Ingoványos talaj olyan autót frissíteni, amit szeretnek és örömmel használnak a júzerek. A Captur egy igen népszerű kompakt crossover Európában, a Renault-nak tehát rendesen oda kellett tennie a frissítést, hogy a típus továbbra is vonzó maradjon. Nem alibizték el: más a dizájn, fejlődött a beltér, és sok olyan apróság változott, amihez ideje is volt hozzányúlni. Maradt néhány véleményes részlet, de a Captur egyértelműen jó irányba mozdult. Elég lesz ez 2024-ben?
Momentán a Renault Captur második generációja pörög: az elsőt 2013-ban mutatták be, a jelenlegit pedig 2019-ben. Azóta eltelt öt év, a facelift tehát indokolt, ez idén áprilisban érkezett. Nem kapkodták el a frissítést, de legalább alaposan hozzányúltak még akkor is, ha a Captur eddig se volt kimondottan rossz.
Szigorú arcélek, lágy test
Az autó külsejét, azon belül főleg az elejét találta el a legnagyobb amplitúdójú változtatási szándék: az előző Captur gömbölyded, mára enyhén ódivatúnak tűnő orrából nem maradt semmi. Az autóra rárajzolták a Renault mostani formanyelvébe illeszkedő, szögletesebb, agresszívebb frontot. A szűkebbre húzott fényszórókkal, a szélesebbre, laposabbra tervezett ráccsal és a külön fészekbe rakott menetfények miatt a Captur szélesebbnek, és egy nagyságrenddel komolyabbnak látszik.
A hatalmas kezdeti lendület hamar megfáradt: a Captur oldala és hátulja szinte tökéletesen megegyezik a facelift előttivel. A kötelezőket azért bevetették: változtak a hátsó lámpák, újak a felnik és bevezettek egy rakás új színt. A drasztikusan megváltozott, szögletes front magában király, ugyanakkor mivel semennyire nem mentek utána az autó többi részével, így furcsa az összkép.
Összességében a Captur változatlanul egy normális arányú, kellemes fazonú autó, de a facelifttel se lett olyan bevállalós, mint mondjuk a Nissan Juke, a Peugeot 2008 vagy a Toyota C-HR. Ez nem kritika, a Renault-nál érezhetően a kifinomultabb, visszafogottabb megoldásokban hisznek az utóbbi években a túltolt színpadiasság helyett.
Bent
A beltér látszólag alig változott: a műszerfal, a dekorbetétek, és általában minden elem formája megegyezik a régiével. A formák dacára az anyagok változtak: több az újrahasznosított műanyag. Vidám, hogy az összeszerelés minősége és az anyagminőség továbbra is príma, erre az utóbbi években nagyon figyelnek a Renault-nál. Összeszerelési szempontból Captur az elődjéhez képest is javult, masszívabbnak érződik. A kormány maradt a régi, ami úgy sem tűnik modernnek, hogy felnyalták rá az új emblémát.
Újdonság még, hogy már minden verzió megkapja a nagy, állított tabletet, amin már a Google-alapú rendszer fut. Utóbbit ismerjük más Renault-kból – például ilyen rendszer fut az új Espace-on és a Mégane E-Tech-en is –, változatlanul gördülékenyen működik és jól is néz ki. Sokkal magasabb kategóriás autókban is láttunk már jóval rosszabb fedélzeti rendszereket.
Mivel a frissített változat is ugyanarra a CMF-B platformara épül, mint az előd, nem meglepő, hogy a méretek csak minimálisan változtak. A faceliftes Captur 4,24 méter hosszú, amihez 2,64 méteres tengelytáv tartozik. Ennek megfelelően a helykínálat tökéletesen megegyezik az elődével: alap, hogy elöl nincs baj, kedvére terpeszkedhet a sofőr és az utas is. Bár a Captur picinek tűnik, hátul is határozottan tágas, ami a váratlanul hosszú tengelytáv miatt adja ki így.
Praktikus, hogy ha nem kell akkora lábtér hátul – például gyerekkülésben utaznak gyerekek –, de nem ártana a plusz csomagtér, akkor előrébb lehet tolni a hátsó üléssort. A csomagtér maximális mérete 616 liter, felnőtteknek is értelmezhető beállítás mellett pedig 422 liter. Mindez a full hibridre nem vonatkozik, ott 480 liter a max, 326 liter a felnőtteknek is kibírható. Az ülések lehajtásával a hibrid csomagtere 1458 literesre növelhető, a többi változaté 1596 literesre.
