A Toyota nem panaszkodhat: a 2016-ban bemutatott C-HR ugyan műszakilag semmi különöset nem hozott, mégis felismerhető, stílusos, sikeres, és egy olyan rajongói tábort épített maga köré, amire nagyon kevés új átlagautó képes. Azt képzeljétek el, hogy az új Toyota C-HR hazai bemutatójára meghívták a magyar C-HR klubot, ahol 210 ember nézte meg az új kocsit, és 137 darab C-HR-rel parkolták tele a budaörsi telephelyet: ennél szerintem kevés jobb visszajelzés érhet egy autógyártót.
Mi viszont nem Budaörsön, hanem Ibizán próbálhattuk ki elsők közt a teljesen új, második generációs C-HR-t, látogatásunk viszont tényleg annyira villám volt, hogy még egy koronaőrt vagy egy vitrint sem tudtunk megnézni, és bejárni is csak az egyébként nem túl nagy, 575 km² észak-keleti csücskét tudtuk az autókkal.
Merész külső, sok új funkció
Az új C-HR formáját lassan egy éve ismerjük, de élőben még meglepőbb, mennyire eredetiben megtartották a koncepcióautós jelleget, kezdve a nagyon bátor lámpaformával, a karosszériába simuló, motorosan kiemelkedő kilincsekkel, vagy épp a hátsó ajtó kialakításával, és vannak rajta olyan megoldások is, amik ugyan nem drágák, de nagyon ötletesek, ilyen például a hátsó, egybefüggő lámpatestbe épített Toyota C-HR felirat – hiszen büszkék a termékre. A méretek gyakorlatilag nem változtak: ugyanúgy megmaradt a 4,36 méteres hossz és a 2,64 méteres tengelytáv, szemre valamennyivel rövidebbnek tűnnek az új generáció túlnyúlásai, de ez csak optikai csalódás, cserébe picit szélesebb (1,83 méter) és alacsonyabb (1,53 méter) lett.
Technikailag sokoldalúbb lett a C-HR, mint volt. Az alap 1,8-as, elsőkerekes, 140 lóerős hibridtől a 2 literes összkerekesen át a 223 lóerős plug-in hibridig mindenféle hajtáslánc lesz benne, viszont az árak is emelkedtek: 12,3 millió lett az alapváltozat ára, egy közepesen felszerelt 1,8-as már 14 millióba kerül, a nagyobb motor felára 730 ezer forint, a hátsó villanymotorból eredő összkerékhajtásé további 760 ezer, a PHEV hajtáslánc pedig ezekhez képest is 2,6 millió, és ha még feldobod egy kis GR Sport-csomaggal, akkor a maximális felszereltséggel 20 millió forint fölé kúszik az ára. Durva számok röpködnek mostanában az új autók piacán, és a Toyota soha nem volt egy híresen olcsó márka.
A C-HR általános üzenetében benne van egyfajta modernség, ennek megfelelően az autó fedélzeti rendszerén is frissítettek egyet. A jobban felszerelt modellekben 12,3 hüvelykes érintőkijelző van középen, gyorsabb lett a korábbiaknál – így abszolút értékben már átlagosnak is hívhatjuk a sebességét, kivéve a GPS-rendszert, ami továbbra is némi késéssel követi le a mozgásunkat –, vezeték nélküli az Apple CarPlay és az Android Auto is, amiért nagy piros pont jár, és elvileg vezeték nélküli OTA frissítésekből sem lesz hiány.
A beltérben ezeken kívül is több újdonság van: kicsit megkésve ugyan, de ez az első olyan Toyota modell, amibe színes belső hangulatvilágítást tettek: RGB-palettán 64-féle árnyalatból választhatod a kedvenced, de ami jópofa, hogy automatikusan, az adott napszakhoz állított harsány, később csak lágyan derengő, esti vezetéshez passzoló árnyalatot tud adni a kocsi.
