Rutinos tesztelők vagyunk, és tudjuk, a csajok epekedő pillantása az autónak szól. Viszont, és erről a körülményről sem feledkezhetünk meg: jut nekünk bőven a periférikus látómezőből is.
A célközönség egyelőre kivár. A célközönség egyelőre nem érti. Prémium kisautó? Fiat?! A butikosné ismeri BMW-t, tudja, hogy menő, és ő egy kis BMW-vel szexi és férfi egyben. BMW-ből már régóta van mindenféle neki való kicsi, de neki való közepes és nagy is van. Még Mini is, ami amellett, hogy jó, különleges is. Mercedes? Hajjaj! Ott az A meg a B, amivel szexi lehet az ember, ugyanakkor elhatárolódhat a proletariátus közúti tömegeitől.
Van még ugye az Audi A3, elmaradottabb térségekben élő butikosnék kiegyeznek egy A2-essel is, és akkor úgy tűnik, be is fejeztük a mókát. Az Aston Martin, amilyen ugyebár a Szülcsifelcsiben van Gabrielle Solisnak, már egy másik naprendszer. A butikosné konzervatív fajta, nem is nagyon látni 500-assal. 500-assal egyelőre úgy néz ki, a juppik járnak, hiszen ők nem annyira Burdát, mint inkább Wallpapert olvasnak, képben vannak, mi a menő és mindenük a dizájn, kerül, amibe kerül. Az 500-as egyébként se női autóként van pozícionálva, a vezetőoldalon nincs sminktükör, talán ezért is mutatkoznak benne olyan bátran a férfiak.
Az új, illetve új-új Nuova Cinquecento hiába a Fiat egyik legnagyobb üzleti sikere, a prémiumszegmensbe még nem igazán tört be. Ez mondjuk imidzs szempontjából nem is baj, láttunk már olyat, hogy a vásárlók lelaktak egy márkaimidzset. Az 500-asé egyelőre makulátlan, nem láttam még borzalmas embert 500-asból kiszállni, az 500-as imidzsét csak az olyan apróságok árnyékolják be, hogy a tesztautóban például már kiakadt a napfénytető árnyékolója. Nem megy rendesen vissza a helyére. Brutális népség az autós újságíró, de épp ezért jó találmány a tesztautó: a gyenge elhullik, az erős túléli.
A piros tesztautóban a robotizált kézi váltó E (economy üzemmód) gombja is csak elekronikusan működik, mechanikai szempontból időnként beszorul. A kormány mögötti komputerállító gombok már hárman háromfelé állnak, ami légvédelmi szempontból előnyös, de ezekkel nem bombázókötelékekre megyünk, hanem a pillanatnyi fogyasztásra. (Ha már szóba került, 5,5-7 liter között jártam vele.)
A prémiumautók kevésbé feltűnő tulajdonsága, hogy az ember beül, és szarik ő a világra, semmi nem bántja, nem érdekli az emberiség, esetleg a saját nyomora, hanem vagy féktelenül, vagy csak úgy alapjáraton jól érzi magát. Engem úgy kiütött az 500-as, hogy mire átszeltem a várost, és a Déli pályaudvar felé haladtam, jutottam fejben odáig, hogy na, vajon miből van a fémhatású, piros műszerfalborítás.
Na ja, tényleg, miből van? Miből is lenne, ugyanúgy műanyag, mint a Fiat Barchetta hasonló megoldása volt. Na jó, hajoljunk előre, kopogtassuk meg. És nem hajoltam előre, mert most tényleg, nem mindegy? Kit érdekel? Haladjunk, hátha lesz út közben jó nagy kirakat, amiben megnézhetjük magunkat, mekkora király vagyunk. Meg még a végén véletlenül beleakad a kezem az elakadásjelző gombjába, és vállból leszakad a karom, belegondolni is iszonyú.
A robotizált váltó neve nem jutott eszembe, amikor túrni kezdtem
a neten. Kérdem a kollégákat, hogy is híjják ezt az 50-asnál,
mire valaki egy polc fedezékéből rikkantotta a rövidítést, amiben
az R nyilván robotizáltat jelent: SZ.A.R!
És hát ja. A Dual Logic ostobának ostoba és kicsit drága
(250 ezres felár). Kisautóban hasonlót árul a Toyota is
a Yarishoz, az csak 150 ezer, és az is bólogatósan váltogat, de ha
figyelmesen tapossuk a gázt, és engedjük vissza, elég simán
kapcsolgathatunk felfelé.
Ez meg? Hát... Már elhagytam az Osztyapenkót, ami annyit jelent, hogy egy Budapest átlóján történő komplett keresztülvergődés után se sikerült rájönni a nyitjára, tehát valószínűleg nincsen neki nyitja. Mindenféle fordulatszámoknál és sebességeknél próbálom elvenni a gázt, hátha feljebb kapcsol, ahogy a legtöbb hagyományos automata vagy robotizált kézi, de csak bőőőőőő, mondja, és tartja a fokozatot. Automata állásban egyébként nem vált olyan idegesítően, mint például a Smart, de még nagyon nyugis tempóban se jó. Nagy gázra gyorsan vissza tud kapcsolni kettőt, de ennél több jó nem jut róla eszembe.
Nagy hiányosságom, hogy valahogy sose próbáltam az Alfa Selespeed-jét, amit megvető dühvel szokás fikázni, ugyanakkor – állítólag – ha kézzel váltogatunk, gyors és jó. Na, az 500-asé is nagyjából ilyen: kézzel gyors és viszonylag sima a váltás. Kézi üzemmódban viszont nem bírálja felül a sofőrt, mint a legtöbb kézzel kapcsolható automata. Ha nyomjuk egyesben, ő csak pörög egész hatezerig. Csak akkor nem engedelmeskedik, ha mondjuk 4500-nál visszaváltanánk, és a következő fokozat már a piros tartományba esne, de ezt se venném okoskodásnak: egyszerűen ott már nincsen fokozat.
Hogy kéne-e ez a rissz-rossz kis autó? A következő oldalon megmondom.
