Négy másodpercbe telt, hogy meggyőzzön a külsejével, a beltérnek még ennyi sem kellett. Vezetni is borzasztó jó, mintha két autó lenne egy testben. A baj csak az, hogy sok olyan tulajdonsága van, ami ugyan nem vesz el az érzésből, de idegesítő. Ezek felett vagy szemet hunysz, vagy veszel egy német prémiumot.
Izgalmasan indult a teszthét. Nem abban az értelemben, hogy az első kanyarnál majdnem eldobtam az autót, ilyenről szó sincs, de azért akarva-akaratlan rám tették a terhet. Az átvételekor ugyanis az XE-től nem messze állt egy Defender, aminek a testvérét teszten csúnyán összetörték, pontosabb feldőltek vele. Pár szó esett arról, hogy igazából bármilyen kis koccanás elképesztő összegekbe kerül ezeknél az autóknál, majd rátértünk az XE 20,9 milliós árára, és vihettem is.
Nem az ár az elrettentő. Oké, 20 millió rohadt sok pénz, de egy hasonlóan konfigurált 3-as BMW, vagy Audi A4 is ekörül mozog. Ezek pedig ugyanolyanok, mint az XE, csak brit helyett németek és a macska helyett más a jelvény. Az viszont vitathatatlan, hogy kevesebb Jaguar jön szembe, mint Audi, BMW, vagy Mercedes. Tavaly közel nyolcezer XE fogyott Európában, míg A4-ből 103 ezer, 3-as BMW-ből pedig 124 ezer. Tény, XE-ből csak egyfajta változat van, a másik kettő statisztikái pedig a kombiktól - a Jaguarnál XF-ből van - a sportmodellekig mindent magukba foglalnak. Másik oldalról viszont a Jaguart sem érheti szó, hiszen megduplázták piaci részesedésüket Európában - 0,5% körül van - mióta az indai Tata kezébe került a márka.
Az XE nemcsak ritkasága miatt feltűnő, de tényleg eltalálták a dizájnt. Már öt éve eltalálták, remek formájával és határozott éleivel az első generációra sem lehetett panasz, nem is változtattak rajta sokat. Az a kevés viszont jót tett; az első és hátsó lámpák átrajzolásával már egyáltalán nem hajaz a 6-os Mazdára, sőt, semmire. Más releváns változás nem történt, de a tesztautón nincsenek króm betétek: a hűtőmaszk körül és az ajtókon is feketék vannak. Ez a feláras black csomag miatt van, ami kitűnően passzol a fehér - Yulong White - fényezés mellé. Az egyetlen, amit nem tudok hova tenni, az aprócska dupla spoiler. Nem annyira zavaró, ellenben teljesen szükségtelen, a feláras, 660 ezres dinamikus vezetés csomagból, szerintem senki nem sírt volna, ha kimarad. Viszont a csomag többi része, a piros féknyergek, nagyobb fékek, Dynamic üzemmód és futómű egyértelműen pluszpont.
Sokat lehetne vitatkozni, hogy ez, vagy egy megfelelően konfigurált A4, vagy 3-as BMW néz ki jobban, de kétségtelen, hogy az XE kifejezetten tekintélyt parancsoló. Méreteiben centik híján ugyanakkora, mint a másik két modell, de a csomagtartója jelentősen kisebb, 410 literes. Jó kérdés, hogy az extra centik hova vándoroltak, ugyanis a hátsó lábtér elég szűk, hosszabb utakon egyértelműen kényelmetlen, így oda biztosan nem. A csomagtér másik idegesítő tulajdonsága, hogy a növeléséhez, tehát az ülések lehajtásáért fizetni kell. Pontosan 155 ezer forintos felárat. Ezért a 155 ezer forintért pedig olyan otromba támladöntő kallantyúkat adnak, hogy az egyszerűen felfoghatatlan, a németeknél ez elképzelhetetlen lenne.
Az utastér viszont erősen kompenzál. Első pillantásra is ordít, hogy minden összhangban van, kicsit sem spóroltak a drága anyagokon, megoldásokon. Az egész műszerfalat puha elemek borítják, semmi nem rezeg, vagy mozog, de még az utolsó cérna is egyszínű az ülésekkel. Oké, ennyi pénzért alapvető, de a Jaguarnál nem csak kipipálták a kötelezőt. Az ülések barna színe ráadásul különösen jót tesz, tud még dobni az amúgy is végtelenül elegáns beltéren. Egyébként az ülések nagyon kényelmesek, részben mert tizenhat irányban állíthatók, részben a párnázás miatt. A párnázás természetesen hátul is megvan, de az elszökött centik miatt lábtér nincs, a lefele futó tetővonal pedig a fejtérből vesz el.
Nagy változás történt az előző generációhoz képest a központi panelen, illetve a kormányon: eltűntek a gombok. Ez mindig rizikós vállalás, a gombnélküliséggel a futurisztikus dizájn és a kényelmetlenség általában kéz a kézben jár. Mégis, itt valahogy tökéletesen eltalálták. A fenti kijelzőn futnak a fedélzeti rendszer lényeges pontjai, ami így átlátható. Vannak jobb infotainment rendszerek, de panasz nem érheti, mindent tud, a tolatókamera képe pedig félelmetesen éles. Az igazi újdonság viszont az alsó, szeparált kijelző. Praktikus, hogy így csinálták meg, így nem jelentkezik a bőség zavara egyik képernyőn sem, és az egyszerűbb klímabeállítások egy érintéssel működnek. A bonyolultabbak meg tekerőkapcsolókkal, és aláírom, hogy a kihúzós-benyomós használatot meg kellett szokni, de ez sem agysebészet.
