A rengeteg elektronikának és kényelmi funkciónak könnyű bedőlni, hamar megadtam a bizalmat a 3008-nak. Néhány bosszantó hiba megingatta az elektronikába vetett hitemet, aztán kiderült, hogy az okok sokkal banálisabbak.
Az első 3008-as Peugeot-hoz képest sokkal határozottabb lett a második generáció dizájnja, arról nem is beszélve, hogy az autó bő nyolc centivel hosszabb. Az esetlen gömbölyded családi autóból igazi nagy, gonosz tekintetű SUV lett, és ehhez illően most kapott egy baromi erős plug-in hibrid hajtást. Ezzel az 508 hasonlóan motorizált változata mellett jelenleg a legerősebb ma kapható Peugeot.
Belül egyszerre érzem az űrhajót és az igényes, finom eleganciát. Egyenesen csúcs a 3008 beltere, és egy reccenést soha nem hallottam, még rossz úton sem. Az extralista szerint eredeti bükkfa sáv vonul végig a szemünk előtt, amiről szerencsére lemaradt az ujjlenyomatokat gyűjtő lakkozás. Abból jutott bőven máshova, azt úgyis összevissza tapizzuk majd akaratunkon kívül, de takarítani fogjuk, mert megéri.
A töméntelen zongoralakkhoz zongorabillentyű gombok dukálnak, amikkel a főbb menüket érjük el a kijelzőn. Nagyjából ezek viszik el a show-t, innentől lehet bármilyen az a fedélzeti tablet vagy multikormány. És egy kicsit olyan is, mintha nem gondolkodtak volna, csak mindenre ráprogramoztak volna egy határozott valamit. Legalábbis én nem tudtam megérteni, hogy miért a tekerő kapta a léptető szerepet a multikormányon, amikor a hangerő a +/- nyomógombokra került. Vagy csak nekem lenne fordítva logikus?
De ezek olyan dolgok, amik felett egy rövid összeszokás után elsiklik az ember. Vagyis elsiklana, ha ez a fedélzeti rendszer nem lenne őrületesen rossz. Semmi sincs benne logikus helyen, állandóan almenükből kell előtúrni dolgokat, de a csatlakoztatott telefon névlistájába sem csak a neveket tette bele, így teljes káoszban kellett keresgélni.
Mondhatnánk persze, hogy ott az Apple Carplay vagy Andorid Auto. de a Peugeot-ban egyik sem működött. Eleinte azt hittem, hogy ezeket a funkciókat kihagyták, majd egy rejtett almenüben véletlenül láttam meg. De persze nem tudtam kiválasztani, a telefon sem bírt rácsatlakozni. Kész katasztrófa az egész, és egyszer, amikor véletlen sikerült ráugrasztani a telefonomat, akkor is az első leállítás után elfelejtette, és soha többet nem volt hajlandó elfogadni.
A Peugeot észrevétele ezzel kapcsolatosan - első rész
„A telematikai rendszer hibáját a szerző bevonásával sikerült felderíteni, a hibát a nem megfelelő USB-kábel alkalmazása okozta, mely megakasztotta a telefon és az autó közötti kommunikációt, lefagyásokat okozott, illetve lehetetlenné tette a Carplay és Android Auto használatát. A hiba megfelelő kábel használatával teljes mértékben kiküszöbölhető. A tesztben szereplő több apróbb „hibajelenség” megfelelő kezelési ismeretekkel elkerülhető lett volna (pl. csomagtérnyitás). A Peugeot magyarországi importőre továbbra is mindent megtesz az általa forgalmazott autók biztonságos és megbízható működéséért, a jövőben még nagyobb hangsúlyt fektetve a felhasználók még alaposabb tájékoztatására."
A kábel miatt a fedélzeti rendszer állandóan lefagyott és rebootolt, egy 200 kilométeres út alatt 8-9 lefagyást vagy összeomlást számoltunk. Lefagy a zene, lefagy a navigáció, összeesik a hibrid rendszer visszajelzője, nem töltenek be modulok, ülésmasszázs hatására az egész rendszer rebootba kezd. Tehát örök tanulság: ha valami kütyü ennyire gyanúsan rossz, azért próbáld meg egy másik kábellel.
A 10-es számú főúton csurogtam haza, a forgalom békés 30-40-es tempóját tartva, amikor beakadt a zene, az addigi finom skandináv metál átváltott kattogós minimálba. Ezek után elsötétült előttem a fedélzeti rendszer, majd a digitális óracsoport, bár az autó még ment. Kiraktam az indexet, hogy lehúzódjak az útszéli sóderre, ekkor szembesültem vele, hogy elment a fékrásegítés. A kormányt két kézzel tépve és páros lábbal a fékpedált nyomva próbáltam megállítani az 1815 kilós autót. Szerencsére az autóval együtt megúsztam a produkciót, de innentől nem tudom, milyen vásárlói bizalomra számít a Peugeot.
