Karotta nyilatkoztatott ki egyszer a Mazdáról az egyik Égéstérben, a monológ pont pászol ide felütésnek: … emlékszem, ahogy röhögtünk a sajtóközleményen, lényegében az volt benne, nyilván más szavakkal, hogy eddig középszar autókat csináltunk, dizájn nélkül, és ennek _most_ van vége, és mostantól rohadt menő autókat fogunk csinálni, amik műszakilag nagyon jók lesznek, kevesebbet fognak fogyasztani, hatékonyabban fognak működni és erősek lesznek és jó lesz őket vezetni és még jól is fognak kinézni - és így mondtuk, hogy pffff, persze baszki, mer' ez ilyen egyszerű, hogy csak így el kell határozni és utána menni fog. Majd pontosan ez történt.
Nem igazán értettük pár hete, miért kell akkora feneket keríteni két menetrendszerű, közel észrevehetetlen ráncfelvarrásnak, meg egy átemblémázott Toyotának, hogy egészen Barcelona-alsóig kelljen röptetni a halom újságírót. Érzésre viszont a megújult Mazda 2, a CX-5 és az új Mazda 2 Hybrid csak ürügy volt, a sajtóút sokkal inkább a márka jövőjének szólt, amit viszont már nyugodtan lehet katalán vörösbor mellett tálalni. A projekt akkora, hogy dukál is. Egy ilyen átállás a hagyományos márkák esetében is nagyot szól, mert mindenkinek látványosan jó pofát kell vágni az új, elektromos időszámításhoz, ám a Mazda eddig csak módjával dugdosta a lábujját az elektrolitokba. Igen, elég korán bedobták a cápák közé a full elektromos MX-30-at - meg is kapta a magáét, pedig megvan a maga hálás és tehetős célközönsége - , de nem egy igazi tömegtermék, ami elvinné a hátán a márkát. Legfeljebb pajzson, CO2-zsetonokkal a szemén.
Ehelyett homlokegyenest a trendek ellenében fejlesztenek. Nem egyértelmű, hogy ez egyszerű konokság, kiismerhetetlen póker taktika, hogy all-int mondanak a belső égésre, ha már egyszer annyi pénzt locsoltak el a Skyactiv-X-re, vagy simán csak az van, hogy ennyire tökösek Hirosimában. Ha bejön, akkor a Mazda az otthonkájának buggyába gyűjti majd a levegőben hagyott, villanyautó-szkeptikus kuncsaftok millióit, mint öreganyám a hullóalmát, mert mindenki az orrát befogva menekült el hirtelen az ósdi technikától. Az biztos, hogy lesz még igény a megrögzött autós lelkét csiklandozó hagyományokra: nagy lökettérfogatú benzinest és hátsókerék-hajtásra képes, univerzális platformot fejlesztenek, de hogy még meredekebb legyen a történet, sorhatos dízelen is dolgoznak. Most. 2022-ben. Dízelen. A stratégia árnyalása előtt viszont még elküldtek bennünket autót tesztelni.
Már a reptéren kettesével bevágtak a felsorakozott autókba. Draskovics Andrissal kerültem össze, együtt szörnyedtünk el, amikor eszméltünk, hogy egy selymes benzines helyett a 2,2-es dízelt kaptuk, na de nem baj, a hotelig jó lesz. Nem lett olyan jó. Nem az autó hibája, hogy nem sikerült megkedvelni: a mazdások csodálatos útvonalat terveztek be nekünk a navigáción, az éles rajzolatú, szélesvásznú térkép egyenest a tengerpart mellett felgyűrt hegységbe vezetett. Távolról a Montserrat rücskös éle is belefűrészelt az égbe, mediterrán meleget sugárzott a vörös homokkő, de a hibátlan szerpentin egyszerűen nem egy gázolajos automata SUV közege. Még akkor sem, ha kategóriájában sportosnak van mondva. Nem imbolyog, nem dől le az útról, mint egy elfűrészelt feketefenyő, ellenben tart az úton, stabilan, tántoríthatatlanul.