Összességében nagyon egyben van az ergonómia, de mit sem ér, ha nem működik. Erre is fény derült, ugyanis egy tolatás alkalmával befagyott a kép a felső kijelzőn, majd elszállt a klíma, az alsó kijelző, és minden szépen sorban. Vezetni lehetett az autót, de a tolatókamera befagyott képe fél órával később is ott volt a kijelzőn, sehogy nem tűnt el. A windowsos ki-bekapcsolom sem jött be, a rendszer teljes észhez téréséhez az importőr szerint egy fél órás teljes leállás kell. Így történt, tényleg rendbe jött, de azért igen kellemetlen volt, főleg így tolatni. A hátsó szélvédő nagyon alacsony, és inkább felfelé, mint hátra látni ki, de tolatás közben nem éppen a csillagokat szeretném nézni, jól esett volna a kamera. Szerencsére az új tulajoknak ezzel a lefagyásos hibával elvileg nem kell majd számolni, mivel egy szoftverfrissítéssel megszűnik, csak nem volt idejük feltenni a Jaguarnál.
A vezetéssegítő rendszereket a kormányról lehet állítani, a sávtartóra külön gomb is van, érdemes használni. Mármint a gombot, nem magát a rendszert, sem a vibrálás, sem a visszakormányzás nem igazán követte a sávokat, mindig akkor szólt, amikor éles helyzetben már rég mindegy lett volna. Hasonlóan nem túl segítőkész a parkoló asszisztens (ami beáll helyetted), próbáltam többször is, de csak egyszer ismerte fel a helyet, vonalakat. A pengeéles tolatókamera és radarok ezt persze ellensúlyozzák, de hát az asszisztenst is beletették... A start-stop rendszert sem érdemes használni, egyszerűen nem működik finoman.
Az XE különlegességei közé tartozik, hogy háromnegyed részben alumíniumból készült, bár ez a súlyán nem látszik, így is 1611 kilogramm. Ellenben nem érezni, hogy nehéz lenne, a tesztautót játszi könnyedséggel mozgatta a kétliteres, négyhengeres turbómotor. Több variációja van, nálunk a 250 lóerős benzines volt, ami 365 Nm nyomatékot szabadít a hátsó kerekekre, ha csúcson van. Már ez is bőven sokra képes, de van még erősebb, 300 lóerős változat is, az már összkerékhajtással.
Nem csak a motor, a fékek, a futómű, és a kormányzás is remek, harmóniában működnek. Ami különösen érdekes, hogy mennyi különbség van normál, és sport (itt dynamic néven fut) mód között. Normál módban ugyanis teljesen kulturáltan el lehet közlekedni, a többlengőkaros futómű kényelmes, kompenzálja az egyenetlenségeket, a motor is szinte hang nélkül jár - az utastérből biztosan, azért a szigetelés is felelős - és nincs az az ülésbe passzírozó gyorsulás sem, amit várnánk. A sport mód a szöges ellentéte.
Mintha egy másik autó lenne egy másik ligában, és nem a 6,5 százas gyorsulása miatt. Az importőr mondta ugyan, hogy virgonc lesz, de ez szerény kijelentés. Ég és föld a különbség, érezhetően feszesebb az egész autó, még normálban mindent igyekszik elnyelni a kocsi, itt mindent pontosan érezni. A gázreakció is kategóriákat javul, jelentősen több az erő és jobb a hang, a motor is szépen végigforog minden fokozatban 6500-ig.
A kormányzás hasonlóan precíz, minden apró mozdulatot lekövet, attól sem kell tartani, hogy a fékek ne fognának, meghökkentően erősek. A hátsókerék-hajtás pedig csak fokozza az élményt, még ha erősen a hülyegyerek-faktorba tartozik is. Viszont amennyire jó vezetni, a fogyasztása olyan rossz. 14,5 liter körül volt, ami azért elég borzasztó, még ha egy erős benzinmotorról is van szó, és annyit azért nem cibáltam, hogy ez indokolt legyen. Más kérdés, hogy aki Jaguart vesz, nem feltétlen aggódik a fogyasztáson, de elég idegesítő 400 kilométerenként tankolni. A gyári WLTP adatok 8,5 liter köré mondják a fogyasztást, de ez legalább akkora vicc, mint amikor Dzsudzsák hosszasan taglalja, hogy őt sose motiválta a pénz.
Mégis, Dzsudzsákot is szeretjük, az XE tulajok is szeretni fogják az autójukat. Vezetésben ugyanis tényleg fantasztikus, sőt, bőven többet nyújt annál, mint ami a mindennapokhoz szükséges. Ez pedig jelenthet annyit, hogy ne zavarjanak a negatívumok, még ha nem is rövid a lista. Persze sokkal észszerűbbek, és normál használatra alkalmasabbak a már említett német prémium konkurensek az alacsonyabb fogyasztásukkal és kevesebb hibájukkal, de élményben valószínűleg a Jag többet ad.