Tűzerő, atlétika
Szomorúság, de a madridi bemutatóra csak a full hibridet, vagyis az E-Tech-et hozták, más motorváltozatot nem tudtunk kipróbálni. Ez egy nagyon érdekes rendszer különben, amit a Renault már bő négy éve használ, Csikós még írt is róla egy kifejtőset, amikor bemutatták. Bonyolultnak hangzó, de valójában roppant egyszerű hibrid, amiben van külön négy sebesség a benzinmotornak, illetve kettő az elektromosnak, kuplung pedig egyáltalán nincs. Van benne egy 94 lóerős, egyhatos benzines szívómotor, egy 49 lóerős és egy 24 lóerős villanymotor. A maximális rendszerteljesítmény 145 lóerő, a csúcsnyomaték 250 Nm.
A fogyasztást 4,7 és 4,9 liter közé ígérik, amit a rövid tapasztalat alapján még a közismerten nehéz lábam ellenére is elég ügyesen megközelített. A számok alapján a menés egész ígéretesnek tűnt, de a valóságban inkább csak átlagos: főúton még dinamikusan lehet vele előzni, de 100 km/h fölött már lomhább mint vártam. Átlagos felhasználásra bőven elég ez a kraft is, csak hát csalókák a számok. A hibrid rendszer ezúttal zökkenőmentesen, szinte teljesen észrevétlenül működött, épp csak pár alkalommal lehetett markánsan érezni, ahogy az alkatrészek összedolgoznak. Mindez azért fontos, mert a korábbi Captur esetén többen panaszkodtak arra, hogy néha kellemetlenül darabos az E-Tech.
A Renault hobbiterepjárók közül az Austral – béna – és az Arkana – tök jó – futóművét ismerem, és a kettő között annyira drámai a különbség, hogy nagyon kíváncsi voltam, hogy mit hoznak ki a Capturből. Bár a faceliftes modell maradt a MacPherson-csatolt lengőkar kombónál, az egész futóművet áthangolták, ami hangzatos sajtóanyag szerint dinamikusabb vezetési élményt tesz lehetővé.
Meglepő, de ez most kivételesen nem bullshit: a Captur ügyesen fordul, magabiztosan mozog az úton, és még a kormányzásába is jutott némi élet. Az összhang ezúttal tökéletes lett: a hosszú úton járó futómű szépen vasalja az úthibákat, kényelmesen átlibben az egyenetlenségeken, mégse ügyetlen a kanyarokban még forszírozott tempó mellett se. Nőttek a felnik, és ahogy az várható volt, nem az újonnan megjelent esprit Alpine-hoz tartzó, látványos 19-es az igaz út, hanem a 17 colos, ami a szerényebb felszereltséghez jár, és jó húsos gumikat húztak rá. Nem tökéletes ez se: néha vannak olyan helyzetek, amiket már nem tud megoldani az egyszerű technika, ilyenkor előfordulnak kényelmetlen döcögések, de nem ez a legjellemzőbb. Az a nagy kérdés, hogy vajon mennyire marad kellemes akkor, ha a híresen csodálatos, magyarországi utakon gurul majd.
Captur kontra mindenki
Elképesztően népszerű méretkategóriáról van szó, így konkurencia is van bőven: ott van például a Volkswagen T-Roc, a Toyota Yaris Cross, a Nissan Juke, a Peugeot 2008, a Ford Puma és még sorolhatnám. Mindenkinek van tehát hasonló méretű és tudású autója, így még úgy sem lesz könnyű dolga a frissített Capturnek, hogy jó pontokon és kimondottan ügyesen nyúltak hozzá.
A Capturhöz alapáron egyliteres, turbós benzines jár, amit TCe 90 néven érdemes keresni, és a nevéhez hűen 90 lóerőt tud. Utóbbi csak manuális, hatsebesség váltóval lesz elérhető, a kombinált fogyasztását 5,8 literesnek mondják. Lesz még 1,3 literes, benzines – kizárólag automatával –, ami az enyhe hibrid rendszerrel összesen 160 lóerőt tud és az ígéret szerint 5,9 litert fogyaszt. A csúcsot a 145 lóerős rendszerteljesítményű full hibrid, vagyis E-Tech jelenti, ezeket vezettük most. Nagy kérdés lesz még az ár: a cikk írásának pillanatában hivatalos, magyarországi árlista még nincs, így nagyon nehéz belőni, hogy hogyan viszonyul a konkurenciához.
Tehát
Meglepett a Renault Captur. A modernebb orr jól áll neki, bár némi energiát még fektethettek volna a hátuljába is, mert így felemás az összkép. A belső dizájnja már kicsit poros, cserébe az anyagok jó minőségűek és az összeszerelés remek, az ülések pompásak és még hely is van. A hibrid lomhábbnak érződik a vártnál, viszont igazából is tud keveset kajálni, könnyebb lábú embereknél akár 5 liter alatt is. A futómű drámaian jobb, mint amit vártam. Ha az árát is jól lövik be, akkor ahogy ez elődei, úgy ez a Captur is sikeres darabnak ígérkezik, bár a konkurenciával nincs könnyű dolga a Renault-nak.
