Cub Cadet 4x4 diesel - 2008

Kicsit játékszerű a Cub Cadet, nehéz elhinni róla, hogy évekig gond nélkül szolgáljon, bírja a strapát. Azonban ha utánaolvasunk, kiderül, hogy igencsak masszív kis igavonó ez. "I put 800 pounds of bulk in the cargo hold and the rear end had little noticeable squat.", mondja egy amerikai, azaz 800 font (kb. 400 kiló) cuccot pakoltam a platóra, és alig ült meg a gép fara. És még egy kicsit túrtam a netet, és megtaláltam ezt:

Jópofa dolog ez a kis sárga: mire vendéglátóm megszervezte a próbát, és kiértünk a határba, valahogy lettünk vagy hatan. Mindenki vezetett egy kicsit, és mindenkinek fülig ért a szája. Munkagépnek tervezték, de élvezeti cikknek sem utolsó a Cub Cadet. Bármilyen rissz-rossz úton, ösvényen elgurul, szűk nyomtávja miatt az útmenti bozót sem karistolja az utasokat, a platós, fél tonna teherbírású szerkezettel pedig még a család is sokkal kényelmesebben fel tud menni egy hétvégi piknikezésre a hegyre, mintha quadot kért volna karácsonyra a családfő.

És sokkal biztonságosabb is. A túl meredek emelkedőkön egy fogaskerekes váltós, könnyű quad akár hanyatt is eshet. Az alacsony súlypontú, nehéz, robogóváltós Cub Cadet meg csak megáll, ha a kuplung nem bírja a kapaszkodót. És visszagurulni is sokkal egyszerűbb vele hátrafelé.

Elakadni nehezen bír, a központi differenciálzárral, felezővel gyakorlatilag mindenhonnan kijön, ahova be tudott menni. És még mi mindenre jó lehet a puszta jövés-menés-cipekedésen kívül! A gyári prosi szerint rendelhető hozzá tető, szélvédő, ajtó, hótoló lap, bütykösebb kerék, sőt, még fegyvertartó táska is, vadászoknak. Bámulatos.

Menj fel nyugodtan a járdára, mondta, pontosabban kiáltotta mellettem instruktorom, amikor már aszfaltozott úton zakatoltunk vissza a terepről a gyár felé. (Megtehetjük: piros rendszáma bármelyik Cub Cadetnek lehet.) Jó, üvöltöttem vissza, és elvettem a gázt, hogy az első akadálymentesített gyalogosátkelő lankáján felguruljak, és kipróbáljuk, milyen jól tolerálja a szintkülönbséget a futómű. Nem ott, most, húzd rá, hallom, jobbra nézek, és látom, hogy nem viccel. Mi történhet: ráhúzom a kormányt a padkára. Nem is érzem, ahogy a tizenkettes, pici kerék felugrik egy jó araszt a magas szegélykövön, azt se, amikor le. Teljesen független felfüggesztés, jobb, mint egy quad, kiabál az instruktor. Valóban.

Pedig neki rosszabb, az utasülés fixen az alvázhoz van rögzítve. Bezzeg a bal egy! Szabadon rugózik, a libegés állítható a sofőr testsúlyának megfelelően. Mintha buszt, kamiont vezetnék, olyan finom.

Na, most, hogy már mindenki megkívánta a kis sárga hegymászót, jöhet a hideg zuhany. Három és fél millió. Nettó.

Méhészek öröme

Játéknak nagyon drága, két, talán három egész jól használható quadot adnak az áráért. Vagy egy alig használt pickupot, rendes, rendszámos terepjárót. Kerekeken guruló paradoxonok ezek, a gyártó voltaképp feltalálta velük az univerzális célszerszám fogalmát. Sok mindenre jók, de csak nagyon keveseknek nem jobb helyette más.

Bizony, csak egy igen-igen szűk szegmens az, akinek pont ilyen kellhet. Például az a farmer, aki néha elvinne egy bála szénát a teheneinek, de nem akarja csak ezért beröffenteni a nagy trakit, viszont a Navarát nem szeretné összekoszolni egy gyors birtokon belüli munka miatt, mert jegye van estére a színházba.

Vagy ott vannak a méhészek. Erre magamtól sosem gondoltam volna, pedig logikus: gyakran látni a kocsi, a vonat ablakából utaktól távoli bozótosokban kaptárakat, amiket mi mással lehetne hozni-vinni a dzsindzsásban jobban, mint egy ilyen kicsi, de strapabíró platós célszerszámmal?

Esetleg a nagy vidéki birtokkal rendelkező unatkozó multimilliomosok. Van egy szép zöld birtokuk, szép fehér házzal, szép barna gazdasági épülettel, amiben igen jól mutatna egy ilyen szép sárga kis játék. Ha unatkozó multimilliomos leszek, veszek is egyet.