Civilizált törzs

- Mennyi van még hátra?
- Hát, már nem olyan sok, a belsőt kéne még befejezni, meg pár apróság, egymillió azért még biztos van. Ez persze soha nem jön vissza, a kocsi piaci értéke ma Magyarországon szerintem jóval kevesebb annál, mint amit nekem ér. Ígértek már azért érte off-road találkozón egy L200-as Mitsubishit, viszonylag újat, meg kétmillió forintot, de nem eladó.
- Van az obligát hülye kérdés: mennyi lenne, amennyiért azért mégis odaadnád?
- Nincs, nincs, annyit úgyse fizetnének érte.
- Mégis, mennyi az, amennyiért úgy gondolnád, hogy kezdesz egy újat?
- Nem tudom, tíz-tizenöt között biztos odaadnám, de hát ez irreális.

A beltérben tényleg nincs minden rendben, bár az összkép a műszerfal tetejére gányolt hangszóróktól (nem a jelenlegi tulaj bűne, ki is hajítja majd őket) és a stílusidegen fordulatszámmérőtől eltekintve nem zavaró. Az ülések nem gyáriak, még csak nem is Jeepből származnak, de illenek az autó karakteréhez, maradnak is. A szőnyeg sem eredeti, viszont a mama kezét dicséri: Szilárd anyukája varrta. A tetőkárpit és az ajtókárpitok cseréje mellé számos apró hibás, törött kis alkatrészt kell még összevadászni innen-onnan, például a differenciálzár jelenleg csak a kapcsoló hátuljáról működtethető, a klíma sem üzemel, a kormány kilencven fokban elfordulva áll egyenesen, ilyesmi. Kicsit vandalizmus, de elismerem, hogy nemigen volt más választás: a középső műszereket utólag szerelték be, viszont ehhez fel kellett áldozni a kesztyűtartót.

- Tudsz másik ilyen kocsiról, mint a tied?
- Működőképes darab, amennyire tudom, nincs másik az országban. Wagoneer van egy-kettő, de Cherokee nemigen.
- Mennyire használod intenzíven? Van szíved bevinni a sárba?
- Persze, sárgyorsuláson is indultam már vele, jól teljesített, a siratófalon is magasra mászik.

Az öreg Jeep gyönyörű aranymetál fényezését (Szlovákiában készült 250 ezer forintért, ami igen barátinak mondható) nem kockáztattuk a fotózásért. Azért kerestünk egy kis dombos placcot, hogy saját szememmel lássam, mire képes a gép. Az 5,9 literes V8, az AMC terméke gyárilag 177 lóerőt tud, de a kis tuninggal, finomítással most biztosan kétszáz ló fölött teljesít. A végcél 250-300, amit pár okossággal még simán ki lehet hozni a motorból.

Országúton ez nemigen tud megnyilvánulni, a ballonos terepgumik és a lágy rugózás miatt 70-nél gyorsabban, 1000-1500-as fordulat felett fárasztó autózni (bár Szilárd autópálya-tempója 120 km/h), a 83 literes tank is hamar ürül nagy tempónál, a 20-25 liter ilyenkor lecsúszik száz kilométerenként. A motor is elég hangos, akinek zene a V8-gurgula, biztos örül neki, de a diktafont visszahallgatva sajnálattal konstatáltam, hogy a felvett infók jó részét érthetetlenné mormolta az autó.

Terepen viszont elképesztő könnyedséggel mozog. A motor nyomatéka 300 Nm körül lehet 3-4 ezres fordulaton, tehát egy-egy morranás, és már fel is kap a kerék bármire. Ha meredek emelkedőn kell magasra jutni, padló, és a többi már csak a gumikon múlik. Mindez persze maximális kényelemben, a GM TH-400-as automata váltó és az automata összkerékhajtás mindent megold, csak a diffizárat kell kézzel kapcsolni, ha kell. Felező nincs, de nem is szokott hiányozni. "A nyomaték megvan, a futómű erős" - mondja Szilárd.

Az első túlnyúlás minimális, a terepszög szemre negyvenöt fok feletti. Hátul rosszabb a helyzet, a túlnyúlást még a vonóhorog is növeli, de sérülékeny alkatrészek nemigen akadnak a lökhárító alatt. Ha laza talajon kell autózni, legfeljebb annyi történik, hogy a domb aljában kisebb árok marad a horog és a masszív pótkerékrögzítő mögött. Nagy hasmagassága, viszonylag rövid, 2,761 méter tengelytávja miatt nem könnyen akad fenn. Ha mégis fennállna ilyen veszély, az alvázzal nagyjából azonos mélységbe lenyúló kardántengelyre érdemes figyelni.

Jó kis szerelemautó. Mindenki megnézi, a terepjárósok hozzáértő elismeréssel hümmögnek, sokan csak álmélkodva utána fordulnak, páran némi rettegéssel lesnek fel a kabinba, ha esetleg bevágtak elé a sávban: mérges kopaszerős ül-e benne vajon? Vannak, akik elengedik, visszaelőzik, nézegetik. A kutasok előre dörzsölik a tenyerüket, ha betér hozzájuk a Cherokee, de azért megkérdezik: vényóc? Automata? Nyeli a forintot, de biztos, hogy sosem unalmas az út.