Fejes a kiszáradt kútba

E kiadvány második számának (az újságosoknál 593 forint) egyik vezető témája, hogy Zsófi, Karotta egyik kosaras ismerősnője, 250 ezer forintért sportos, jól használható autót keres magának. Alapvetően forró ferdehátúakat kutattunk a cikkekhez, lett is egy Ford Escort XR3i, meg egy Honda Civic 1.5 GT, de sem Peugeot 205 GTI-t, sem VW Golf GTI-t nem találtunk, vagy ha igen, akkor nem ennyiért. Viszont a Kari szólt, hogy az alfaamore.hu-n figyel egy szép 75-ös, baja annyi, hogy Kőszárhegyen van. Mentünk úgyis a családdal Balatonra, egyik nap átugrottam lefotózni.

Jól nézett ki 200x300 pixelen. Iszonyatos buherációkra készültem. Hosszú kereséssel, a 180-250 ezres sávban magam sem találtam épkézláb autót. Erre itt van, amire vágytam - százötvenért. Mondtam is a tulajnak, hogy csak fotózni jöttem, vezessen ő, mert menten kiveszem alóla az autót. Ne higgyék, hogy volt rá pénzem. Pár hetet rágódtam a dolgon, forgolódtam az ágyban, a Kati már nőt sejtett a háttérben. Nem bírtam ki, ötezresenként kapartam össze a pénzt, de most végül elhoztam. Általában tudok valamennyire alkudni, itt máshogy történt.

Én: Szóval százötvenre tartod.
Eladó: Nem tartom; annyi az ára. Kettőnyolcvanról indultam vele, lejjebb nem megy.
Én: Nem vehetem meg ennyiért. Legyen már százharminc.
Eladó: Nincs alku, ennyi.
(Normálisan ilyenkor adok egy névjegyet, majd otthagyom az eladót, de biztosítom afelől, hogy százhúszat azonnal fizetek, ha felhív. Ez általában bejön. Most, khm, nem ment. Például nem volt nálam névjegy.)
Én: Száznegyven?
Eladó: Ne viccelj már.
Én: Oké. Tudtad előre, hogy elhozom...

Szóval balek voltam, de jól esett. Ez az autó kellett. Nagyon kellett. Mint amikor az ember éjjel felébred, sajog a gyomra az éhségtől, feladja a Schorbinorbit, és a hűtőből felfalja a gyerek szülinapjáról megmaradt hat szelet dobostortát.

A 75-ös volt az utolsó Alfa Romeo-tervezte és készítette Alfa. A cég 75. születésnapján jelent meg 1985-ben. Egyben ez volt az utolsó nagyszériás (jött még az SZ, ami egy rövidített 75-ös, fura kasznival) hátsókerék-hajtásos Alfa. A motor elöl, a váltó és a kuplung hátul, ez az úgynevezett transaxle-elrendezés. Elöl torziós rugókra támaszkodik, hátul De Dion-futóműve van Watts-csatolással, mint a harmincas évek versenyautóinak. A kardán a motor fordulatával pörög a padló alagútjában, a hátsó féktárcsák bent vannak, a váltó mellett, hogy kicsik legyenek a rugózatlan tömegek.

És még ugyanaz a Nord-motor (Alfa-nördöknek) morog, hörög, köpköd és gargarizál benne, mint a régi Giuliámban, ami Dustin Hoffman Duettóját hajtotta a "Diploma előtt" című hollywoodi remekben, vagy mint ami Nino Todaro Giulietta SV-jét a nyolcadik helyre vitte az 1958-as Targa Florión. Ebben itt ráadásul két, bazi nagy Dell'Orto ikerkarburátor virít, ami az elolvadós autóélvezet legkrémesebb finomsága. A hűtőszekrény- és mosógép-kartonok egymáshoz tolásával született karosszéria alatt igazi, harmincas évekbeli versenyautó. Ha csak rágondolok, a szívem belesajdul a gyönyörűségbe. Ehhez képest egy BMW, egy Honda, egyáltalán bármi kőbaltás hadakozás, sorozatgyártott, moszatprimitív hulladék.

