Kicsit jó

Toyota Sport, Toyota Sport. Ízlelgessék csak egy kicsit. Ugye, hogy valami nem stimmel? Mert ha mondjuk egy Avensis Puritant, vagy egy Auris Familyt kellene tesztelni, az a világ legtermészetesebb dolga lenne, de a kedves, joviális családapát megtestesítő Toyota név ma már szinte összeegyeztethetetlen a sporttal. Kiváncsi vagyok, meddig erőltetik még a Forma-1-et.

A rali világából is rég eltűntek, pedig volt, hogy három egymást követő évben három világbajnoki címet szerzett a Celica, csak éppen a legfrissebb győzelemnek, Didier Auriol diadalának is lassan tizenöt éve. A legendás sportkocsikat rég nem gyártják, nincs már Supra, nincs Celica, nincs MR2-es, a tesztelt Corolla TS-t sem árulják már. A Toyota az F-1-es csapatot leszámítva szakított a sporttal. Állítólag 2011-ben piacra dobnak majd egy hátsókerekes sportkocsit , melyet a Subaruval közösen fejlesztenek, de várjuk ki a végét.

Nagyon úgy tűnik, végleg elkötelezték magukat a normális autók mellett, méghozzá nem ma, nem tegnap, hanem legalább egy évtizede. A váltás természetesen nem mehetett végbe egyik napról a másikra: piacra dobtak még egy a régihez képest ugyancsak nyamvadt Celicát, egy nem kifejezetten brutális, de állítólag jópofa MR2-est, meg a Corolla TS-t, amiről ennek a cikknek kéne szólnia, úgyhogy el is kezdem.

Amikor 2002-ben a 192 lovas, változó szelepvezérlésű (VVTL-i – Variable Valve Timing and Lift) 1,8 literes motorral megjelent a TS, nehéz volt hova tenni. Ugyanúgy nézett ki, mint a többi Corolla – sehogy – és bár a motorját mindenki agyba-főbe dicsérte, igazán senki nem volt lelkes. Anyu bevásárló autója maradt, brutális teljesítménnyel. Az autóteszteket nyilván a Toyotánál is elolvasták, és rájöttek, a XXI. században nem lesz elég ennyi.

A 2004-től gyártott TS-ek már sokkal jobban néznek ki. A ráncfelvarráskor megváltoztatták az orr-részt, sokkal szebbek lettek a fényszórók. Raktak rá szép lökhárítókat és egy kicsit lejjebb is ültették. Belül is sokkal vidámabb lett, ellátták a kötelező kiegészítőkkel, kapott piros cérnával varrott bőrkormányt, alumínium pedálokat és taposót, piros betétes sportüléseket, fehér hátlapú műszereket, egyszóval mindent, ami kell.

A tesztelt példány tulajdonosa azonban nem elégedett meg ennyivel, 17-es felniket vásárolt, felpimpelt egy hátsó légterelőt és a középső dobtól lecserélte a kipufogót, így most már két cső mosolyog a TS feneke alatt. A motor sem teljesen gyári, kapott direktszűrőt és egy könnyített lendkereket, hogy könnyebben felpörögjön. A sok csecsebecsével már elég jól néz ki a Corolla – főleg, ha a fajtársaihoz hasonlítjuk –, ami fontos, mégis másodlagos szempont minden valamire való sportkocsinál. Hogy ne csak bámuljuk, de meggyőződhessünk a képességeiről, kiszaladtunk vele az Euro-Ringre, és mentünk néhány kört.

Ilyenkor általában nem sok idő van gyakorolni, és az autót sem akarjuk mindenáron leharcolni, szóval a procedúrát nem úgy kell elképzelni, hogy megyünk órákig, aztán mérünk, ellenkezőleg; beülünk, megyünk, mérünk, lejövünk. Ezúttal két mért kört sikerült teljesíteni, természetesen a második sikerült jobban, 1:30 elejét ment a Corolla úgy, hogy egy visszaváltásnál otthagytam kábé egy másodpercet, mert nem találtam be harmadikból másodikba.

Hogy ez jelentsen is valamit: a Civic Type-R 1 másodperccel lassabb volt – ha a bakit is beszámítjuk, akkor kettővel –, de az gyári volt, ezen meg 215/45 17-es, már-már semi-slicknek mondható gumik voltak, a motorja fékpadon 200 lóerőt teljesített a gyár által megadott 192 helyett és a futóművét is megpiszkálták, a Koni gátlók, az Eibach rugók, de főleg a TRD sperr-diffi kimondhatatlanul sokat segít a kanyarokban.

Ha elkezdünk számolgatni, kiderül, hogy egy gyári TS minden valószínűség szerint sokkal lassabb a Civic Type-R-nél. A motorerő számít legkevésbé, de a nagyobb felni, a széles, lágy keverékű gumi és az átalakított futómű rengeteg időt spórol meg a kanyarokban. Persze nem az a fontos, melyik a gyorsabb, inkább az, élvezetes-e a Corolla. Jelentem, a tesztautó jó volt, a sok átalakításnak köszönhetően tényleg gyors volt a kanyarokban, mégsem hiszem, hogy a tulaj részéről jó ötlet volt pont ezt a modellt választani.

A versenypálya nem természetes környezete egy utcai autónak, ígérjük a következő oldalon az is kiderül, hogyan teljesít a hétköznapokban. LAPOZZON!