Egy némettelen német

Nyitott tetővel 110 körül jön el az a pont, ahonnan már nem egyértelműen jó érzés kabriózni, de igazából még 180-nál sem elviselhetetlen a helyzet, és ha kicsit emelt hangon is, de lehet beszélgetni. A kupé 130-nál válik egy kicsit zajosabbá. A szél kezd beáramlani a réseken, de ha felhangosítjuk a hifit, egy csapásra megszűnik a probléma.

Háromféle motor állt rendelkezésünkre a tesztúton, a 140 lóerős 1,8-as, a 200 lóerős, kétliteres turbó és a 150 lovas 1,9-es turbódízel. Általános infók helyett mélyedjünk hát el a részletekben.

Astra TwinTop 1.8 TWINPORT ECOTEC

Érdekes választás volt a szervezőktől, hogy pont a szerényebb teljesítményű változatok virítottak sportos, tűzpiros színben. A fekete ülések piros betétje tovább erősítette a hatást, a tesztautó külalakja komoly teljesítményt sugallt. Még a könnyűfém felnik is ezeken az autókon voltak a legagresszívebbek.

Ez a modell 11,8 másodperc alatt van százon. Az Opel aktuális egynyolcasa már 140 lóerőt tud, maximális nyomatéka 175 Nm. Nem rossz, és nem is gyenge motor, de a kabriókat mindig szanaszét pótmerevítik, amitől persze jól meghíznak. A több mint másfél tonnásra duzzadt testet első és második fokozatban még egészen könnyedén megmozdítja az ECOTEC, de harmadikban már nem sok tartaléka marad. Teljesítménymaximumát magas, 6300-as fordulaton adja le, tehát egyfolytában ki kell nyomni a szemét, ha nem cirkálni akarunk.

Mindennapi használathoz azonban bőven elegendő ennyi erő, és mint tudjuk, a kabriós nem az az elvetemülten őrjöngő fajta - nem keverendő a roadsteressel -, kinyitja a tetőt, felveszi a napszemüveget és a baseballsapkát, élvezi a napsütést és a motor nyers, sportos hangját, és örül az életnek. Még jobban örülne, ha az ötsebességes váltó egy picit pontosabban járna.

Astra TwinTop 2.0 Turbo ECOTEC

Az ezüst turbónak nagyon jól álltak a barna bőrülések. A varrás makulátlan, a két szín jól mutat együtt, a külcsín tökéletes összhangban van a belbeccsel. Bátran kijelenthetem, hogy a tesztautó a valaha létezett legszebb, legelegánsabb Astra.

A TwinTop kétliteres turbómotorját az OPC Astrából már ismerhetjük, igaz, ott 240 lóerős. Ehhez a modellhez azonban bőven elég a 200 ló és a 8,9 másodperces gyorsulás. A nagy tömeg miatt a nyitott Astra nem vészesen gyors, de ez inkább előnyére válik. Az erős motor élvezetessé teszi az autózást, közben mégsem kell olyasmivel szembenézni, ami esetleg meghaladná egy átlagos úrvezető képességeit.

Ebben a modellben már van Sport gomb, ami feszesebbé teszi a futóművet, és közvetlenebbre állítja a kormányzást meg a gázreakciót. Az Astra TwinTop még sport üzemmódban sem nyújt klasszikus értelemben vett különleges vezetési élményt, mégis jó vele autózni. Ez alatt azt értem, hogy a kormányzás, a futómű és a menetdinamika nem kivételes, de a dizájn meg a nyitott tető az erős motor és a sportos beállítás nélkül is hatásos, így meg aztán különösen, vagyis végső soron a turbó Astra TwinTop mégiscsak különleges vezetési élménnyel kecsegtet.

Astra TwinTop 1.9 CDTI ECOTEC

Őszintén bevallom országnak-világnak, nem szeretem a dízelmotorokat. Képes vagyok rá, hogy objektíven, saját ligán belül értékeljem őket, különbséget tudok tenni jobb és rosszabb között, de szeretni egyiket sem tudom. Az Astra motorját, igaz, más néven, de már ismerem. Erős és kulturált, a 150 lóerő és a 320 Nm nemcsak számokban, a valóságban is meggyőző, ráadásul a CDTI egy-két vetélytárssal ellentétben sohasem akar lefulladni.

Én mégsem tudom szeretni. Nem tetszik a dízelmotorok karaktere, hangja, nem tehetek róla. Tudom, hogy autós-újságíróként kutya kötelességem lett volna ezt is kipróbálni, de valahogy képtelen voltam összeegyeztetni a hedonizmust, az élet szeretetét a spórolással. Megelégedtem hát kollégáim egybehangzó, elégedettségtől sugárzó beszámolóival, és inkább megint egy turbót választottam, hogy kiélvezzem a nyitott tető, a napsütés és a tökéletes minőségű hegyi szerpentinek nyújtotta lehetőségeket.