Oké, oké, azok képesek hosszan működni, egy Alfa pedig csak ritkán, van ebben igazság. De az Alfa 75 a cég sokak szerint legtartósabb és legkevésbé problémás típusa. Kitüntetett gonddal rakták össze, sokat reszeltek a mechanikáján, még némi korrózióvédelmet is kapott. Az enyimé pedig a pajkosításokkal egyre jobban tetszik. Sokszor csak álldogálok bambán az ablak mellett, és nézem, ahogy parkol. Már nem ronda, hanem egyenesen gyönyörű. Sőt, a rövid lábra, hosszú kézre (nekem egyik sem ilyen) méretezett üléspozíciót is mind kényelmesebbnek érzem, persze ebben segít a négy irányban állítható kormány. A 75-ös ránő az ember lelkére, mint valami spirituális pióca.

És a váltó is egész jó, csak a kettes recseg kicsit. De életem első autója, a szinkrontalan Fiat 500-as óta mindig duplán kuplungolok visszafelé, ezért észre sem veszem. Inkább annak örülök, hogy a gázpedál jó közel esik a fékhez, könnyen lehet egy lábbal nyomni mindkettőt. A saját kardánja tökéletes, de kaptam egy frissen felhardyzott másikat is. Szép a belseje, a futóműve is csak jobb elöl nyikorog. És még a kormányszervó sem ereszti az olajat! Az, ami borítja a motortér bal oldalát, állítólag csak a csőcsatlakozásnál ömlik. Boldogan elhiszem. Mindennek örülök. Még.

Rohadás viszont végképp alig. Hátul, a lámpák alatti sarkon, a vezetőajtó falcánál, a küszöbön, meg a C-oszlopon egy kevés, a tartóelemeken tényleg semmi. És vezetni őrületesen jó. Amikor megy, az orra finoman inog, laposan a föld fölött, mint a szagot fogott vadászkutya. Kanyarban alig dől, gázra csodásan indul a fara. A hang pedig olyan, de olyan... Szerintem mínusz húszban is leeresztett ablakkal fogom használni, ha még működik akkor az ablak. És nem is eszik túl sokat, 11,5-öt mértem (eddig másfél tank ment bele), ennél rosszabbra számítottam.

A csomagtartója óriási (500 literes), az utastere kényelmes, igaz, a központi, összetett ellenőrzőpanelen már semmi nem működik. Pontosabban az olajszintjelző ég, de néha csak villog, miként a hatalmas, piros kontroll-lámpa is. Az óra jó lenne, mert pontos, de mindig feljön helyette valami más, nem működő funkció. Állítólag egyszer 24 volttal próbálták indítani, akkor szállt el a panel. Hát igen, ezek a Bosch elektronikák nem bírnak sokat, bezzeg a Marelli, ugye. Akárhogy is van, az autó esztétikus, alapjában véve jó, egyenesen megy, fékez, húz, nem zörög túlzottan, pályán szépen viszi a tartós 140-et, minden fontos berendezése szépen fungál.

Persze a fotózáskor még benne levő rádiót és a pótféklámpát nem kaptam meg végül az autóval, de legalább jött vele négy téli gumi. Levon az örömből, hogy elöl most is két téli van. Így van egy nyári használatú vegyes garnitúrám, meg egy téli használatú téli garnitúrám, az se utolsó. És örülök, hogy nincs rádió, mert a végén még bekapcsolnám, és akkor nem hallanám rendesen a motort. Pótféklámpa pedig úgyse való egy 1986-os autóra.

Látják, ezért is vettem Alfát. Korábbi, 75-telen állapotomban a fentieket szánalmas magyarázkodásnak tartottam volna, szerelmesen elnézőbb az ember. A Mazdánál biztosan szóvá tettem volna ilyen dolgokat az eladónak, ha meg Toyota Corollát vettem volna, most egyenesen felgyújtanám, mint Karotta a Corvette-et . Ezt meg... Csak jobban szeretem a hibái miatt.