Peugeot Partner 1.6 HDI

Amint beültem a Peugeot Partnerbe, visszajöttek az emlékek. Az elcseszett munkahelyek, a hazug és sunyi felettesek, a repedt szélű országutak, a falusi kisboltok, az unalomig ismert vasúti átjárók, a rég elfeledett kőkeresztek. Ismét láttam a zsákfaluk kocsmái előtt támasztó fogatlan iszákosakat, éreztem kabátom ujján a cigánygyerekek rántását: adják már egy kis aprót nekik.

Kinyitottam a dupla ajtót – mennyivel könnyebben jár, mint régen! Mielőtt még beleugrott volna a napfény a raktérbe, egymásra borult dobozokat vizionáltam, de sarkig tárva a kétharmad-egyharmad osztású lemezeket, csak az üresség, a tiszta padlóvédő plasztik és a gurtnira váró rögzítőgyűrűk fogadtak.

Nem igazán kedvelem a sallangos, csicsás, talmi plasztikluxussal kecsegtető beltereket, így jól éreztem magam a fehér külsőre fekete-szürke belsővel válaszoló autóban. Egyszerűek a műanyagok, de jól tisztíthatók: egy olyan gépben, amiben egy-egy sofőr 8-12 órát eltölt, nem mellékes, hogy a redvát le lehet-e kaparni kiskefével vagy törlőkendővel.

A beltér nagyjából megegyezik a cégcsoport összes többi, egy kaptafára készült dobozmodelljével, igaz, itt tudatosan minden egyszerűbb: erősebbnek tűnik az üléshuzat, kevésbé finomnak a pár betét és takarólemez. Így van rendjén; dízelmotorokkal lazán félmillió kilométer fölött futnak, nem csak a hajtásláncnak és a bódénak kell túlélni az országutat.

Eltelt tíz év, már nem vagyok padlógázon száguldó furgonos. Nem próbálok mindenkit megelőzni, inkább kések tíz percet, de se magamat, se a többieket nem akarom veszélyeztetni. A főnök sem tapossa már a herémet, így nyugodtan, lassan indultam el a Partnerrel – udvarias vezetéssel próbáltam jóvátenni a nyomás alatt tartott szállítók csínytevéseit, furakodását, türhőségeit.

A mi furgonunkba az 1.6 HDI négyhengerest szerelték – 92 lóereje még rakteret kihasználva is elég volt. Az aránylag szorosan, keményen járó váltó kiosztásának köszönhetően nem volt szükség a magasabb fordulatra. 4,66 literes átlagfogyasztással autóztam, ami nem rossz, hisz 70-30 százalékban vidéki és városi üzemben használtam, egy darabon három mázsányi betonlappal.

Nem csak a padló, hanem a raktéroldalak alsó része is műanyaglapokkal védett. A 90 vagy 180 fokban nyitható hátsó ajtóknak és az alacsony raktérküszöbnek hála ügyesen megpakolható a Peugeot. Ez a rövidebbik karosszériaváltozat 625, vagy opciósan 850 kilogrammal terhelhető – normál körülmények között 1,8 méteres tárgyak férnek be, de a praktikus, bontható válaszfalnak és a lehajtható üléseknek hála, akár a nagymama három méteres aranyozott karnisa is befér. A bővítéshez nem kell diploma és kisáruszállítói OKJ képzés: magától értetődően, ügyesen lehajtható a három részre osztott üléssor és a rács alján levő lemez is gyorsan lekerül.

Bevallom, egykor mindig oldalsó tolóajtóról álmodoztam, legalább egyről. A Partnernek bezzeg kettő van, csoda, hogy megkedveltem? Annyira gyűlöletes, amikor napon átforrósodott raktérbe kell bemászni, hogy a legalulra szorult dobozokból kibányásszunk valami apró, jelentéktelen vackot, miközben a megrendelő ott toporog az ajtóban, fontoskodva előadva, hogy akkor most megáll a világ és a tömegvonzás megszűnik, és mind kirepülünk az P betűvel kezdődő űrbe, oda.

