Teszt: Fiat Punto Van

Miután kipróbáltam a Punto Van-t, megértettem, mi a zárt minifurgonok előnye. Kicsi, gyors, mozgékony, keveset fogyaszt és nem kötelező tartozék a menetíró készülék, tehát nincs korlátozva, hogy egy nap mennyit vezethetem. Ezenkívül tökéletes munkaeszköz, ha nem nagy tömegű áru szállítása a cél, hanem a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb célba juttatás.

Az 1993-ban bemutatott Fiat Punto kilépett a többi kisautó egyhangúságából. Ennek, és természetesen többi jó tulajdonságának köszönhette, hogy 1995-ben az év autójának választották. A történet itt korántsem ért véget, hiszen a Fiat formatervezői újragondolták a Punto vonalvezetését és egy-két helyen szakítva a teljesen lekerekített formákkal 1999-ben mutatták be új változatát. Az NCAP töréstesztjén négy csillagot kapott, ez az átlagosnál jobbnak számít.

Kissé extravagáns külsejével továbbra is egyéniség a kategóriájában, egyéni formája miatt hamar a szívembe zártam. A Punto Van a háromajtós változatot idézi, a karosszérián egyedül a hátsó oldalablakokat cserélték lemezre, extraként rendelhető a színre fújt hátsó ablak, amely sokkal esztétikusabb, mint a fekete lemez. Néha azonban, főleg városban közlekedve jól jött volna a hátsó üveg, mert az autó melletti forgalom kiesik a látótérből.

Az utastér kimondottan tetszetős, a műszerfal ergonómiája tökéletes, minden kezelőszerv könnyen elérhető, kezelhető. Az autó belső kialakítását úgy oldották meg, hogy bármikor személyautóvá alakítható .

A Punto Van-t 1,2-es benzines és 1,9-es dízel motorral szerelik, mi a benzines változatot teszteltük. A 60 lóerős motor rendkívül csendes, rádiózás vagy beszélgetés közben még nagyobb sebességnél is alig hallani. Így egyedül a sebességmérő nyújtott segítséget a sebességváltáshoz, hiányoltam is a fordulatszámmérőt.

Álló helyzetben a motor állapotáról egyedül egy a műszerfalon található kontrollámpa ad tájékoztatást. A motor 102 Nm-es nyomatéka nagyon jól gyorsítja a 865 kilogrammos autót, a terhelés sem vesz vissza sokat a lendületéből. Az 5+1 fokozatú sebességváltó könnyen kapcsolgatható, minden sebességfokozatban könnyen elérhető.

Az ülések nagyon kellemes meglepetést okoztak, rendkívül kényelmesek. Egész napos vezetéstől sem fájdult meg a derekam, pedig a szivacsozása kicsit kemény. Különösen az ülések állíthatósága egyedülálló a kisáruszállítók kategóriájában. Az ülést a válaszfalig hátratolva szinte teljesen kinyújthattam a lábam, így bárki könnyedén beállíthatja a számára optimális távolságot. A kormány helyzete sem jelentett leküzdhetetlen akadályt beszállásnál.

Az ajtóba épített könyöklő nagyon kényelmessé teszi a vezetést, a kárpitozása sem dörzsöli ki a vezető kezét. A rakodórekeszekkel viszont szűkmarkúan bántak, a kesztyűtartót és az ajtóba épített rakodórekeszt leszámítva nem áll rendelkezésünkre nagyobb hely az iratok és egyéb használati tárgyak elhelyezésére. A fűtő-szellőztető rendszer szinte trópusi hőséget képes teremteni az utastérben nagyon rövid idő alatt, a hangját pedig csak a páralefújó üzemmódban hallatja.

Az 1m3-es raktér egyedülálló a kategóriában. Az 510 kilogrammos teherbírás miatt a hátsó futóművet megerősítették, ezért az autó rossz útviszonyok között, üresen kissé ugrál. A Punto Van rakterét belülről kárpitozták, ami szintén nem mindennapi a kisáruszállító furgonok körében. A raktérborítóval a kisebb térfogatú rakományt kiválóan el lehet rejteni.

Az raktér 1260 mm széles, 905 mm magas és 1380 mm mély, a kerékjárati dobok között 1076 mm a távolság. A raktér nem variálható, ezért csak a olyan tárgyakat szállíthatunk, amikből kisakkozzuk, hogy be is férjenek, de ne csúszkáljanak.. A hátsó ajtó nemcsak kulccsal, hanem a vezető ülése mellett található kar segítségével is nyitható. Az ajtó becsukása már kicsit nehezebb.

Vezetni igazi élmény volt, még örömautózás is belefér, ha a raktér üres, vagy ha a rakományt nem a "törékeny" feliratú matricával díszítették. Stabil útfekvése miatt mind a hirtelen manőverezéseknél, mind a nagy sebességű haladásnál könnyen kezelhető. Végsebességét 150 km/h-ban adták meg, azonban a teszt alatt uralkodó kedvezőtlen útviszonyok miatt mi csak 130 km/h-ig merészkedtünk. Ekkora sebességnél még megfelelő tartalékkal rendelkezett a motor, és a hangja nem harsogta túl a bent ülők beszélgetését.

A kétfokozatú szervokormány a Punto II nagy dobása, egy furgonban talán még jobban jön. Alaphelyzetben a kormányzáshoz nagyobb erő szükséges, ami az országúti vezetésnél könnyen kezelhetővé teszi az autót. A City gomb megnyomásával a kormány szinte egy ujjal elforgatható, ami különösen a városi vezetésnél, gyakori manőverezésnél és a parkolásnál jelent nagy segítséget.

A polielliptikus, állítható magasságú fényszóró nagyon vakít, olyan fénye van, hogy éjjeli vezetésnél sokan rám villogtak, talán illendő lenne átkapcsolni tompítottra. Persze megmutattam nekik, hogy ez az volt. A fékek szinte az aszfalthoz ragasztják az autót, már a pedál enyhe lenyomásával is erélyes fékhatás érhető el.

A gyárilag megadott 5,7 literes átlagfogyasztást nem sikerült jelentősen túlszárnyalni. Bármit csináltam, nem ment 6 fölé az 1,2-es motor, még teljes terhelés mellett sem. Valószínűleg még azok a legelvetemültebb sofőrök sem lennének képesek ennél nagyobb fogyasztást produkálni, akik a gázpedálnak mindössze két állását ismerik.

Alapfelszereltség:
Állítható magasságú fényszórók, rádióelőkészítés 2 hangszóróval, raktérborító, 2 fokozatú szervokormány, Fiat Code indításgátló rendszer, hátsó sárfogó gumi, vezetőoldali légzsák, lemezelt hátsó oldalablakok, polielliptikus első fényszórók.

Extrafelszereltség:
ABS, mechanikus légkondícionáló rendszer, állítható magasságú kormány és vezetőülés + Állítható deréktámasz, ködfényszóró elöl, metál fényezés, riasztórendszer, Low rádiósmagnó, elektromos ablakok + központi zár, utasoldali légzsák, színrefényezett lemez a hátsó ablakon, oldalvédő dísz gumicsík

Alapárak:
Fiat Punto Van 1,2i 1.823.050 Ft
Fiat Punto Van 1,9D 2.242.500 Ft.
l