Andris merő kötelességtudatból néhányszor rá is lépett a pedálra, a kormány mögötti fülekkel visszaváltott kanyar előtt, ahogy illik, aztán gyorsan egyetértettünk abban, hogy ilyet nem kell többször csinálni. Fordulaton evőeszközökkel megpakolt centrifuga a CX-5, esetleg csörgő csontú exoskeleton, de ezt nyilván nem kell neki felhánytorgatni, rendeltetésszerű használat mellett az automata bőven az atrocitások előtt elvált. Messze utazni, autópályázni kifogástalan, hozza a sokszor dicsért csendet is, ami a facelift után állítólag még síribb odabent.
Ebéd után autócsere, de a leggusztább kézi váltósakat már lenyúlták a külföldiek, így nekem maradt a 2,5 literes, 194 lóerős, elsőkerekes, automata benzines (Magyarországon nem is kapható manuálissal, csak a gyengébbik G165-ösök és a CD150-es dízel). A 90 százalék úgyis automatával veszi. Az erősebb Skyactiv-G motor sem volt egy élére vasalt karakter, inkább hozta egy karácsonyi puncstól spicces irodista saját józanságáért vívott tompa küzdelmét, de itt megszavazom a Mazdának a bizalmat: másnap egy ugyanilyen CX-5-tel vittek vissza bennünket a reptérre, abban semmi bántó vibrációt nem lehetett érezni, elképzelhető, hogy pont kifogtam egy hülye újságírók által szétrúgott darabot. 9,5 literre jött ki végül a fogyasztás, ami manapság elég húzós, pláne egy 1650 kilós autótól, de normál körülmények között a 7,6-os WLTP-adat se lenne elérhetetlen.
A ráncfelvarrás mondjuk véleményes. A sajtóanyag és az azt felolvasó hölgy szerint az immár dupla L-alakú nappali menetfény a robosztusságot és a prémium érzést hivatott tükrözni, szerintem meg teljesen elhibázott megoldás, ócska felvarró egy turkálós, hibátlan farmeren. Jó, én bevallottan érzékeny vagyok a harmóniára, de még csak nem is egyedi: a BMW-től elkezdve a Škodán át mindenki ezzel a négy fényficakkal intézi el a lámpákat, mintha nem lenne más motívum a világon. Az eredeti —O— telitalálat volt, igazából csak elrontani lehetett. Kívül egyébként minden más maradt is a régi, leszámítva a hűtőrács textúráját és a felszereltségtől függő kicsi piros/zöld mintázatot. Diszkrét és ízléses, ami ennél több, az már Mazdához méltatlan hivalkodás volna.
Megmaradt a sötét és elegáns beltér is, a legnagyobb újdonság igazából a friss, szélesvásznú (8:3) 10,25 colos képernyő és a mögöttes szoftver, szerencsére nem dadog, mint holmi Fordok. Apple CarPlay és Android Auto természetesen pipa, vezeték nélküli telefontöltő a váltó előtt szintén pipa. Nehéz eldönteni, hogy tudatos döntés vagy egyszerű spórolás eredménye, de ugyanúgy a Mazda-féle iDrive-tárcsával lehet irányítani az infotainmentet, mint az elődmodellben, érintőkijelző tehát nincs. Hm.
A felület felépítése és kezelése viszont még mindig magától értetődő, egyedül a térkép kezelésénél hiányzik, hogy a kijelzőn lehessen ujjal maszatolni. A sofőr előtti óracsoport is új, a háttér teljesen digitális, bár a fizikai mutatók miatt fél lábbal még ott a múltban, inkább hagyománytisztelet, mint fillérbaszás. Túlzásba nem estek a személyre szabhatósággal, de pont elég az, amit nyújt. Ezen kívül nagyjából minden változatlan (ja nem, most már nincs CD-lejátszó a középső szellőző rostélyok felett, a középkonzol pedig kapott egy Mi-Drive módválasztót), de ez egy teljesen pozitív kijelentés, az alap eddig is remek volt, most csak utána sóztak egy kicsit.