Eggyel érdekesebb a kamerás belső tükör, ami elsőre kissé furcsa, viszont nagyon jól paraméterezhető a látómezője, én abszolút meg tudnám szokni, és ha kikapcsolja az ember, akkor ugyanúgy egy sima tükör, mint eddig volt, szóval problémát biztosan nem okoz majd, de én mindenképpen adnék neki egy esélyt. Majdnem annyira tetszett a HUD, mint a fotón látható Renault 4-es: egyrészt pont jó a fényereje, másrészt éles a képe, harmadrészt egyáltalán nem látszik menet közben, hogy hova és mire vetíti a képet. Elvileg jön a digitális, mobilos kulcs is, de azt csak egy 2024-es frissítéssel ígéri a gyártó.
Fenntarthatóság mindenek felett
A 2040-re teljes karbonsemlegességet ígérő Toyota természetesen a C-HR-nél is hangsúlyozza a fenntarthatóságot, az új generáció a korábbinál kétszer t9bb újrahasznosított műanyagot tartalmaz, és ami jó, hogy az első beülésre ennek ellenére sem tűnik semennyivel hitványabbnak az új: persze, nincs prémiumautós ajtócsukódás, és a kopogtatós hobbiharkályok sem fognak elégedetten bólogatni, viszont abszolút a vállalhatósági határokon innen van a beltér minőségérzete.
A szövetkárpitok részben újrahasznosított PET-palackokból készülnek, a „bőrkárpitok” természetesen állatmentesek, a műanyagok festés nélkül kerülnek be az autóba, és ugyanez igaz a lökhárítókra is, amik szintén anyagukban színezettek, az autó hagyományosan fényezett részei pedig vízbázisú festékkel készülnek. A sötétített panorámatetőhöz nincs hagyományos árnyékoló, és folyadékkristályos megoldás sincs benne, cserébe nem vesz el helyet a fejtértől.
Milyen vezetni?
Az 1,8-as alapváltozat abszolút hozza a régi Toyota-hibrid hagyományokat, a jobb oldali pedáltól rövid távon csak némi hangerőváltozást várhatsz, finoman szólva sem lesz az autópályák királya 140 lóerővel viszont amikor kiengedi magas fordulatra a CVT, egy országúti 90-es tempóról még könnyedén meg lehet indítani egy előzést, a napi használatban meg lehet kéjelegni az alacsony fogyasztáson, papíron, WLTP szerint 5 alattiak az értékek, de persze a tesztút során mindenki nyomta neki a kanyargós szerpentinen és a gyér forgalmú főutakon, úgyhogy gyakorlatilag fogyasztási adatokat egyelőre nem tudunk.
A 2 literes összkerekes már rendesen megy, határozottan vesz lendületet, amikor az ember meglátja a lyukat az előzéshez, tempós főútra kanyarodásnál tisztességesen tapad, nincsenek durva hajtási befolyások a kormányán, agilis, kezes, persze a kormányon nagyon kevés a visszajelzés, de ez már szinte teljesen általános ma az agyon-villanyszervózott új autóknál. A futómű a fekvőrendőröket közepes magabiztossággal és komforttal veszi, az új, többkamrás lengéscsillapítón kívül biztos segít neki, hogy közel 70 kilót fogyott az előzőhöz képest, és már csak 1420 kilót nyom az alapmotorral: rossz úton nem jártunk vele, Ibizának ezen a részén nem nagyon találtunk olyat.
Siker, pénz, csillogás?
A C-HR baromi fontos modell a Toyotának: 2016 és 2023 között bő 11 ezer darabot adtak el Magyarországon, miközben összesen 800 ezer fölött jár a világ teljes C-HR flottája. Nálunk csak a Suzuki S-Cross fogy jobban a szegmensben, a harmadik hely pedig érdekes módon a Ssangyong Korandóé: nem hittem volna, hogy azt jobban viszik, mint a Qashqai-t, a T-Rocot, vagy a Corolla Crosst.
Az új szériából 125 darabot előfoglaltak eddig, idén, a maradék másfél hónapban még 400 darab sima hibridet és 100 darab PHEV-t szeretnének eladni, 2024-ben elég bátor, 2500-as tervszámmal indulnak. Szerintem az új C-HR jól hozza azt az érzést, amitől a régit szeretni lehetett, abszolút nem rosszabb, sőt, jobb autónak tűnik annál, egyedül a korábbinál magasabb ár lehet az ellensége.