Itt meg? Onnan nyitok, ahonnan akarok: rácsippantok az indítókulcson a raktér központi zárát oldó gombra – hisz külön van a kabin és a hátsó –, majd húzok jobbról vagy balról, nem kell feleslegesen hajlongani, a póló alól kivillantva a kőműves kollégák által mainstreambe hozott farpofadekoltázst. Jobb ez így, higgyék csak el, pláne, hogyha kell, a nyílásokkal ügyesen matekolva az EUR raklapot is betehetjük, feltéve, ha van kéznél villástargonca.

A 4,38 méteres karosszéria, vagyis a rövidebb verzió teljesen személyautósan vezethető. Ugyan középső tükör nincs, de a középkonzolon ott a tolatóradar – ezúttal jól sikerült a hangolás, nem pánikol feleslegesen. Gyanúm szerint, bár ebben még senki sem erősített meg, kétféle programmal fut a funkció; szerintem a családi autókban sokkal pánikolósabb a radar, ebben mintha lazábban venné a közelgő betonoszlopokat.

A kisáruszállító sofőrjének sok cucca van. Számlatömbök, fuvarlevelek, mappák, lemezek, táskák, szendvicsek – szükség is van a tárhelyre. Ebben a Peugeot partner, ahová csak lehetett, elrejtettek egy-egy zsebet, fiókot vagy polcot. A napellenzők fölött, az ülés alatt, az ajtóban, a műszerfalon, mindenhol találunk egy lyukat vagy egy ajtócskát – dicséretes, nincs rosszabb, mint a hánykolodó ezazamaz. Még a 2,5 literes üdítőspalackot is van hova beállítani; lehet, hogy a francia tervezők megfigyelték a bevásárlóközpontok italkínálatán szocializálódott magyar furgonosokat?

A futóművön érezni, hogy örül pár mázsának: amint berakjuk hátra a szajrét, elsimul a fenék, és civilizáltan, pattogásmentesen autózhatunk. Saccra két mázsa a határ, azzal érzi magát igazán jól a csatolt lengőkaros, tekercsrugós, stabilizátoros hátsó futómű. Az első tengelyhez MacPherson került, itt is tekercsrugóval és stabilizátorral. Ügyesen fordul, egyedül az erős oldalszél teszi bizonytalanabbá – nincs min csodálkozni, az óriási fémtáblákba képes belekapaszkodni a lég, ha üres a raktér, a kormányon is megérezni.

Külsőleg fapados, de a blokkolásgátló és a menetstabilizátor már ebben is benne van. Jó is, mindannyian látjuk, milyen hajmeresztő módon képesekkel ezekkel a tipikusan fehér autókkal haladni egyesek – az elektronika tulajdonképpen nem őket védi, hanem a többi normális szembejövőt, szóval bólogassunk, kell bele.

A Partner külseje hozza a cégcsoport arculatát. Mivel a családi egyterűek is erre a karosszériára alapulnak, valamelyest a szemnek is kellemes testeket rajzoltak – ennek köszönhető, hogy itt sem csak egy fehér doboz, hanem ívekkel, fénnyel-és árnyékkal játszó dizájn várja a hullámpapír csomagokat és a boltok hátsó ajtajánál várakozó raktárosok lapos tekintetét.

A négy hangszórós hifi hangolása nem a Zeneakadémia okosainak füléhez van belőve. Betegen buffog a loudness-szel butított basszus, bár tény, hogy sokaknak ez kell: a kereskedelmi rádiókon szocializálódott nagyátlagnak mostanra ez a természetes megszólalás – élő hangszerekkel rögzített zenével ne fárasszuk magunkat.

Ezen a hiányosságán hamar túl lehet esni, mert ez leszámítva a kisteherek gyöngye a Partner. Pakolható, vezethető, takarékos és az ára sem mellbevágó: a felextrázott tesztmodellért pillanatnyilag 3,697 millió forintot kérnek – ha sok pakkot akar vinni kevés pénzért, akkor ez a titkos favorit. Sőt, állítólag a fehér furgonoknak hó végén Dorogon már kedvezményt is adnak a lányok.