és még éppen elfér
Györgyi nemcsak igazságtalan kritikus, de magas is, 185 centi, amit főleg combból hozott össze. Egyelőre el van ájulva az autótól, de ő ritkán fér el hátsó üléseken, nyomul is hátra leellenőrizni, hátha most se. Aztán beült. Térdei nem ütköznek az üléstámlával, és a gyerekek is szépen besorolhattak magas anyukájuk mellé. Györgyi meg van döbbenve, hogy elfért a lába, nemrég egy sokkal szűkebb A3-asba börtönözték hátulra, meséli durcásan.
A napfénytetőt elhúzva hagytam, ezzel Lizát és Mátét, a hatéves ikreket egyből meggyőztem a Bravo kiválóságáról. Máté még így is a tető hiányára szavaz, élénken emlékszik a Spiderre, ami pár hónapja az udvarukban aludt. A Bravában sem voltak drámai gondok a hellyel, de ezt határozottabban tágasabbnak érzik, egyedül Gábor panaszkodik az ajtóból túlságosan belógó könyöklőre.
A másik fontos szempont a csomagtartó. Két gyerekkel sok cucc jár, amíg még babakocsit is használtak, sokat kínlódtak a Bravával. Én már tudom, ezzel mi lesz a baj azon a tájékon, kárörvendve figyelem a több száz téli kilométer mocskával borított autó fenekéhez rajzó családot. Gombnyomás, az ötödik ajtó pár milliméterre felemelkedik. "Hol a kilincs?" várom a kérdést, jön is... Kicsit ledöbbennek, hogy be kell nyúlni az ajtó alá és felpöckölni, közben alig lesz koszos a kezük, visszafelé pedig az ajtót tetszés szerinti helyen lenyomva kell becsukni. A Bravo ebben is méltó az Alfákhoz, nyisd, ahogy tudod, egy jó segg fontosabb a tiszta kéznél. Bravósok és 159 SW-sek tartsanak egy Szilviát a csomagtartóban és kész. Kár a malőrért, mert a Bravo 400 literes csomagtartójának hatalmas a nyílása, jól pakolható, elsötétített üvegei elrejtik a kilógó cuccokat.
Kimondhatatlanul örültem, hogy nem egy dohogó Mjetet kellett megint meggyűlölni, hanem rendes, benzines autót kaptunk. A Bravo Tjet 150 lóerős, érezni is rajta. 3000-es fordulaton kezdi produkálni magát, fürgének nem mondanám, de erős és kitartó. Harmadikban még száznál sem sikerül a pirosba zavarni, ugyanennyivel negyedikben 3500-on forog és van benne tartalék bőven, egy előzés miatt nem nyűglődnék visszaváltással. A 240-ig számozott kilométeróra nem túlzás, az autó gyári végsebessége 210 km/h, de nekem az öles téligumik ellenére sem jött az ihlet, hogy jégen csúszva tapossam ki a belét.
Hiába van ötcsillagos töréstesztje, 160-nál nem jutottunk tovább, akkor hatodikban 4000-nél tart és még szívesen meglódulna. Meglepően egyenletes teljesítményt nyújt, mindig lehet rá számítani. Karácsonyi vacsorára szállított öt felnőttel és ajándékokkal lesúlyozva (450 kg) is vidáman robog, a kuplung hozza az alfás puding-érzést, a váltó könnyen és rövid utakon jár. A megnyugtató erőhöz vidám és nem túl hangos pörgés-morgás is jár a sofőrnek.
Az autó látványa elég volt ex-bravásaink Bravo-rajongásához, az
autót vezetve már teljesen odavoltak, csak a kilátást hiányolták.
Az új Bravo is nagyon tetszik az egész családnak,
a béna hátsó ajtóval együtt tudnának élni, de a Tjet fogyasztásával
nem. Az autó vegyes üzemben 10 litert fogyasztott, ami ehhez a
teljesítményhez nem dráma, de a családi Mondeo öt literének duplája,
ami két kisgyerek mellett már sokaknál elvágja a Tjetet.
A 150 lóerős Bravo Tjet Sport 4 790 000 forintba kerül. Ezen az áron nemcsak elődjeihez képest nagy szám, hanem kategóriájában is figyelemre méltó. Egy 145 lóerős Focus 2,0 Titanium, ötfokozatú kézi váltóval 5 361 000 forint, a Tjettel azonos teljesítményű, de látványosabb formájú, ötajtós rokon, a 147 2,0 Tspark (ötfokozatú kézi váltóval) 6 250 000 forint. A Györgyire szűk, háromajtós A3 Ambition 160 lóerős 1 8-as TFSI motorral, hatfokozatú kézi váltóval 6 823 400 forint.
