Szemüveges Superman

2005.01.14. 09:51

Astra díszcsík és Victor Vasarely Lhoton D című akrilképe 1966-ból
Astra díszcsík és Victor Vasarely Lhoton D című akrilképe 1966-ból

A fékekkel sincs baj, a sportpedálok szépek, ha valaki szereti az ilyesmit, a fékek is remekül harapnak. Az Astra hatfokozatú váltójában mind a hat sebességnek van értelme; az autó másodikban nem éri el a százat, hatodikban viszont 130-nál alig forog 3000 felett. Rendben van hát az áttételezés - de van egy kis bibi a precizitással. Kezdetben csak az egyes-hármas-ötös enyhe akadása tűnt fel, de a teszthét végére már a kettesbe-négyesbe-hatosba váltást is nehéznek találtam. Persze miután az autó leadása után visszaültem vénséges vén Tipómba, sírva kértem elnézést az Astrától: nem olyan rossz az a váltó, csak nem ilyen erős, agilis autóba való.

A vezetési élménnyel tehát nincs gond - és alapvetően az utazási élménnyel sincs, ha lehet az Astránál ezt a szót használni. Az understatement bent is folytatódik. Ha akarom szolid, ha akarom, gyászos a szögletes fekete beltér, melybe csak a Vasarely mestertől kölcsönzött kockamintás díszcsíkok, meg a krómkilincsek és a kézifékkar krómgombja hoznak némi életet. Az Astra kabinja steril és sterilitást is kíván, az embernek bűntudata van, amikor sáros-havas lábbal kell beszállni. Más, másért szeretett autók befelé ívelt, az utasokra ráhajló, anyaméhszerű munkakörnyezetével szemben az Astra befelé domborodó műszerfala elfordul az embertől, a gép mintegy elutasítja ezt a nyálas, izzadó, böfögő-pukizó, gusztustalan szerves lényt. (Már keressük a szerzőnek megfelelő pszichiátert - a szerk.)

Csend és nyugalom honol a kocsiban még messze a legális sebességtartományokon túl is. Nemcsak az emelhető-dönthető-gerinctámogató-fűthető vezetőülés, de a többi szék is kényelmes és viszonylag jól tart. A 350-ről 1300 literre bővíthető csomagtér nem rossz a kategóriában és a turbó-Astra hátsó üléstámlái egyenként dönthetők, tehát akár csak a középső is egyedül. Nagyszerű dolog, hisz nem kell a két épp büntetésben lévő szétültetett gyermeket összeengedni karácsonyfavásárláskor, elfér az közöttük is.

Van azért jó pár átgondolatlanság az Astrában, kigyűjtöttem őket ide egy kupacba, tessék mazsolázgatni bátran. 1, ajtónyitásra világít a műszerfal, a beltér - és a rendszámvilágítás. Minek? 2, A gyári hifi hangerőszabályzásához nincs numerikus, vagy grafikus visszajelzés, én megszoktam máshol, hiányzik, hogy nem tudom pont húszra állítani a volumét. Kényszerbetegség, tudom. 3, Továbbra sincs az autóban pohártartó. 4, Nincs vízhőfokmérő műszer, a hideg pörgetés pedig a turbó meggyilkolásának legbiztosabb módja. 5, A csomagtér alján a pótkereket fedő szőnyeg-farostlemez kombináció ragasztása enged és ocsmány.

Viszont bevilágított a kanyarba a xenonlámpa, teleszkóppal nyílt a motorháztető és huzatmentesen operált az automata klíma. Az Astra minősége, összerakottsága sokkal inkább jó, mint rossz. Azért továbbra is tartom azt, amit az 1,8-asnál éreztem: az Opel másolja a minőséget, nem ő találja ki. Előbb volt a Golf jó és most érte be az Astra.

Az 1310 kilós autó főként országúti használatban átlagban tizenegy liter benzint fogyasztott százon. Városi araszolásnál a számítógép által mutatott átlagérték azonnal elindult a 15-20 l/100 km felé, autópályán ellenben szépen húzódott le, valahová tíz alá, még nagy tempónál is. Következtetés: aki városi sprintekhez keres gyors autót, jobban jár egy kisebbel, gyengébbel de könnyebbel, aki ellenben sokat megy gyorsan messzire, tisztességes fogyasztást fog tapasztalni. Bár azért csak ki kell mondanom: annak idején az Octavia RS két literrel kevesebből is elvolt nagyon hasonló használat mellett.

A teszt során gyakran felmerült bennem a kérdés: miért kellene bárkinek is pont egy 200 lóerős turbós Astra? Ha nincs nyomós oka az embernek arra, hogy azt a modellt válassza (pl. magánjellegű vásárlás esetén Anyunak ez kell, pirosban, vállalati autó esetén márkamegkötés és céges üzemanyagkártya) és esetleg megnézi más gyártók ajánlatait is, furcsa dolgokat tapasztalhat. Az Astra teljesítményével az Audi A3 Sportback 2.0 TFSI mérhető leginkább össze, jellemzően vagy 180 (Skoda, Seat), vagy 225 lóerős a konkurencia

 
  Konkurensekkel
 
 
   Astra 2.0 Turbo Skoda Octavia RS Seat Leon Formula Racing Mégane Sport Berline Audi A3 Sportback 2.0 TFSI
Motor 2,0 1,8 1,8 2,0 2,0
Teljesítmény (LE) 200/5400 180/5500 180/5500 225/5500 200
Nyomaték (Nm) 262/4000 235/1950 235/1950 300/3000 280/1800
Végsebesség (km/h) 230 235 224 236 236
Gyorsulás (0-100 km/h) 8,2 7,9 7,8 6,5 7,0
Gyári átlagfogyasztás (l/100 km) 9,3 8,0 8,7 8,8 7,8
Tesztátlag (l/100 km) 11,0 9,1 - 10,9 -
Alapár (Ft) 6715000 5989000 5425000 7430000 6800000

Opel Astra Turbo Cosmo Z20LER - 2004

A számok egyértelműen kijelölik a győzteseket: a VW-csoport kevésbé kiemelt presztízsű márkái olcsóbban, kisebb motorral nyújtanak nagyon hasonló teljesítményeket. A Mégane Sport sokkal jobban megy és sokkal drágább (bár még mindig kevesebbet fogyaszt), Az Astrát az válassza, akinek nem számít pár deci (liter) ide vagy oda, mindenképp egy valóban sportos autót szeretne, de gyűlöli a feltűnést és szeret rejtőzködni. Egy Astrában sokkal viccesebb a nagy erő, mint egy szárnyas Octaviában, vagy egy eleve sportos hangulatú Leonban.

  Értékelés: Nekem akkor is az Octavia RS az isten a ketegóriában - bár nagyon megfogott az Astra remekül leplezett állatiassága. Ennyi pénzért az autó négy csillagot ér.