Igazi Defender, vagy imposztor?

Teszt: Land Rover Defender 110 D240

2020.12.28. 07:37

Elcsépelt szó a terepjáró, de vannak még autók, amiket tényleg terepre szántak. A klasszikus Defender annyira ilyen volt, hogy aszfalton kifejezetten rossz volt vele, ám most itt az új, és minden megváltozott. Csak a lényeg nem, ha hihetünk a gyárnak.

Az ősi Land Rover olyan legenda, amiről mindenkinek van véleménye. De legalább elképzelése. Viszont Nagy-Britanniát leszámítva csak kevesen vezették, vagy pláne próbáltak együtt élni vele. Talán emiatt a gyár nem a nethuszároknak igyekszik az új változattal kedvében járni, nem az eredetit öltözteti új köntösbe, ahogy mondjuk a Jeep csinálta a Wranglerrel. Hanem egy teljesen új autóra ragasztották a legendás nevet, amit ráadásul megtömtek űrtechnikával, szemben a pár kéziszerszámmal mozgásban tartható eredetivel.

Az örök élet ígéretét, az erős vasakból tákolt, ezért tartósnak ígérkező mechanika romantikáját tökéletesen elhagyta ezzel a húzással az új Defender. De ez tudatos döntés volt, hiszen a romantika csak ritkán ad el autót. A poéták nem a gyári pénztárnál álltak sorban eddig sem, legjobb esetben is valami használt Defire pályázhattak, hiszen olcsó az elmúlt évtizedekben sosem volt a Land Rover. Aki viszont kifizeti egy új terepjáró árát, annak vannak elvárásai. Például hogy ne feltétlen akarja minden be- és kiszállásnál vérét venni az autó kiálló lemezvégekkel, meg hogy ne legyen minden aszfalton megtett kilométer nettó küzdés. Illetve a mai forgalomban az sem árt, ha tud egy autó biztonsággal haladni 100 km/h felett is.

Szóval simán érthető és követhető a logika amögött, hogy az új Defendert a meglévő, más típusokban már alkalmazott alumínium önhordó váz megerősített változatára húzták fel, független futóművel és légrugózással. Logikus, hogy a nagyobb Range Roverekből és a Discovery-ből ismert hajtási megoldásokat építették be, és persze, hogy csak biztonsági- és vezető segítő rendszerek garmadájával kaphatott európai típusengedélyt. Az eredmény azonban így nagyon más lett, mint amit a Defender név mögött megszokhattunk, úgyhogy fogtunk egy nem is túlságosan felextrázott, dízel 110-est, és nekivágtunk a homokos pusztának, hogy kiderüljön végre, mit kaptunk romantika helyett.

Ha még olvasnál a Defenderről, korábban Csikós Zsolti írt részletesen egy ennél gazdagabban felszerelt, izmos benzines változatról, azt erre találod

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.