Amikor beültem az új Hiace-ba, kétszer is megnéztem a forgalmit. Igen, ezt az autót 2010-ben gyártották. Viszont akárhova néztem, a 90-es évek japán autógyártásának ismerős műszereit láthattam.
Míg mások vadul fejlesztik modern retró autóikat, addig a Toyota egyszerűen csak úgy hagyta. Az is gyorsan kiderült, ez a fapad változat, az extrát egy tetőcsomagtartó és a dupla DIN méretű USB-s rádió jelentette. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire elkényeztetik az importőrök, hiszen szinte nem is láttam mostanság haszonjárművet se tekerős ablakkal. Ez amúgy kiválóan sikerült, pár csavarással lehetett le-fel tekerni, egyáltalán nem hiányzott a villanyablak. És ősz révén a klíma sem, de azért nyáron jól jöhet.
De most inkább fűteni kellett, hiszen reggelenként már jeges szélvédő fogadott. Az üzemmeleg állapot gyorsabb elérésében segített a nagyobbacska Toyotákból már ismert PWR HEAT feliratú kapcsoló, ami amellett, hogy 1200-as fordulaton járatja a motort, egy kis villanyradiátorral melengeti is azt. Ebben a kocsiban az erősebb, 117 lóerős, 2,5 literes D-4D motor volt, de kapható gyengébb, 95 lóerőssel is. Az ötfokozatú váltó kicsit rövid volt, szemmel láthatóan városi használatra tervezték, az egyest ritkán kellett használni. Azért autópályán egy hatodikat el tudtam volna viselni, 90 km/h-nál 2400-at, 130 km/h-nál 3400-at forgott a motor, és 110 felett már egész hangossá vált plusz megérkezett a szélzaj is. A fogyasztás vegyes üzemben 8,7 liter lett.
Toyota Hiace – az ezerarcú van
A Toyota kisáruszállítójának története 1967-ben kezdődött, amikor a 2000GT mellett az első Hiace is kigördült a gyárból. Ebből már igen kevés fut az utakon, mivel igencsak szerette a rozsda.
A második széria, amit 1977-től gyártottak, szintén erős rozsdásodási hajlamot mutatott, így ebből se sok élte meg a 2000-es évet. Itt jelent meg a dízelmotor, a double cab, hosszú tengelytáv és a pick-up felépítmény.
A harmadik generáció már nálunk is ismerősebb lehet, az 1982 és '89 között gyártott modellekből már hozzánk is eljutott és túlélt jó pár példány. Itt már háromféle tengelytávval lehetett rendelni, és ezzel a szériával ért véget a pick-up változat pályafutása.
1989-től megjelent a következő változat, már kicsit gömbölyűbb orral. A negyedik generációt igen sokáig, 2005-ig gyártották, közben két ráncfelvarráson is átesett. Itt jelent meg az összkerékhajtású és az extra hosszúságú változat, ami már 15 főt tudott szállítani és széria lett az ötsebességes váltó. Az ötödik változattal, 1995-től vált szét teljesen két fő változatra, lett egy külön európai piacra szánt verzió. A fő különbség az volt, hogy a sofőr az első kerek mögé került és ettől a kocsi orra is megnyúlt. Ebből a változatból sok szolgál még ma is az OMSZ-nél.
Később kaptak egy ráncfelvarrást, az ázsiai Hiace maradt a tömpe orrú, utas a motoron ül klasszikus megoldású, míg az európainak tovább nyúlt az orra, hatalmasra nőtt lámpatestekkel. Belsőleg is sokban különbözik, hiszen míg a keleti variáció már a mai Toyota személyautók műszerfalát és a műszerfalra rakott váltót kapta, addig a tesztben szereplő, 2010-ben gyártott modell is még a klasszikus 90-es évek japán jobbra-balra húzogatós hőfokszabályozóival és padlóváltóval dicsekedhet. Kis kitérőként Kínában egy furcsa kombinációját lehet kapni a Toyota teherautójának. Hosszabb orrot kapott, a sofőr a keréken ül, és az európai változathoz hasonlít a beltér.
