liter meleg víz amúgy pont elég egy mosogatáshoz.
Az autó hosszú tengelytávú, vagyis a normális modellhez képest kapott +30 centit. Ez részben arra lett elég, hogy több tárolónk legyen. A kocsiban a szekrények nagyon praktikusan voltak elrendezve, meg merem kockáztatni, jobban pakolható méretűek, mint némelyik nagy lakóautóban. Az egyetlen bajom az itt használt zármegoldás, amit be lehet úgy csukni, hogy nem látod, hogy nyitva maradt a zár, menet közben pedig beborítod a szekrény tartalmával a kocsit. Praktikusabb lenne a klasszikus kerek benyomós zár, aminél indulás előtt végignézel a kocsin, és rögtön látod, ha valami nincs zárva.
Az Westfalia háromszobás koncepciónak nevezi ezt az elrendezést, ami ekkora térben elég furán hangzik. A három szoba a konyha, nappali, háló. Erre jön a Plus modellben a fürdőszoba is, mert az autó mindenki által leginkább csodált része tagadhatatlanul a hátulra beépített, klasszikus Thetford vécé. Ezt a fülke felé egy diszkrét kihúzható paravánnal le lehet választani, persze ettől még érdekes élmény tud lenni mindenkinek egy “kimenés a vécére”.
Cserébe a másik irányba az autó hátsó, felnyitható ajtaja takar, így egy elhagyatott tengerparton kinyitva a világ legjobb kilátású vécéjén végezhetjük dolgainkat. Érdekes megoldás, bár egy le/felnyitható takaróelemet azért el tudtam volna képzelni rá. A rövid verzióhoz is lehet vécét rendelni, de az csak egy szekrénybe betehető, klasszikus hordozható árnyékszék. Cserébe itt tudunk budisátrat (nem vicc, tényleg létezik ) állítani neki.
A hátsó „fürdő” részben kapott helyet még egy kis kihajtható mosdó, aminek igazából nem nagyon láttam értelmét, hiszen fogat, arcot mosni a mosogatóban is lehet akár. Bár a 3 literes bojler gyorsaságra tanít, de még zuhany is volt a kocsiban. Ezt egy gyorscsatlakozós megoldással lehet a vízrendszerhez kapcsolni, és aztán a hátsó ajtóra feltapadókorongozva a fejet, zuhanyozhatunk. Ez furán hangzik, de ebben a méretben egész elterjedt megoldás, lehet kapni kiegészítő sátrat is hozzá a hátsó ajtóra. Ebből is látszik, hogy az autó leginkább nyáron használható.
Mivel pont a koronavírus érkezésére érkezett meg a kocsi is, így sok időm nem maradt a kipróbálásra, egy éjszakát sikerült benne aludni. Cserébe ez az éjszaka elég hideg volt, olyan -4 fokig csúszott le a hőmérő, így a zuhany kipróbálása elmaradt. Az autóba az ekkora méretben elterjedt klasszik gázolajos, levegős, 3 kW-os Webasto-kályha került.
Ez, akárcsak az állófűtések többsége, diszkrét sugárhajtású repülőgép effekttel indít, de aztán egész csöndes lesz, jól lehet mellette aludni. A vezérlése elég jól kapcsolgatta, így éjjel nem ébredtem egyszer se arra, hogy annyira visszahűlt volna az autó, hogy fázom. A fogyasztás a hivatalos verzió szerint olyan 150-300 ml/óra, de ugyebár nem megy folyamatosan, így reggel az üzemanyag szintjelzőjén meg se látszott.
Ennek a megoldásnak a gázos rendszerekhez képest ez a nagy előnye, hogy nem kell a többféle üzemanyaggal sakkozni, csak megtankoljuk az autót, aztán hajrá. A gyári rendszer egyébként figyeli az üzemanyagszintet, így elvileg olyan se fordulhat elő, hogy reggelre elfűtjük a tankban lévő gázolajat.
A magas tető előnye a jobb szigetelés. Na meg a meleg amúgy is felfele száll, így nem is volt gond a hőmérséklettel a tetőágynál. A hátsó rész viszont kihívásokkal küzdött, alacsonyabb ventilátor-állásban sajnos nem jut elég meleg levegő a fürdő/konyha részhez, ráadásul a hátsó ajtó se kapott plusz szigetelést, így eléggé érezni, hogy ott húz be a hideg (meg ki a meleg). Persze ezt is meg lehet oldani plusz thermopaplannal.
A vezetőfülkébe a Nugget esetében a klasszikus thermopaplanos megoldás került takaró és hővédő céllal. Ez a legjobb megoldás, hiszen ez szigetel a legjobban. Hátránya az itt alkalmazott rögzítési megoldás, mivel szinte kizárólag kis tapadókorongok tartják, de inkább nem, így utólagos kitámasztásos megoldásokkal tartottam a helyén. A Californiában alkalmazott bebújtatós, mágnesen megoldás praktikusabb lenne.
Ahány Westfalia-felépítmény, annyi megoldás a kempingbútorok tárolására. Itt az amúgy igen kényelmes székeket egy szíj fogja hátsó oldalfalhoz, így elég sok helyet elvéve a térből. Az kempingbútorokhoz képest igen masszívnak tűnő asztal pedig a hátsó ajtóra lett rögzítve. Utóbbival kapcsolatban érdekes tapasztalat, hogy a nagy sportáruházon kívül minden általam ismert kempingbútorgyártó képes volt meglépni azt a trükköt, hogy szétszedés/összerakás közben nem akarja amputálni az ujjaid.
Az autó leginkább nyáron használható, de azért a konkrét felszereltségben télen is el lehet ruccanni erre-arra egy-két-három napra (vagy amíg bírjuk fürdés nélkül ;). És mivel a téli kempingek rendszerint egy termálfürdővel vannak együtt , így egész olcsóra ki lehet hozni vele egy téli termálos nyaralást.
Az autó nagyon ötletes, nem mondom, hogy nem kéne. Pár apróságon változtatnék, de ha az ember nem magának építi a lakóautót, akkor ez mindegyiknél így van. A tetőágy, bár nagyon kényelmes (a piacon talán a legkényelmesebb - Froli - rugókkal felszerelve) és elég nagy (201x141 cm), de a mechanikája miatt minden nap pakolászni kell az ágyneműt, ha magas tetőt akarunk, a felnyithatónál meg csak felcsuknánk az ágyneművel együtt. És persze a tetősátrassal beférünk a parkolóházba. Cserébe itt van a jobb hő- és zajszigetelés, meg pár szekrénnyel több van, amit nem szabad alábecsülni.
Az autónak hazai ára tudtommal még nincs (és szerintem a pandémiás helyzet végéig nem is nagyon lesz), a Westfaliánál konfigurálva olyan 50 ezer euró körül jött ki a konkrét modell ára (nettó). Ez annyira nem borzalmas, sőt a kategóriájában elég jó. Ami békeidőben ronthatja az esélyeit, hogy hasonló áron már olyan 3,5 tonnás, furgonalapú lakóautót is kapunk, mint például a korábban tesztelt Grand Canyon is volt.
Lakóautók a Totalcaron
- Lakóautód van? Januártól 3,5 tonna felett drágább az utazás
- Olyan nincs, hogy mindenki jól jár. Járulékos veszteségek mindig akadnak, az útdíjrendszerben most éppen a 3,5 t feletti lakóautósok váltak azzá.
- Mínusz 50 fokban nem mindig poén az alaszkai vadonban túrázni egy pickuppal
- Az expedíciós lakóautózás és térképről lehajtás általában jó móka, kivéve akkor, amikor nem az.