A Peugeot észrevétele ezzel kapcsolatosan - második rész
„A tesztben szereplő autót az importőr alaposan megvizsgálta, tesztelte. Sem a teszt alatt, sem pedig a teszteket követően nem találtunk tárolt hibajelzést.A tesztben szereplő 3008 hibrid változatot a korábbi hónapokban számos ügyfél és újságíró is kipróbálta, a cikkben szereplő hibák nem jelentkeztek. A fékrendszer meghibásodására utaló jelet nem találtunk, a hibát mesterségesen sem tudtuk előidézni. Ha valamilyen hiba folytán mégis megszűnne a fékrásegítés, a vezetőnek még többszöri fékezésre is marad lehetősége a fennálló vákuum miatt. Az autót egy átlagos vezető még rásegítés nélkül is meg tudja állítani, ez nem igényel rendkívüli erőkifejtést. Vészhelyzetben ezen kívül rendelkezésre áll a kézifék is, tehát az autó ilyen extrém helyzetben is biztonságos marad."
Másnap visszavittem az importőrhöz, ahol kiolvasás után nyomát sem látták az esetnek. Megnyugtatásképpen ráfrissítettek a szoftverre, és a mérnök garantálta, hogy nem fordul elő több ilyen.
Az importőr elmondta, hogy az autónak rendszerint megtelik a memóriája, besokall és összeomlik. Nehézkesen de összeszedi magát, viszont innentől megint csak gyűlik az infó, ami egyszer megint túl fogja terhelni pszichésen, és feladja. Ugye mondom, hogy a 3008 pánikbeteg.
Az egész történet súlyát növeli, hogy ez az autó 300 lóerős, ami már nagyon nem játék. Mivel a villanymotor direkt nyomatéka is segít, a hajtáslánc jól mozgatja ezt a tömeget, és nagyon kell a fék, hogy az autó ne meteorként viselkedjen. Kanyarban meg úgyis elfelejtjük a tempót, mert állandóan az autó magas és nehéz. A felni is hatalmas, a futómű is kemény, így az autó ráz. Kanyarban pedig el-elpattog, ha rossz az útfelület.
Pedig a hibrid rendszer ügyesen osztogatta az erejét tempósabb szakaszokon, valószínűleg a gumiknál és a futóműnél úszik el az élvezet. Az 1,6 literes, turbós benzinmotor 200 lóerővel, a villanymotorok pedig további 100 lóerővel szállnak be a hajtásba. A két villanymotor további előnye, hogy az autó összkerékhajtással is képes mozogni, ami terepen, fagyott vagy havas úton még jól jöhet. Hajtani viszont bárhonnan tud bármi, és szinte bármilyen kombinációban.
Sport módban, ha menni kell, akkor minden egyszerre hajt és a két villanymotor lelkesen szívja a 13,2 kWh-s akkumulátorcsomagot. 4WD üzemmódban csak a hátsó villanymotor dolgozik párban a benzinmotorral, ami viszont tölti is az akkumulátorokat, ha szükség van rá. Hybrid üzemmódban a rendszer magának találja ki, hogy mikor mit tölt, mi hajt és milyen energiaforrást szipákol. Elég hatékonyan dolgozik, bár szerintem kicsit többet használja a villanymotorokat, mint az indokolt lenne. A WLTP által meghatározott 59 kilométernyi tisztán elektromos üzemet viszont tudja. Végül az autó képes tisztán elektromos üzemmódban mozogni, és 135 km/óráig be sem indítja a belső égésű motort, viszont így tényleg hamar lemerül.
Városban ügyes a rendszer, szépen osztja ki a feladatokat a három motor között, egyedül a benzinmotor tud csúnyán ráugrani a hajtásra, ilyenkor az egész autó bólint egyet. Minden indítás és rákapcsolás egy finom rántással járt, amikor álló helyzetből D-be rakom a váltót, kifejezetten csúnyát ugrik.
Nagyon kellemes városban cirkálni a 3008-cal, mert magasan ülünk benne, és mindent belátni. Meglepően jól fordul és jól manőverezhető a méreteihez képest. Ilyenkor elég sokáig elvan áramról, cserébe lassan tölt, nekem majdnem négy órába telt felpumpálni a 22 kW-os töltőről. Hálózatról kikerekedett szemmel néztem az autó által jósolt 10,5 órát, de 9 óra alatt megvolt.Ez azért van, mert maximum 7,4 kW-ott tud felvenni váltóáramról, akármekkora is a töltő teljesítménye.
