Teszt: Peugeot 308 1.2 PureTech Allure

Hihetnénk, hogy már nem érdemes foglalkozni a hagyományos ötajtós műfajával, hiszen mindenki egy kéttonnás, konnektorról tölthető szabadidő-autóval akar járni, amiben sokszor nincs több hely, zajosabb és kellemetlenebbül fut, de legalább divatja van, mint egy Michael Kors táskának. A Peugeot 308-assal viszont azt a célt tűzték ki a franciák, hogy kiütik a ringből a Volkswagen Golfot. Tehát azt a kompaktot, aminek minden generációja az évekkel kultautóvá érik, és többen gondolkodás nélkül megveszik a következőt belőle. Abban valóban van valami, hogy a hetedik generációt annyira nehéz überelni, hogy maga a Volkswagen is elengedte.

Elég volt egy pillantás a 308-as Peugeotra, és már le is vagyok nyűgözve. Nem csak vadítóan kék metál színe miatt ragyog ki az unalom szürke tengeréből, mert ez a forma még feketében is nagyon ütős. Remek arányai vannak az előre nyújtózó orral és a vaskos hátsó tetőoszloppal, de az olyan részletek adják meg az ízét, mint a sárvédők domborítása a kerekek felett vagy a vészjósló szemfogként függőlegesen leszúró menetfény. Határozottan néznek rajta a LED-es fényszórók és az izgalmas mintázatú hűtőmaszk, büszke oroszlános pajzzsal a közepén. A vékonyka hátsó lámpák szinte beleolvadnak a vonalakba, mégis feltűnően míves elemek, az ilyenek miatt a 308-asra a sokadik napon is kellemes élmény ránézni. Mindig van min gyönyörködni körülötte, ezért mindenképpen a kompaktok szépségversenyének győztese.

Egyszerűen betalált a dizájn, ilyen megjelenéssel simán félre lehet söpörni az egyre alaptalanabb előítéleteket. Ha belegondolok, nagyon kevés márka húzza annyira szépen a ceruzát mostanában, mint a Peugeot, ahol a 208-astól az 508-asig minden végtelenül jó ízléssel van megrajzolva. Már tényleg csak egy hátsókerekes kupé kéne (Peugeot 504), és megvennének kilóra.

Utastere tökéletesen hozza a modern autózás minden elemét, így van benne sok USB csatlakozó, hogy az okostelefonokat legyen miről etetni, minden funkció a központi kijelzőn keresztül érhető el, és az óracsoportot is egy halom - szabadon konfigurálható - pixel helyettesíti. Annyira letisztult és modern a 308-as beltere, hogy szinte idegenül mutat benne a múltból átmentett kézi váltó karja. Alapvetően a Peugeot-ban is fentebb találhatóak a puhább, alul pedig a taperolást kevésbé kívánó műanyagok, de mindnek klassz textúrája van és messze sokkal jobb élmény ebben ülni, mint a szomorú belterű Focusban vagy a pittyegő Ceedben.

Klassz az érintőkijelző alá pakolt sornyi digitális gyorsgomb, de a valódi gombokat még mindig jobban kedvelem. Alatta viszont ott vannak a szédítően menő, futurisztikus zongorabillentyűk, az elakadásjelzőnél pirossal kiemelve. A felső ívbe épített szellőzők és a műszerfal szövetbetétje is feldobja a kabint, ami a monokróm színvilága ellenére tud üde tér lenni. Első ülései egyszerre komfortosak és határozott tartásúak, a hátsó padon is kényelmes üldögélni. 5,5 centiméterrel nőtt a tengelytáv az előző generációhoz képest, ami jót tett a hátsó helykínálatnak, el is lehet benne férni rendesen, de aki valóban használná a második sort, annak inkább a kombi ajánlott.

Kicsit túlkapásnak érzem, hogy az ülésfűtés bekapcsolásához a menüben kell turkálni a furcsa menüpontok és véleményes fordítások között, továbbá a fordulatszámmérő akadása is érdekes jelenség volt. A digitális élmény nem a Peugeot erőssége, de szépnek és okosnak lenni az életben is ritkán jön össze.

Mobiltelefonnak külön helye van a váltókar előtt, de pohártartó és más hasznos tárolók is vannak a fedélzeten. 412 literes az ötajtós csomagtere (több mint 600 liter a kombié) és ezeknek a litereknek egy része (28 liter) a padló alatt található, így inkább a mikroszálas törlőkendőtől a láthatósági mellényig tartó kacatoknak lesz ott helye.

Műszaki alapjai nagyrészt változatlanok, de a temérdek új elemet tartalmazó EMP2-es padlólemezre épülő 308-asból a benzines és dízel változatokon túl plug-in hibridet és később teljesen elektromos hajtásút is lehet majd választani. A 130 lóerős teljesítményű 1,2 literes, háromhengeres turbómotorral és a 6 sebességes kézi váltóval nehéz bárkit elkápráztatni, de a 308-as már ezzel is végtelenül kellemes gép.

Alacsony fordulaton a 230 Nm nyomaték könnyedén viszi a kevesebb mint 1,3 tonnás 308-at, ami bőven kiszolgálja a mindennapokra elég dinamizmust. Amolyan tisztességes polgári autó képét festi róla a 9,6 másodperces gyorsulás és a 210 km/órás végsebesség is. Autópályára nem csak a fogyasztása, hanem a karaktere miatt is inkább a dízelt vinném, mert a háromhengeres motort itt már rendesen forgatni kell, hogy kipréselje magából a tempóról előzéshez szükséges rugalmasságot. Éppen egy kicsit műanyagos lecsengésű, de pontos a 6 sebességes kézi, forgatni azonban nem igazán kell a turbómotort, mert csak a darálós hang lesz erősebb. Fogyasztása a sietség és az idegesség mértékétől függően 6 liter feletti vagy 9 liter alatti érték, ami elég korrekt.

Futóművében semmi különös nincsen, mert elöl a szokásos MacPherson, hátul pedig csatolt lengőkaros, viszont a hangolásában ott a mágia. A 308 kifejezetten megnyugtató autó, amivel ugyan jó érzés kanyarogni, de inkább a mindennapi kényelem meghatározó benne. Amikor Vác felé tartottam, váratlanul az úttestre ugrott egy nagyon hitványul töredezett szakasz, vasúti sínekkel súlyosbítva. Már kezdtem magam összehúzni, hogy felkészüljek a méltatlankodó zörejekre, de a Peugeot mintha krémes vanília pudingon siklana, egyszerűen átsuhant felette. Nem mindenki találja meg a helyét a kis kormány és a magasra emelt óracsoport előtt (i-Cockpit), én viszont kedvelem, de a szögletes karima tényleg nem mindig szerencsés, hiszen a körrel ellentétben mindig máshová esik a fogása, ha forog.

Fapados változatban, 110 lóerős háromhengeres motorral a Peugeot 308-as 8,83 millió forintról indul, az Allure felszereltségű tesztautó 10,5 millió forintért már minden hasznos opciót tartalmaz, az összerakottság remek minőségi élménye pedig mindben benne van. Sportosabban kanyarodó, okosabb fedélzeti rendszerű és tágasabb kompakt is van a Peugeot 308-nál, de gusztább és szerethetőbb aligha. Úgy tűnik, vannak még tettek az ígéretek mögött.