Beszaladtam a Citroënhez, megkaptam a kulcsot, kiszaladtam, bepattantam az autóba, indít, kuplung, egyes, gáz; mintha világéletemben ezzel közlekedtem volna. Nem erős, nem nagy, nem gyors, és nem különösképp kényelmes.
Az XTR mopszarca nagyon jól sikerült. Vicces, hogy ma már úgy készülnek különleges kivitelű, exkluzív modellváltozatok alapautókból, hogy levakarják a lökhárítókról és tükrökről azt a fényezést, amit pár éve azért kezdtek rájuk fújni, hogy különleges kivitelű, exkluzív modellváltozatokat készítsenek. Persze a tucat-C3 körbecsupaszítása nem öncélú esztétikai manőver, hanem a Citroën belesimulása abba a trendbe, amely finom kis városi autók durva kis városi autóvá alakításában nyilvánul meg.
A mopsz
"A mopszot lenyűgöző jelleme kiváló családi kutyává teszi. Játékos, vidám természetű. Hangja igen jellegzetes, sokan rosszindulatúan röfögéshez, prüszköléshez de semmiképpen nem ugatáshoz hasonlítják. Tartható egyedül és családban egyaránt, de más kutyákkal és gyerekekkel is. Intelligenciájának köszönhetően kiváló családtag válik a mopszból. Alapvetően szívesen engedelmeskedik, hiszen minden másnál jobban kerüli gazdája rosszallását és nemtetszését. Bár főleg házi kedvencnek tartják, jelzőkutyának is kiváló, mert minden idegen zajra azonnal reagál." ( pointernet.pds.hu)
A Citroën Hungária
árlistája
szerint az XTR különlegessége az
"extrém megjelenés: egyedi, fekete színű első és hátsó ütközők,
fekete hűtőmaszk, színrefújt oldalsó védőcsíkok, aluszürke
kereszttartókat magában foglaló tetőcsomagtartó sínek." Ha már a
lökhárítók feketék maradtak,
a tükröket és a kilincseket sem fényezték le. A küszöb hátuljára
ragasztották a suhanó XTR-logót, amelyben az X valamiért zöld színű.
Elölről, hátulról, oldalról, felülről: a C3 XTR kimondottan csinos kis szörnyeteg. Eleinte azt hittük, a terepjáróküllem puszta parasztvakítás, de hosszas nyomozással sikerült kideríteni, hogy az autó bő másfél centivel magasabb az alapmodellnél. A Citroën online műszaki adattáblája viszont nemhogy a hasmagasságot, de egyáltalán semmilyen karosszériaméretet sem árul el.
A gépátvételnél szóltak, hogy ez nem terepjáró. Persze hogy nem, de azért sokkal nyugodtabb lélekkel zuhantam be a fővárosi kátyúkba, mint egy nem-XTR C3-mal tettem volna, és járdára parkolás előtt sem szálltam ki megnézni, felmegy-e. Szóval lehet, hogy csak másfél centi, de a mindennapi életben az is jól jön.
Elöl kényelmesen elférni, bár könyökömet az emelt C3-ban is kényelmesebb a szomszéd karfáján nyugtatni, mint a vezetőülésén. Hátul épp hogy elég a lábtér, épp hogy elég a fejtér - legalábbis az én száznyolcvanegy-két centis alkatomnak. Kárpótlásul kis lehajtható műanyag ebédlőasztalkák fityegnek az első ülések háttámláin. Igazából semmire sem valók. Négy belőlem még elutazgat hosszabb távon is a C3-ban, ötőmet már kínzás lenne rövid városi utaknál hosszabb túrára vinni. Gyári önirónia a mérettel kapcsolatban: a vezető extra kis panorámatükörből figyelheti az oly távoli hátul ülőket. Mint a C8-ban.
A 279 literes, de jól beosztható csomagtartóban ott figyel régi ismerősöm, a ModuBoard. A két részletben lehajtható vízszintes műanyaglap nagyon okos találmány, ha csomagok szortírozásáról van szó. Az ötvenliteres virágföld és a tubusos mustár sarka között biztonságos demarkációs vonal létesült, így tisztán adhattam vissza a tesztautót.
Szűk hátsó traktus, csepp csomagtér: a C3 még XTR kivitelben is egyértelműen városi autó. A lényeg, hogy a vezető otthon érezze magát benne. Ebben nincs is sok hiba. Első pillantásra ugyan riasztó az elefántember-arcú, kifejezetten gusztustalan kormány, amelyet az SX-szel azonos felszereltségben nem szépítenek rádiógombok, de ezzel azért meg lehet békélni. A műszeregység még mindig szokatlan a szemnek, mindenesetre inkább ötletes és sajátságos, mint praktikus és szép.
A műanyagok vékonyak és tapinthatóan olcsók, a krómozott elemek közül csak a Citroën-Peugeot egyenváltógombja tűnik igazi fémnek, de egy kisautóban ez nem gond. Teljesen hülyének tartom viszont azt a gyári PSA-belsőépítészt, aki az alapmodell vicces, sokgyűrűs, méretre varratott gumi váltószoknyája helyére sima műbőr konfekciót rakott.
