Folytatódik a kisnagy tendencia: a Peugeot 206-os utóda is átlépte a négyméteres határt. Két dolog lepett meg a bemutatón. Az egyik, hogy szép. A másik, hogy jó.
A gyökér
Az első 200-as Peugeot 1929-ben született. A kor színvonalán nyilván ez is pofás kisautó volt, de mi igazából csak a 205-öst ismerjük. A 204-es is szép volt, de őszintén szólva egyre sem emlékszem, amit élőben láttam volna. 205 GTI-re viszont sokáig vágytam igen intenzíven. A Peugeot történelme egyik legszebb és legjobb kisautóját 1983-tól 1998-ig gyártották, és 5,3 millió ember vágyott rá olyan intenzíven, hogy meg is vegye.
A legjobb és legszebb természetesen a GTI, a Turbo 16 nevű változatról én nem hallottam, hiába nyert rali-vb-t és Dakart. A gyorsuló modellváltási időszakokra jellemző, hogy a 206-os csak feleannyi ideig volt gyártásban, de 1998-tól 2006-ig ebből is eladtak nagyjából ugyanannyit. De a 206-os mindenképpen győzni fog, mert a Peugeot követi az Astra Classic, a Clio Campus vagy a Punto II. példáját, tehát a modellváltás után is gyártásban marad az előd. Például Kínában.
A dizájn a képek alapján a nevetségesség határát súrolta. Mert hogy készül a 207-es? Egy 307-es orrára rárakjuk a 407-es orrát, a hátulját meg kicsit bedöntjük, hogy emlékeztessen az elődmodellre. Be is ugrott a Hindustan Ambassadorból 206-ost barkácsoló indiai srác reklámja , csak furcsa volt, hogy ezt az eljárást nemcsak Bombayben, hanem Poissyban is alkalmazzák.
Aztán leszálltunk Palma de Mallorcán, kimentünk a parkolóba, és egy rakás állatul kinéző autót láttunk. Oké, vonatkoztassunk el a dögös színektől, mint a salamancai narancs, a Lucifer-vörös, vagy későbbi tesztautónk Neysha-kékje, a 16 colos alufelniktől, meg az előkelőbb változatok szép belsejétől. De hiába, akkor is jó marad. Ráadásul a két változat, a Classic és Sport közül még csak nem is a Sport néz ki jobban, pedig az spoileresebb, meg krómkeretes ködlámpái vannak. A Classicban viszont a hűtőrácson kívülre rakták, műanyag króm nélkül, ami egyszerűen jobban fest. Szépek a fényszórók, bár hasonló a formájuk, mint az általam épp ezek miatt rühellt 407-esben vagy a facelift utáni 307-esben, de raktak rá egy markáns élet, talán az menti meg.
Szépen domborodik a motorháztető, de igazából az a titka, hogy rövid, így elég magasan húzódik az éle, ami az autó szélességét hangsúlyozza. A tükröket úgy csinálták meg, mintha lefelé konyulnának, pedig csak egy ravasz fekete betét osztja ketté.
A dizájnnak biztos jót tesz, hogy a hátsó kerék fölött látványosan, amúgy Fiat Bravo stílusban szűkül a karosszéria, ami talán a hátul szorongókat is kárpótolja ideig-óráig. Hogy mire milyen hatással van, nem tudom, de érdekes, hogy mindegyik kerékívet hosszan és határozottan lapították körbe. A hátulja meg talán azért lett komolyabb, mint a 206-osé, mert az egészet lejjebb húzták.
A belseje is szép. Szeretném, ha ez volna a kisautótrend: nem is hasonlítanám a 206-oshoz, inkább a Grande Puntóhoz, amiben az alapváltozat is szép tud lenni. A Clio III. év autója létére se kívül, se belül nem nyújt semmi különlegeset, de szerencsére a 207-es az új Yaris és Punto útját járja, és állítólag a fapados kivitel is ilyen szép lesz.
Fapad mellé persze nem jár a sok különleges extra. Az infraportos CD-játszó, amire tölthetünk MP3-at és telefonszámokat is. Aztán vehetünk bele navigációt, amivel többünknek voltak problémái. Nálunk konkrétan jól szuperált, csak időnként a női hang mellé belépett egy mélyebb női hang, akiről először azt hittük, fojtogatják, később arra jutottunk, hogy nem, csak valamilyen óskandináv nyelven beszél. És sajnos, általában ő mondta, melyik kijáratnál kell elhagyni a körforgalmat. Másokat a navi túl sok gondolkodása zavart, és a homokórát gyűlölték meg egy életre.
