Egyszerűen nem tudom, hova tegyem. Vezettem, közben az elmebaj különféle állapotaiba taszított. Sokszor a pokolra kívántam, aztán meg gyakran bizsergő, lüktetően kéjes élvezet forrásává vált.
A Corsa OPC tipikusan annak az esete, amikor elszánt lakberendezővel, költséget nem kímélve, a legmodernebb divat szerint terveztetjük meg az otthonunkat. Tökéletes lesz - és élhetetlen. Ez így kicsit talán kacifántos, mindjárt jobban kifejtem, mire gondolok. De előtte egy pillanatra idézzük fel, mi ez a Corsa OPC nevű. Az új Opel Corsát mindannyian ismerjük, jól néz ki, jó vezetni, kicsinek látszik, mégis óriási benne a hely, mellesleg pedig műszakilag nagyrészt megegyezik a Fiat Grande Puntóval . Kiváló autó tehát. Vita nincs.
Az OPC felirat pedig mostanában ott áll minden vörösre hevített Opel neve után, van ilyen Vectra, Astra, Meriva, Zafira, és most már Corsa is. Emez elméletileg a régi Corsa GSi-k szellemi örököse, a gyakorlatban viszont rövidesen, még a frankfurti szalonon megjelenik az új GSi, kevesebb lóerővel, szolidabb megjelenéssel. Az OPC akkor meg inkább olyan, mint a Ford Focusból az RS, a Corsa GSi pedig arányítva a Focus ST-nek felel majd meg.
Célközönségét tekintve viszont az OPC és a GSi egyazon társaságnak szól. Azoknak, akik régesrég a GSi-t vették volna. Márpedig a régesrégi Corsa GSi-k egyik fő tulajdonságaként azt jegyezhetjük le, hogy röviddel a garancia lejárta után (akkoriban ez hamar ment) mindenféle légterelőket, sportosabb kerekeket, hangos kipufogót, a szánalmastól a vérprofi melóig terjedő motortuningot kaptak. A régi Corsa GSi kiváló D&W próbabábu volt. A D&W kapcsán itt most szíveskedjenek nem germán női mellekre gondolni. Hanem mondjuk morcos Corsa-fényszórószemöldökökre.
A huszonegyedik században az a jó, hogy nem kell megvenni a D&W katalógust, zsírosra lapozgatni, darabonként megrendelni a forróbbnál forróbb alkatrészeket. Most már egyenesen a gyártól is megvehető a déundvésített kis-Opel, háromszögletű mindennel. Ebbe beleesik a kipufogó, a tükörtartó, a hűtőmaszkminta, az első ködlámpák. És járnak még hozzá metálkék légbefúvók és alsó fardiffúzor is, mint a Ferrarikon. Ebben az egészben az a rossz, hogy D&W katalógus híján lemaradunk a német mellek legjobbjairól.
Bár a túlcsicsázós tuninghullám leáldozóban van, hiszen manapság a simítás a divat, a pajkosítás mégis jót tesz a Corsának: ebben még a legkisebb himbilimbivel sem vall szégyent semmilyen diszkóhuszár. Kockás zakós, zöld kötött mellényes egyetemi tanárok kíméljenek jeligére, ezt érdemes hozzátenni a majdani használthirdetéshez.
Persze az aljavágott kormány, ívének tetején a középállást jelző kék bőrbetéttel, a vak fékhűtőrostélyok, a 18 colos kerekek a 225/35-ös Continental SportContact gumikkal már a béna német viccek mezsgyéjére eveznek. A metálkék szín azonban nagyon ott van, miként a Recaro ülések is, a kipufogót meg sikerült úgy hangolni, hogy a zajnormák közé szorítva is maradjon benne sportos brummogás. Turbómotortól e téren nem várhatunk sokat, a gázkoncert moraját mindig benyeli a feltöltő.
A sajtómappás infók egészen csodás dolgokról mesélnek. A motor 1,6-os, turbós, töltőlevegő-hűtős, 192 lóerőt tud 5850-es fordulaton, a legnagyobb nyomatéka 230 Nm, ami túltöltéssel másodpercekre 266 Nm-re is felmehet. Mindehhez 1255 kilós tömeg - káprázat. Még szebb, hogy az Opel állítása szerint az OPC-t nem utólag vakarászták sportkocsivá, ahogy azt már csak a forró ferde hátúakkal szokás, hanem a gyökerektől eleve OPC-nek tervezték. Ennek ellenére maradt benne az a futómű, ami a világ kisautóinak 99 százalékában szenved: elöl a jó öreg MacPherson, hátul az elsősorban pofátlanul olcsón előállítható, másodsorban egészen jó úttartást adó, harmadrészt viszont bukkanós kanyarokban esetlenül odébb ugráló, csatolt lengőkaros rendszer.
Sebaj, elöl 12, hátul 19 millimétert megültették, keményebb
rugókat és lengéscsillapítókat, merevebb keresztstabilizátort szereltek
be. Amint tudjuk: a leggyengébb rendszerű futóművel is csodákat lehet
tenni a rugóút kvázi megszüntetésével, lásd Ford Mustang,
Toyota Corolla AE86...
Aztán a fékek is elképesztőek, elöl 308, hátul 264 milliméteresek
a tárcsák. Áthangolták a menetstabilizálót az alap-Corsákhoz képest,
ezért az OPC később pánikol, előtte még hagyja kicsit ralipilótáskodni
a mégoly beszari amatőrt is. Csak támogatni tudjuk ezt a hozzáállást.
Biztonság és élvezet egyszerre - akár az ultra thin
Durex.
No, meg az sem utolsó dolog, hogy a Corsa OPC menettulajdonságait isteni képességű profik hangolgatták szorgosan a Nürburgringen. Hogy aztán az autó ugyanott körrekordot állítson fel kategóriájában Manuel Reuterrel a volánja mögött. A 8 perc 47,99 másodperces mérés elképesztő egy tömegautótól, ám ha végignézzük a Corsa OPC paramétereit, nincs okunk meglepődni. A hozzá legközelebb eső forró mini a RenaultSport Clio 197 , amit minden menetteljesítményében leüt.
A Fiesta ST, a Mini Cooper S, a Peugeot 207 RC a partvonalról nézi az Opel–Renault-meccset, oda se tud szagolni a játékhoz. A maga szemétdombján a Corsa OPC a király, sokkal inkább, mint az Astra, vagy pláne a vetélytárs nélküli Meriva és Zafira OPC a nemlétező sajátján. Az Opel tehát becsületes szorgalommal, küldetéstudattól vezérelve megépítette a világ eddigi legjobb mini forró ferdehátúját. Elméletben. Gyakorlatban más a helyzet. Ezzel visszatértünk a lakberendező tervezte otthonhoz. Ami, ugyebár, lakhatatlan. Ugyanez autóban a Corsa OPC.