Ez a szépen csengő JNQ6495D1 névre hallgat. Az utolsó változatnak egyébként a Wikipédia tanulsága szerint számtalan helyspecifikus neve van, mint például Cummuter (Thaiföld), Quantum (Dél-Afrika), Venturi (Thaiföld) vagy Ses'fikile (Dél-Afrika), szülőhazájában pedig Regius Ace néven nevezik.
Érzékeny vagyok a tárolórekeszek hiányára, így elég fájóan érintett, hogy az amúgy elfogadható teherautóban szinte semmit sem tudtam eltenni. Felül egy keskeny polc volt, amiben a menetlevél mappája is alig férne el, a vezetőoldali ajtón egy zseb, és középen még egy mély rekesz és ennyi. Mondjuk a középső rekesz legalább jó nagy volt. Sajnos itt is jelentkezett a kisteherautóknál gyakran előforduló hiba, amit mostanság kezdenek felfedezni, a másfél személyes utasülés alatti kihasználatlan hely. Illetve ki van használva, az ülés váza tekereg ott jobbra-balra.
A tükrök nem osztottak, de jól lehetett látni a mögöttünk történő eseményeket, minimális holttere volt. A Hiace hosszú tengelytávú változata volt nálam, ez 44,5 centi raktérrel jelent többet, mint a normál méret, ami 2335 mm. Terhelhetőségben maximum 1265 kg-ig mehetünk el, felépítménytől függően, ami nem rossz, bár lassan az alsóbb kategóriából is felkacsingatnak a konkurensek. A raktér magassága 1420 mm, a jármű pedig 1995 mm, amivel még pont beférünk a parkolóházakba. Azaz befértem volna, ha nem lett volna a tetején a csomagtartó, ami miatt a 210 cm-ben maximalizált helyre már elég csörömpölős lett volna a beállás. Bár ha elfelejtjük behúzni a teleszkópos antennát, akkor csomagtartó nélkül is.
Az ára a gyengébb motorral és rövid tengelytávval (2985 mm) nettó 3 904 000-től indul, ha a hosszú tengelytávú (3430 mm), négykerék-hajtású, klímás változatot választjuk, akkor nettó 5 300 000 forintig szalad a ceruza. A nálam lévő modell alapára nettó 4 352 000 forint volt. Ennyi pénzből még pont tudunk venni egy kicsit erősebb Fiat Scudót (L1H1, 2.0 Mjet., 120 LE, 4 278 000 Ft), de egy alap Renault Traficot (L1H1P1, 2.0 dCi, 90 LE, 4 550 000 Ft) már nem, a VW Transporter (RT, 2.0 CR TDI, 84 LE, 5 209 000 Ft) meg egyenesen a ködbe vész. Így ha valakit nem zavar a 90-es évek formája, kiváló választás lehet.
Akiket jövőre már nem láthatunk
Pontosabban nem vehetünk. Hiszen látni sokat látunk belőlük. Az okok két dologra vezethetőek vissza. Egyfelől jövőre csak EURO 5-ös környezetvédelmi besorolással lehet üzembe helyezni az új járművek többségét. Ennek esett áldozatául a Kia K2500-a, aminek fejlesztésére a gyártó egyelőre nem óhajt áldozni. Hiszen Ázsiában igen jól fogy a régi 2,7 literes motorral is, és arrafelé a környezetvédelem még sokadrangú kérdés. A másik tényező az európai eladások alakulása. Nálunk és Lengyelországban a Kia kis platósa jól ment, de a többi uniós államban leginkább a nemzeti gyártók hasonló kategóriás teherautói fogynak.
A cikkben szereplő Hiace kisbusz változatát se fogjuk jövőre a „boltok” polcán látni, sajnos a népszerű modell se fogyott eléggé, így jövőre csak a teherváltozatot lehet majd kapni.
