Teszt: VW T5 Dobozos RT Start 2.0 CR tdi

A Mazdánál évekig kuncsorogtunk, hogy adjanak már egy 2-es fapadot, de valahogy sose sikerült. Néhány importőrnél komolyan gyanakszunk, hogy az alapváltozatok csak az árlistában léteznek. De a Volkswagennek volt mersze, és nem a fullextrás teherautójával nyitotta a megújult T5 tesztsorozatát, hanem elsőre odaadta a legolcsóbb, legalapabb modellt. Ami végül is érthető is, hiszen feltehetőleg ebből fog fogyni a legtöbb.

Az új Transporterhez egyféle benzin- (115 Le) és négyféle dízelmotort (84, 102, 140 és 180 Le) választhatunk, melyek mind megfelelnek az Euro 5-ös besorolásnak. Nálam a leggyengébb dízel volt, ezt a fészlift előttiben Winkler gyengének találta, de szerintem városi körülmények között elég.

Jól összehangolták az ötsebességes váltót a motorral, szépen ki lehetett gyorsítani vele bármilyen helyzetben. Városon kívül azért érződött a kisebb teljesítmény, nagyon szűkre ezzel ne vegyük az előzést. A beltérbe jóval kevésbé hallatszott be a motor zaja, mint sok személyautónál.

Fogyasztása vegyes körülmények között 7,3 literre jött ki, ami csak egy tizeddel bukta el a reklámokban megadott értéket, de ezt betudhatjuk annak is, hogy kevés kilométer volt a tesztautóban. Reméljük, azért majd lesz olyan takarékos, mint a T4 első verzióiban a négyhengeres dízel, ami ugyan nem ment, de legalább alig evett. Boldogult postás koromban volt olyan, hogy sikerült 5 literes átlaggal leadnom a kocsit.

Ha szemből közelítjük meg a járművet, mindjárt meglátjuk, hogy fészliftes T5-tel van dolgunk. Szigorúan néz, összehúzta a lámpáit, és feljebb emelte a motorháztetejét, így már nem domborodik bele a még mindig gigantikus embléma. És a lökhárítóból – legalábbis ebben a változatban – eltűnt az a bemélyedés, ami ablaktisztításkor megkönnyítette az ember dolgát.