Mivel a Biri néne is SUV-t akar, a Mazda pedig csinos és értékálló dolgokat tesz az asztalra, nyilván a CX-5 az egyik húzómodell, majdnem minden ötödik eladott Mazda ilyen. A fapad ötezer forint híján 10 milliótól kezdődik, a teteje pedig 15 millió környékén áll meg, amivel tökéletesen hozza a távol-keleti konkurensek szintjét, igaz, a Honda CR-V, a Toyota RAV4, a Hyundai Tucson és a Kia Sportage is kínál ennyiért hibridet. Három plusz felszereltséggel bővült a paletta, közülük a Homura Plus a sportos (körben fényes fekete betétek), a Takumi Plus az elegáns (telibefényezett az összes karosszéria elem) és a Newground, ami a legdögösebb a három közül, neonzöld betétjeivel és varrásaival megszólítja a félmilliós biciklikkel kirakatsportoló szülőket. Utóbbinál alapfelszereltség a megfordítható csomagtérpadló, ami az egyik felén sár és vízálló, egyébként figyelmes ötlet, 522 liternyi sáros csizmához és koszos kutyához lesz igazán ideális. Az ülések síkba dőlnek, amit már a csomagtér pereme sem tör meg, a raktér befogadóképessége így 1638 literre nő.
Az út velejét igazán a modellstratégiáról szóló rész adta. Manapság a befektetők az ellenkezőjét szeretik hallani, de a Mazda határozottan kijelentette, hogy még egy jó darabig nem lesz tisztán elektromos márka. Ám ez nem jelenti azt, hogy az emissziós szigor miatt az európai piacon rövid időn belül sátrat bontanának. Épp ellenkezőleg, míg globálisan valamelyest csökkentek az eladásaik, a kifinomult, európai ízléshez passzoló kínálat miatt sikerült növelniük a piaci részesedésüket a kontinensen. A kvótáknak persze nekik is muszáj megfelelni, ehhez tesz hozzá az MX-30 és a Toyotától domesztikált hibrid Yaris is, de a 2025-ig terjedő időszakban bemutatkozó modellek is a kibocsátás figyelembevételével készülnek majd. Ez Európában előbb két sima hibridet és három plug-int, az évtized közepén pedig két teljesen elektromos típust jelent. Rácsesztünk, ennyi jut nekünk a globálisan öt-öt sima és plugin, illetve három tisztán elektromos Mazdából.
A kvótarendszerek visszássága és a Mazda prémium szegmens felé való elmozdulása ezen a ponton esik egybe, mivel a felsorolt modellek többsége a felsőbb szegmensekbe érkezik majd, tehát számolhatunk a közvetlenül BMW-k és egyebek ellen indított nagy Mazdák érkezésével, a CX-60-at Gajdán Miki kolléga mutatja be jövő héten, a következő még nagyobb SUV pedig várhatóan a CX-80 nevet kapja. Aki követi a híreket, nem lepődik meg ezen: a fejlesztés alatt álló Skyactiv Többfunkciós Méretezhető Architektúra bármilyen motort be tud majd fogadni, lesz lágy hibrid sorhatos benzinesből és sorhatos dízelből - utóbbi a tervek szerint a mostani 2,2-eshez képest 30 százalékkal kevesebb széndioxidot termel majd - , és egy négyhengeresből plug-in. Alulról fogja kiegészíteni ezt a kisebbik platform, amelyen a legnagyobb újdonság talán a wankeles (!) hatótávnövelős MX-30 lesz. Nagy szó, hogy a benzinmotor menet közben is képes lesz majd tölteni az akkut, már abban az értelemben, hogy több áramot termel majd, mint amennyit az autó elfogyaszt. Az ötven literes tankkal 700 kilométeres hatótávot jósolnak.
Könnyű volt ezen végigszaladni, de az egyáltalán nem látszik, hogy hány száz milliárd jen foglaltatik benne a fenti két rövid bekezdésben. Könyveljük el, hogy rengeteg. Ez óriási vállalás, de ahhoz, hogy megtérüljön, ismét kell csinálni egy olyat, amit fent Karottától idéztem: el kell határozni, hogy jó lesz, és akkor jó lesz. Egy biztos, a márka kis kupéja, az MX-5 volt, van, lesz, és jó darabig nem is fogják elrontani holmi akkumulátorokkal.