Hétvégi kempingezés a 3008-cal
Ha már nyertem egy tágas és alacsony fogyasztású hibridet, akkor összeszedve négy barátomat legurultunk a Balatonra kempingezni egy hétvégét. Öt ember kényelmesen becuppant a 3008-ba és senkitől nem hallgattam a helyszűke okozta nyígást, még a hátsó ülésről sem. Elöl egészen fejedelmi, ráadásul a könyököm alá eső hűtött, csukható rekesz pont öt sörnyi méretű, tehát ez az autó ténylegesen ötemberes.
Csomagtartóban mondanám csak szűknek az autót, ugye a hibrid rendszer miatt ez a kivitel csak 395 litert nyújt a sima, környezetszennyezőbb változatok 520 literéhez képest. Arról nem beszélve, hogy ebben a szerencsétlen csomagtérben nem találtak egy talpalatnyi helyet a töltőkábelnek, így az a csomagok alatt kalandozta végig a hétvégét. Amikor szedegettem össze az embereket mindent csak behajigáltunk, így nem is fértünk be, a cuccok egy része az ölünkben utazott. Aztán az utolsó embernél nekiálltunk tetrisezni, és kivettük a kalaptartót, így már éppen befértünk.
Az autó viszonylag hamar kitartó röhögnivalót jelentett egész útra, mert egyre szórakoztatóbb anomáliák kíséretében fagyott le a fedélzeti rendszer. Egyszer nem nevettünk, amikor a 8-as úton haladva a navigáció fagyott csontosra, de a szakasz adottságai miatt mi ezt jó pár kilométerig észre sem vettük.
Persze menőzni akartam a láblengetős csomagtérajtó nyitással, de nem is tudom mit vártam, egyáltalán nem volt hajlandó működni. Egy enyhe alárúgás után viszont azonnal pittyent és nyitott, tehát újra megadta az autó a szórakozás alapját. Óvatos alákoppintással 10-ből 9-szer nyílt a csomagtartó, tehát itt a ladás módszer működik.
Másnap egy kicsit elkalandozva Révfülöpről már szinte megszokott nyugalommal fogadtuk a rendszerösszeomlásokat, és amikor a klíma 17 fokra feixen beáll, lehúzott ablakokkal tartottunk Tapolca felé a 34 fokban. Ilyenkor az ember azt hinné, hogy az autó már nem tudja meglepni. Pedig tudott újat mutatni, amikor is az egyik kanyarban a sávtartó megpróbált lerántani az útról. A szívem megállt, miután az erőszakos elektronikát visszarántva felugrattunk a sóderről. Az első mozdulattal kapcsoltam ki a rendszert.
Az egész autóval kapcsolatban azt érzem, hogy ez csak egy showműsor, amit lehet mutogatni. Tényleg szép ez a teljesítmény, piszkosul megindul az autó, még öt emberrel is, de az első kanyar agyonveri a mókát. Ráadásul két ilyen gyorsítás után a villanyos hatótáv negyedének annyi, a fogyasztásról nem is beszélve. Vegyes felhasználás mellett a hétvégén 6,75 literes átlagot tudtam összehozni.
Itt időnként töltettem a motorral az aksikat, városokban jellemzően villanyról mentünk, és az első két padlózás után csak nagypapásan ellibegtünk. Ha nem játszok a rendszerrel, csak nyomom a gázt, valószínűleg lenyelt volna 8 litert, hisze ennyi erő nem a jóindulatból lesz. Viszont ez akkor megint felveti a kérdést, hogy megérdemli egyáltalán a zöld rendszámot, mint környezetkímélő jármű?
A legolcsóbb 3008 hibrid 225 lóerő, és csak az első kerekek hajtanak. Ebben az esetben 14,2 millió az alapár. Az összkerékhajtás és a 300 lóerő csak együtt jár, ha ezeket nem tudjuk elengedni, akkor 16,2 millió forintról indulunk és 17,1 a kínálat csúcsát jelentő GT kivitel. Viszont ugyanez az autó Opel emblémával és egy picit egyszerűbb beltérrel szűk kétmillióval olcsóbb. Arról nem is beszélve, hogy a plug-in hibrid rendszer egy jó dolog, de mindenkinek el kell döntenie magában, hogy szüksége van-e rá.
El tudom képzelni, hogy aki családi utazóautónak veszi a 3008-at, az sokkal boldogabb ember lesz egy kétliteres dízel változattal. De a városban sem megvetendő az 1,2 literes 130 lóerős kivitel. Persze ha tudjuk töltögetni, akkor áldásom a hibridre, de ha nincs ilyen lehetőségünk, akkor csak azért ne vegyük meg, mert 300 lóerő. Mert addig lesz az, amíg tart az aksi.
