Teszt: Toyota Yaris Cross 1.5 Hybrid 4X2 Premiere JBL

Végtelenül bosszantó az első pár napban a Toyota hibridje, amit a sokadik után is mindig meg kell szoknom, mert a gázpedál lenyomásra fájdalmasan bégető motorhanggal aláfestett nyúlós gyorsulási élmény olyan, mintha rosszul szinkronizálták volna a képet és a hangot. Azt viszont nem lehet elvenni tőle, hogy kevés hibrid működik annyira takarékosan és gondtalanul, mint a japánok rendszere, nem véletlenül használja más is előszeretettel. Ha annyit tenne a bolygóért ez a kicsi és étvágytalan Yaris Cross, mint egy sokszáz lóerős, konnektorról tölthető hibrid szabadidő-autó, akkor kiérdemelné a zöldrendszámos plecsnit is. Ennél jobban talán semmi nem mutatja, hogy mennyire komikus ez az egész.

Ahogyan eltűnnek a kombik és a kupék, úgy a hagyományos kisautók körül is fogy a levegő, a helyüket pedig a kis szabadidő-autók veszik át, amiből mostanra rengeteg van. A Toyota a későn érkező Yaris Crossszal több körből is kimaradt, de elég csak szétnézni az utakon, és máris világos, hogy az emeletes kisautó nagyobb sláger, mint a Coco Jamboo valaha volt. Okosan csináltak neki helyet azzal, hogy a Yaris több mint egy arasszal kisebb, így a Cross valóban tágasabb autónak érződik, ugyanakkor a hátsó pad még így is szűkös, és a vaskos hátsó tetőoszlop miatt csak egy kicsivel jobb a kilátás, mint a C-HR sötét veremében. Alapvetően kétszemélyes autó ez, hiszen a tengelytávja azonos a földszintes Yarisszal, így ebben is inkább gyereket szállítani alkalmas a hátsó sor.

Utastere egyértelműen a kisautós vonalat követi, tehát mindenfelé kemény műanyagokkal öntötték körbe az utasokat, éppen annyi kárpittal, amennyi feltétlenül szükséges a jobb hangulathoz. Az ajtópanelek érdekesen néznek ki, de a karcolódó plasztik mélyére bújtatott kilincsnél láttam már kényelmesebb és méltóságteljesebben öregedő megoldásokat is. Ugyanígy rémes a 397 literes csomagtér két szintben rögzíthető padlója, mely annyira hitvány, hogy már most töredezett és rongyosra használtnak néz ki.

Kényelmes első ülései vannak, középen könyöklővel, a velem szemben lévő műszerfal pedig jól használható, semmi meglepő nincs rajta. Az ajtóhoz közel sorakoznak a kormányfűtés, fényszórómagasság állítás és elektromosan nyíló csomagtérajtó kapcsolói, a kormány mögött pedig a középen digitális kijelzős óracsoport, a váltó fölé pedig vezeték nélküli telefontöltő, klímapanel és egy végtelenül egyszerű érintőképernyő magasodik. Menüjének nincsenek bejárhatatlan mélységei, összességében nem sok funkciót ad a rádiót és a navigáláson kívül, de az Apple CarPlay mellé még ez is kicsit felesleges. JBL logó van a hangszórókon és ez egész ígéretesnek tűnik elsőre, mert a fejhallgatómat is szeretem tőlük, pedig távolról sem egy audiofil gondos precízségével választottam. A Yaris Crossban viszont csak egy kacat, amitől egy jobb okostelefon önmagában élőbb hangzást csinál, szóval nem húznék ki ezért 300 ezer forintot a pénztárcámból.

6,65 millió forinttól indul a legolcsóbb Yaris, ami kézi váltós, az első kerekeit hajtja egy bő 120 lóerős benzinmotor, a hibrid hajtás ehhez képest 1,2 millió forinttal kerül többe. Az arany színű, fekete tetős tesztautó már 10,1 millió forinttól indul Premiere Edition felszereltséggel, melyben aligha van hiányzó tétel. LED-es fényszórók világítanak az éjszakában, csinos felniken gurul és fűthetők az ülései. Ennél már csak a hátsó kerekeit villanymotorral hajtó változat tud érdemben többet, ha valakinek a napi rutin része a hegymenet.

Ellentétben az összkerekes változattal, az elsőkerék-hajtású Yaris Cross hátsó futóműve csatolt lengőkaros, és hozza a klasszikus szabadidő-autós problémát, tehát sprőden fut, ugyanakkor kanyarodáskor billen. 18 colos felnikre húzott 215 széles gumijai helyett inkább egy ballonosabb összeállítást kóstolnék meg belőle a mindennapokra. Sokan képesek ezt már egész szépen csinálni, a Suzuki Vitara és a Ford Puma is harmonikusabb mozgású autó.

Szóval a gázpedál lenyomása után megjön a jellegzetes nyúlós gyorsulás (0-100 szűk 12 másodperc alatt), csak itt a kettes Priusszal ellentétben nem négyhengeres aláfestéssel, hanem három dugattyú hangjával. A 116 lóerős rendszerteljesítmény bőven elegendő egy ilyen kis buciba, ha nem az autópálya a fő közlekedési vonal, mert ott szélzajos és lomhán gyorsító autó. Ingázáshoz, városba viszont kevés takarékosabb és praktikusabb autót tudnék elképzelni a kis alapterületű, de élhető belteret tartalmazó Yaris Crossnál. A legsúlyosabb fogyasztásom is épp csak 5-össel kezdődött vele.

Aranyosan néz ki (nem csak a színe miatt), mert olyan kedvesen vegyíti a szögletesebb RAV4-es és a csinosabb Yaris elemeit, amiből a végén ilyen tagadhatatlanul japános beütésű játékterepjáró kinézetű autócska lesz.  Jól áll neki a lefelé szélesedő hűtőmaszk és a körbeműanyagozottság kalandvágya és a feketeségben széltében terjeszkedő hátsó lámpák is jót tesznek az arányainak.

Minden apró hibájával együtt kedveltem a Toyota Yaris Crosst, mert a döngő ajtócsukódás és az érezhető spórolás mellett azért a működés általános jósága és a kis fogyasztás tud örömöt okozni. Aztán vesztére az utolsó napon beültem a Honda HR-V-be, ami szintén hibrid, szintén kisautóból nőtt terepjárónak látszó holmi, csak hasonló fogyasztás mellett dinamikusabb, csendesebb, tágasabb és egy egész más színvonalat nyújt az utasoknak. Mindezt hasonló pénzért, tisztességesen megcsinálva, minőségi élményében mérföldekkel a Toyota Yaris Cross előtt.